A minőségjavulást a szolgáltatók versenye eredményezné, de ez csak akkor lehetséges, ha a finanszírozók is versenyhelyzetbe kerülnek - fejtette ki Horváth Ágnes, hozzátéve, hogy járulékemelés nélkül is növelhető az ellátások színvonala. Igazságosabb attól lesz a rendszer, hogy a kötelező csomagok meghatározása alapján mindenkinek egyforma szolgáltatás jár, és kizárható, hogy a biztosítók szelektáljanak a biztosítottak közül - tette hozzá. A fenntarthatóságról szólva a tárcavezető azt mondta, függetlenné kell tenni a rendszert a politikától, s ügyelni kell arra, hogy a rossz gazdálkodás költségei ne az államra, hanem az adott biztosítóra háruljanak.

Horváth Ágnes előadásában ismertette a szaktárca által már többször bemutatott vegyes modellt, amelynek lényege, hogy nem marad senki biztosítás nélkül, s törvény kötelezi a társaságokat a szerződéskötésre. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) két részre válik, "egyik részéből" létrejönne az Egységes Nemzeti Kockázatközösség Alap (ENKA), amely alap a pénzeket kezelné, azonban a járulékokat továbbra is az APEH szedné be. A biztosítók nem közvetlenül a biztosítottak befizetett járulékát, hanem az utánuk megállapított fejkvótát kapják meg - mondta el. A kockázati korrekció a biztosítottak csoportjának jogszabályban meghatározott jellemzői (nem, kor, egészségi állapot) alapján megállapított fejkvóta-rendszer szerint történik. Ezzel kiküszöbölhető a biztosítottak közötti szelekció, a "gazdag–szegény biztosítók" kialakulása.

A versenyt azonban számos állami szabályozás korlátozná, ezek között Horváth Ágnes megemlítette a szerződéskötési kötelezettséget a biztosítók részéről, az ellátási kötelezettséget, az elérési szabályok meghatározását, a biztosítási csomagok meghatározását, amelyeket szűkíteni nem lehet, a profitmaximum és a működési költségek meghatározását, a tőkefedezet előírását és a biztosítók méretének meghatározását.

A működési részletekről szólva elmondta, hogy az adminisztrációs terhek nem nőhetnek, ezért az ENKA-hoz egységes adattartalmú jelentéseknek kell érkezniük, a finanszírozási díjakat és a fejkvótát a díjtétel bizottság határozná meg, valamint továbbra is állami kézben maradna a társadalombiztosítási azonosító jel (taj) kiadása.

Az elképzelések szerint évente egyszer lehetne biztosítót váltani az állampolgároknak - ismertette az egészségügyi tárcavezető. Horváth Ágnes szerint, ha megmarad a jelenlegi biztosítási rendszer, akkor nem alakul ki a szolgáltatók versenye, nem szűnik meg a korrupció, nem lesz igazságos a rendszer, a mostani biztosító, az OEP politikai függősége nem fog megszűnik, és megmarad a pazarlás.

Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa, az Orbán-kormány volt egészségügyi minisztere előadásában elmondta: nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy több biztosító legyen a rendszerben. Mint mondta: egy olyan országban, ahol kétmillióan képtelenek az öngondoskodásra, és az emberek többsége bízik az állam támogatásában az egészségügy területén, nagy felelősséggel jár a jelenlegi rendszer megváltoztatása. A politikus kifejtette: a társadalombiztosítás (tb) nincs ma olyan helyzetben, hogy egy ilyen átalakítást fel lehessen vállalni, már csak azért sem - mondta -, mert nem történt meg a tb konszolidációja.

A rendszerben nincs meg a megfelelő tőkehányad, továbbá kiszámíthatatlan az egészségpolitika, káosz van az állam- és közigazgatásban, hiányoznak az egyértelmű stratégiai irányok, valamint az orvosszakmát is megsértik azzal, hogy "belekényszerítik" egy gazdasági helyzetbe – tette hozzá. Mikola István véleménye szerint a kötelező egészségbiztosítást függetlenné kell tenni a "direkt politikától", de a parlamenti irányítást meg kell tartani. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg az állampolgárokat a járulékfizetésre akarja a kormány szorítani, addig a nagy állami vállalatok százmilliárd forintos tb-tartozását évről évre elengedik.

A politikus elmondta, hogy pártja elképzelései szerint a kiegészítő biztosítások terén lehetne "utat engedni" a biztosítóknak. A kötelező ellátásokat és a finanszírozást a népegészségügyi adatokra alapozva kell reformálni, ami azt jelenti, hogy a térségi adatok (megbetegedés, halálozás, születéskor várható élettartam) fundamentumán kell az ellátásokat szervezi, a kapacitásokat kialakítani, és ehhez rendelni a finanszírozást.