Szántó T. Gábor Az érvényes 1956 című vezércikke a zsidóság és a forradalom kapcsolatáról, és a mai magyarországi zsidóságnak szóló üzenetéről elmélkedik. Mint írja: „’56 – a néhány közismert atrocitás, a sokak emlékezetében élő, szórványos antiszemita falfirkák ellenére – azt jelenti számomra zsidóként, volt egy pillanat, amikor autonóm személyiségek és kisközösségek úgy válhattak egy nagyobb egység részévé, hogy a felszabadító kollektív élmény hatására -  a közös ellenségtől, az elnyomó pártállamtól és az idegen megszállóktól való megszabadulás reményében - elfogadták egymást sokféleségükben. Mert 1956-ban Magyarországon, a forradalom tizenkét napjának szolidaritást teremtő élményében - átmenetileg, s néven nem nevezetten -valósággá vált a modern köztársasági nemzeteszme.”

Gadó János a Magyarországi Cionista Szövetség elnökével, Engländer Tiborral készített interjút. Írásának címe: „Nem hittem el, hogy ezt négy évvel meg lehet úszni.” A most 75. évében lévő Engländert ifjú cionistaként a Sztálin halálát közvetlenül megelőző antiszemita letartóztatási hullám részeként vették őrizetbe. Fegyverrejtegetés és rendszer elleni izgatás címén négy évre ítélték, s 1954 végén szabadult. Engländer így fogalmaz: „Hogy én ’56-ot hogy értékeltem? Elsősorban úgy, hogy újra csinálhatjuk azt, amit akarunk. Szervezkedhetünk, alijázhatunk, stb.”

Várnai Pál Kende Péterrel, a Szabad Nép egykori munkatársával készített interjút: „A Rajk-temetés óta felbolydult állapotban volt az ország” címmel.  Az ’56-ban Párizsba emigrált történész-szociológus visszaemlékszik arra, milyen politikai jövőképe volt közvetlenül a második szovjet beavatkozás előtt: „Gimes Miklóssal (akit Kádár hóhérai 1958-ban végeztek ki. A szerk.) november 3.-án még arról beszélgettünk, hogy itt most egy osztrák típusú kétpártrendszer létrejötte várható, amelyben elsősorban egy Mindszenty fémjelezte katolikus párt és vele szemben az akkor még nagy támogatottságú szociáldemokrata párt fog szerepet kapni. Abban biztosak voltunk, hogy egy szabad választáson a kommunista párt igen-igen kevés szavazatot kapna.”

Menni vagy nem menni? Egy magyar zsidó fiatalember dilemmái 1956-ban a címe Várnai Pál visszaemlékezésének. „A forradalom oldalán számos magyar zsidó harcolt, sőt nem kevesen életüket kockáztatták vagy adták az ügyért, az ország függetlenségéért, a kettős elnyomás ellen” – írja szerző. Hozzáteszi: egyik nagybátyám valami olyat mondott, hogy megmentették ugyan 45-ben, de ez még nem ok arra, hogy tönkretegyék az életét (mármint az oroszok).

Heller Ágnes filozófus ezt írja Egy fél évszázad után című publicisztikájában ’56 „kis zsidóiról”: „Ők voltak azok, akik féltek. Egy részüket boldoggá tette a forradalom azzal, hogy megnyitotta a határokat. Akik maradtak, azok alkalmazkodtak. Meg voltak győződve arról, hogy a kádárizmus megvédi őket az antiszemitizmustól, aminek a forradalom győzelme kiszolgáltatta volna őket. Ez olyan döntés volt, mint egy tál lencséért eladni az elsőszülöttséget. A félelem a legrosszabb tanácsadó. Megakadályozza a racionális gondolkodást.”