A bizottság a szolgálatok által készített jegyzékek alapján vizsgálja meg egyes dokumentumokat - mondta Vida István, a 2003. április 1-je óta működő, az állambiztonsági iratokat felügyelő három tagú bizottság soros elnöke. A bizottság a 2003. évi III. törvény alapján fejti ki tevékenységét, és tagjai civil szervezetnek tekintik. Gálszécsy Andrást, az Antall-kormány egykori polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő miniszterét Medgyessy Péter kormányfő, Sipos Levente kutatót a Magyar Történelmi Társulat, míg Vida István egyetemi tanárt az Akadémia elnöke kérte fel a feladatra - közölték.

Három lista készül: az első a levéltáraknak átadott iratok felsorolása, amelyek titkosítását feloldották, így ezek a dokumentumok kutathatók. Itt találhatók a többi közt az úgynevezett hálózati anyagok, például több ezer beszervezési- és munkadosszié, illetve a Belügyminisztérium személyzeti anyagai is. A másik, a szigorúan titkos listában szereplő iratokat csak a Legfelsőbb Bíróság kijelölt bírája nézheti át, és dönthet arról, hogy azok átadhatók-e a levéltárnak, vagy a szolgálatoknál kell maradniuk. A harmadik listában szereplő iratokról pedig ez a bizottság döntheti el, hogy levéltárba, vagy a titkosszolgálatokhoz kerüljön. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügynökök működésével kapcsolatos iratok csak a dokumentumok kisebbik részét jelentik. Rossznak tartja a sajtóban használt "ügynökirat" kifejezést, mert az iratok zömében a titkos szervezetek működésével, hivatali működésével, személyzeti anyagával foglalkoznak.

Gálszécsy András elmondta: kimutatást készített az átadott iratokról, illetve azokról a dokumentumokról, amelyeket a szervezet vissza kívánt tartani. Egy-egy tétel jelenthet egyetlen papírt is, de akár több száz oldalnyi iratot is lefedhet.

Míg az 1945 és 1970 közötti időszakból az iratoknak csak a 18 százalékát tartották vissza, addig az 1980 és 1990 közötti időkből már azok több mint 36 százalékát - derül ki a kimutatásból. Az iratok visszatartását a szervezetek részben azzal indokolták, hogy a jogszabály kötelező hatálya csak 1990 februárjáig terjedő időszak dokumentumaira terjed ki, miközben a legnagyobb nyugdíjazások és önkéntes távozások 1990 novemberében zajlottak.

„A testületnek a nyilvánosság, a kutatók, a meghurcoltak és a titkosszolgálatok érdekeire is tekintettel kell lenniük” - közölte Sipos Levente. Nem szabad összekeverni az ügynök és a hírszerző, a kémelhárító fogalmát. Utóbbiak hasznot hoztak az országnak a népköztársaság idején is - tette hozzá.

A testület tagjai arra is felhívták a figyelmet, hogy az úgynevezett hivatalos kapcsolatba tartozók nevei, listája soha nem fog nyilvánosságra, "az internetre" kerülni. Ez azt jelenti, hogy a gyárak, üzemek, intézmények vezetői kötelesek voltak a titkosszolgálatok rendelkezésére állni, de beszámolóikról, tájékoztatásaikról nem készültek kartonok.

Azokra az újságírói kérdésre, hogy a bizottság talált-e iratmegsemmisítésre utaló nyomokat, azt válaszolták: találtak erről készült jegyzőkönyveket is, de nem tudják, hány iratot semmisítettek meg.