"Nekem már nem kell féket tennem a számra" - e szavakkal indokolta nyíltságát Brády Zoltán újságírónak a 2004 nyarán elhunyt Perczel Tamás pszichológiaprofesszor, aki már végstádiumos rákbetegként adott interjút a rendszerváltás éveiről szóló, utóbb a Fenyő-gyilkosság nyomozati anyagaihoz csatolt dokumentumfilmhez (HVG, 2005. június 4.). A HVG birtokába jutott eredeti felvétel szerint Perczel kényes ügyekről, így egykori páciense, majd bizalmasa, Fenyő János médiacézár 1998-as kivégzésének előzményeiről, illetve a K&H-brókerbotrányban vállalt saját szerepéről is beszélt (lásd Pártok a spájzban? című írásunkat), nem kímélve az általa érintettnek vélt potentátokat.

Az Országos Rendőr-főkapitányság nemzeti nyomozóirodája, amely a bizonyítékok között tartja számon a filmet, tovább nyomoz a Fenyő-gyilkosság ügyében, részleteket azonban nem árult el a HVG-nek. Úgy tudni, időközben segítséget kaptak a kecskeméti maffiaügy (HVG, 2003. március 5.) egyik kulcsszereplőjétől. Az ügyészség egyes számú védett tanúja, egy jelenleg más ügyben Belgrádban letartóztatásban lévő egykori zsoldos katona, aki a kecskeméti fegyvercsempészetügyben főkolomposnak tartott Radnai László jobbkeze volt - vallotta azt, hogy a Radnai-csoport közvetítést vállalt a Fenyő János médiavállalkozó elleni gyilkosság felbujtója és végrehajtói között.

"Mindent elmondtam a rendőröknek és a nemzetbiztonságnak. Ők azok, akik a tényeket elhallgatják, és nem én" - vezette fel a Fenyő-ügyről szóló elbeszélését a pszichológus, aki állítása szerint gyakran segítette lélektani tanácsokkal az üzleti élet főszereplőit. Így került kapcsolatba a Vico-birodalom egykori urával, aki - egy meg nem nevezett ismerősük közvetítésével - szintén pszichológiai problémája megoldásához várt segítséget. Ebben Perczel "több-kevesebb sikert" aratott, ugyanakkor idővel egyre bizalmasabb viszonyba került megbízójával, mint mondta, Fenyő fokozatosan bevonta a médiabirodalom gazdasági ügyeibe is. Mindezt Fenyő több egykori közeli munkatársa is megerősítette a HVG-nek. Egyikük egyenesen Cipollának titulálta a pszichológust, aki - a történtek ismerőjének állítása szerint - hatékonyan manipulálta a vállalkozót. "Az utolsó 10-12 hónapban hetente 2-3 alkalommal megjelent a Vico rózsadombi székházában, szemezgetett a gyümölcsös tálból, és osztotta az észt. Fenyő itta a szavait" - emlékezett a cégcsoport egyik volt vezetője. Perczel egyik álma az volt, hogy ráveszi Fenyőt a Magyar Gallup Intézet megvásárlására, ez ügyben a Vico meg is kezdte a tárgyalásokat - állítják egykori bennfentesek.

A konzervatív politikai nézetekkel szimpatizáló, korábban az Antall-kormány mellett tanácsadóskodó, nemesi származására rátarti Perczel számára a nagyhatalmú sajtócézárral kialakult egyre közelibb viszonya kihívást jelentett, hogy megpróbálja befolyásolni az 1998-as választások kimenetelét. Azt remélte, a baloldalhoz húzó Vico-csoportot, főképp annak napilapját, a Népszavát "átállíthatja" jobboldali-szimpatizánssá, vagy legalábbis ráveheti Fenyőt az úgymond objektív tájékoztatásra. E törekvését nagyrészt sikeresnek értékelte a pszichológus - példaként hozta fel, hogy olyan független értelmiségiek is megjelentek szerzőik között, mint például a Gallup-igazgató Manchin Róbert. A pszichológus szerint ez a szemléletváltás szerepet játszhatott Fenyő vesztében, pontosabban abban, hogy befolyásos támogatói "elengedték a kezét". Ezt az értékelést osztják egyébként a gyilkosság amúgy máig sikertelen nyomozásának ismerői - egyikük elszabadult hajóágyúként jellemezte a sajtócézárt, aki utolsó napjaiban mindenkinek a terhére volt.

Súlyosabb következményei lehettek a médiacézár magánháborúinak. Ezeket Fenyő - a pszichológus állítása szerint - "képtelen volt abbahagyni". Gyárfás Tamás üzletemberrel például - Perczel szavaival - "halálos, vérre menő küzdelmet" folytattak a Nap-kelte című televízióműsor jogain. Fenyő információkat gyűjtetett Gyárfás gazdasági kapcsolatairól, ezek egy része meg is jelent az akkoriban Vico-kiadású Népszavában, a jogsértésekre utaló részletek azonban egy mintegy 100 oldalas dossziéba kerültek. Az akta oroszlánrészét dunántúli rendőrkapitányságokra tartozó, Gyárfás cégérdekeltségeinek adóügyeit érintő elakadt nyomozások adták.

Minderről Fenyő beszámolt Kuncze Gábor akkori belügyminiszternek, az SZDSZ jelenlegi elnökének, aki elkérte az iratokat - állította a pszichológus, Kuncze azonban ezt cáfolta a HVG-nek. Mások - nem Kunczéra utalva - úgy emlékeztek, az őrületté fajult mérkőzés részeként Fenyő "számos helyre" küldetett az anyagból. Fenyő egyik rendőrségi informátora Perczel szerint azt jelezte, hogy az iratok Kiss Ernőhöz, az azóta megszüntetett Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) akkori vezetőjéhez kerültek. A jelenleg a budapesti XIII. kerület rendőrkapitányaként dolgozó Kiss hangsúlyozta a HVG-nek, hogy a KBI minden bűncselekményre utaló bejelentést kivizsgált, fű alatt érkezett dossziéra azonban nem emlékezik. "Ha lett volna ilyen, ma is megtalálható lenne a rendőrségi irattárban" - fogalmazott. Más rendőri források ugyanakkor megerősítették a HVG-nek az akta létezését.

Perczel más jellegű kapcsolatra emlékezett, s így vannak ezzel más - ma inkognitót kérő - források is. E változat szerint Kiss szerepe Fenyő másik "háborújában" volt számottevő. A néhai sajtócézár nagyvadra lőtt: a legmagasabb berkekbe bejáratos Princz Gábort, a Postabank-birodalom akkori első emberét kívánta kitúrni a médiapiacról, ahol a pénzintézet akkoriban intenzív terjeszkedésbe fogott (a banki médiabirodalom része volt a Magyar Nemzet is). Kiss tábornokról pedig azt gyanították, kapcsolata Princzcel túlságosan bensőséges. "Ismertem Gyárfást, Princzet és Fenyőt is, utóbbival két alkalommal találkoztunk, az ő kezdeményezésére. Indifferens ügyekről, családról, hölgyekről beszélgettünk" - mondta Kiss, visszautasítva Perczel állítását. A rendőr tábornok egyébként emlékszik a pszichológusra, akit annak idején, amikor a gyilkossági nyomozást még a KBI folytatta, kihallgattak tanúként. A vallomás részleteiről Kiss ma sem beszélhet, sejteni engedte ugyanakkor, hogy Perczel a rendőrség előtt puhábban nyilatkozott, mint a filmben. Más források szerint nincsen számottevő különbség a két vallomás között, legfeljebb annyi, hogy a férfi halála közeledtével patetikusabban fogalmazott.

Gyűlt az anyag Fenyőnél Princz és a Postabank Rt. (PB) viselt dolgairól is. Ezekről beszámolt a Népszava ("cserébe" a Magyar Nemzet a Vico-csoportról közölt leleplező cikksorozatot), s a meccsbe beszállt Perczel is, aki az Élet és Irodalom hasábjain írt a PB kétes ügyeiről. A volt bankvezér nem érzi ilyen sarkosnak a vitájukat. Princz a HVG-nek hangsúlyozta, akkoriban "mindenki, aki tehette, rosszakat írt a Postabankról". "Jánost kifejezetten kedveltem, színes egyéniség volt. Évente egyszer-kétszer együtt ebédeltünk a Fórum Szállóban, kapcsolatunk ebben merült ki" - jelentette ki Princz, hangsúlyozva, a Vico-csoport számos konfliktusa torkollott bírósági eljárásba, de a PB-vel sohasem pereskedtek. A HVG által szintén megkeresett Gyárfás nem cáfolta, hogy akadtak megoldatlan problémáik Fenyővel, de ma már úgy érzi, nincs mit hozzátennie a történethez.

Akárhogyan is, a Vico-birodalom urának vitás ügyeiről szóló hírek a legmagasabb szintre is eljutottak. 1997 őszén Fenyő személyesen találkozott Horn Gyula akkori miniszterelnökkel, az utóbbi kezdeményezésére (a találkozó tényét megerősítették az exkormányfő környezetében). A kormányfői irodában tartott megbeszélés fő témája a Gyárfás-Fenyő-küzdelem volt, amelyet a miniszterelnök jónak látott volna befejezettnek tudni. Egy ideig szünetelt is a hadakozás, s a Princzcel folytatott viadal is takarékon zajlott. A fegyverszünet idején kopogtatott be Fenyőhöz egy régen látott ismerőse, akit a pszichológus csak Öcsikeként emlegetett.

Az illető, Székely Herbert üzletember, akkoriban egy csomagküldő cég alkalmazottja, Kaliforniában ismerte meg a rendszerváltás előtt néhány évig ott élő Fenyőt, akivel bizalmas viszonyba került. Hazatérte után Székely követte Fenyőt Budapestre, s a titkára lett, ez azonban nem tartott sokáig; Öcsike nehezen jött ki a Vico-menedzsmenttel, s visszatért az Egyesült Államokba. 1997 vége felé Székely ismét felbukkant Pesten, Perczel emlékezete szerint látszólagos célja a Vico-birodalom urának zsarolása volt: egy videokazettát kínált néhány millió forintért, amelyen Székely állítása szerint Fenyő számára kellemetlen, az USA-ban töltött ifjú éveihez kötődő ügyekre vonatkozó bizonyítékok szerepeltek. Csakhogy Öcsike nem hagyta végignézni a felvételt, Fenyő pedig állította, semmi terhelőt nem találhattak kaliforniai múltjában.

Perczel valami miatt - nem indokolta, miért - nem zárja ki, hogy a titokzatos Öcsike felbukkanása összefügg azzal, hogy Fenyő és Gyárfás 1998 elején kiásta a csatabárdot. Történt, hogy az úszósportot addig bőkezűen szponzoráló OTP Bank Rt. úgy döntött, kiszáll a Magyar Úszószövetségben is elnöklő Gyárfással közösen fenntartott Sport Plusz OTP SE klubból. Az úszószövetségi elnök-vállalkozó ezt Perczel szerint hadüzenetként értelmezte. Fenyő környezetében úgy spekulálnak, Gyárfás esetleg a Csányi Sándor OTP-vezérrel közismerten jó viszonyban álló médiavállalkozót sejthette a háttérben.

"Fenyőt másnap lőtték le" - mondta Perczel, aki szerint Öcsike szerepe is több lehetett közönséges "kazettadílerénél". A férfi ugyanis öt nappal a vállalkozó halála után két hétre Londonba utazott Fenyő özvegyével, Kristyán Judittal, aki "agymosottként" tért vissza, és "Öcsikére íratta" a 15 milliárd forintosra taksált Vico-vagyont. Perczel pontatlanul fogalmazott: a Fenyő-örökség 76 százaléka került a Vaduzban bejegyzett Setera alapítványba, amelyet valóban Székely képviselt (a többit a menedzsment tagjai "örökölték"). A jelenleg az Elender Rt.-ből 2001-ben kivált Inter.net Magyarország Kft.-t vezető, ismét az USA-ban élő Székely elérhetetlennek bizonyult a HVG számára. A Vico-vezérkar nevük elhallgatását kérő tagjai megerősítették a pszichológusnak azt a véleményét, hogy Öcsike erős befolyást gyakorolt a HVG értesülései szerint a magyar rendőrségen nemrégiben újra kihallgatott, évek óta külföldön élő Kristyánra, akit néhány nap alatt a menedzsment ellen fordított.

BAK MIHÁLY, RÁDI ANTÓNIA

Cikkünk megjelenését követően, 2006. január 30-án a HVG a következő közleményt tette közzé a hvg.hu-n:

A HVG legutóbbi számában - Régi idő mozija – cikket közöltünk a Fenyő ügyről, annak az eddig teljes terjedelmében sehol be nem mutatott riportfilmnek az alapján, amely néhai Perczel Tamással, Fenyő János pszichológusával készült 2004-ben. A cikkben foglaltakat szándékunkkal szemben sokan úgy értelmezhették, mintha a HVG felbujtással hozná összefüggésbe Gyárfás Tamást, Princz Gábort és Székely Herbertet. Ha ilyen látszatot keltettünk, azért elnézést kérünk. Az írás megjelenése óta birtokunkba került számos dokumentum, amely igazolja, hogy az érintettekkel kapcsolatosan valótlan információkat tettünk közzé.