Bozóki András hétfőn, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának nyitó napján tette le a hivatali esküt. "Arra gondoltam, hogy egy ilyen kihívás elől nem lenne szabad megfutamodni, végül is ez egy dicsőség" - mondta az új miniszter, megemlítve, hogy amikor a kormányfő megkereste, három nap alatt döntötte el, vállalja a miniszterséget.

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy elfogadott-e a személye a magyar belpolitikában, úgy válaszolt: nagy meglepetést keltett a jelölése, de eddig mindkét oldalról pozitív visszhangot kapott. Mint mondta: az ellenzék bevonását célzó új politika - amelyre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a köztársaságról szóló beszédében utalt, vagyis hogy a populista demagógia, a médiapolitizálás helyett őszintén kell beszélni a problémákról - talán elérheti, ha nem is az ellenzéket, de annak támogatóit.

Első feladata hivatali stábjának felállítása, mivel elődje, az MSZP elnöki posztját immár főállásban betöltő Hiller István több munkatársát magával vitte. Bozóki András maximálisan megbízik a minisztérium apparátusában, és a "hiányposztokat" belülről töltötte fel.

A későbbiekre vonatkozóan azt mondta: a költségvetés adott, behatárolja a lehetőségeket erre az évre. Az esetleges újabb forrásokat megpróbálja majd olyan célzott támogatásokra fordítani, amelyek esetében viszonylag kevés pénzzel is érzékelhető eredményt lehet elérni. Ilyen lehet például a vidéki kultúrházak felújítása.

"De emellett nagyon fontosnak tartom azt, hogy nyissak a fiatalok felé, és a kultúra többrétegűségét felmutassam" - mondta. Hozzáfűzte: ez utóbbi alatt azt érti, hogy a nemzeti kultúra nem egy homogén egység, hanem csoportidentitásokon alapuló szubkultúrákból épül fel.

Szerinte szimbolikus szempontból is fontos a kultuszminiszter szerepe, hiszen azzal is üzen, hogy hova megy el; elfogadja-e a társadalom részének például a gördeszka-kultúrát vagy olyan zenéket, amelyek még nem váltak a főáram részévé. Mint mondta, nem kívánja és nem is lehet a magas kultúrát szembeállítani a kis közösségek kultúrájával.

Bozóki András arról is beszélt, személyes ízlése nem tükröződhet a kultúrpolitikában, mert miniszterként arra kell figyelnie, hol van a kultúra helye a modern Magyarországon a társadalompolitika egészében. Ezzel együtt megemlítette, kedvencei közé tartoznak egyes zenei szubkultúrák, és nagyon szereti a komolyzenét, a képzőművészetet, valamint az építészetet.

Hangsúlyozta ugyanakkor, nem elkötelezettje egyiknek sem a másik ellenében, ha bármilyen területen jó projekttel találkozik, akkor kész támogatni azt. Az előtte álló miniszteri feladatok közül a "legkarcosabbnak" a pénzek megtartását és megszerzését mondta. Azt szeretné, hogy "semmiféle elvonás ne érintse a kultúrát".

Azt is hangsúlyozta, hogy mindenkivel kész tárgyalni. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az egyházi ügyek is a kultusztárcához tartoznak.