A börtönlakók drogfogyasztásáról meglehetősen keveset tudni. Mendemondák persze keringenek, de a legutóbbi vizsgálatra négy éve került sor. Akkor azt állapították meg, hogy hét év alatt másfél szeresére nőtt a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak drogérintettsége. Ezt az eredményt a 2004-es szociológiai felmérés mutatta ki az első, 1997-ben végzett vizsgálat adataihoz való viszonyítás révén – tudta meg a hvg.hu Paksi Borbála szociológustól, aki a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) megbízásából készült kutatást vezette. A szociológus elmondta, az első alkalommal ezer, a második vizsgálat során hatszáz, a kijelölt bv-intézetekben lévő elítéltet „faggattak ki” anonim kérdőívek segítségével a börtönbe kerülés előtti és a bekerülés utáni drogfogyasztási szokásairól.

© Dudás Szabolcs

Paksi Borbála hangsúlyozta, hogy az elítéltek drogfogyasztása nehezen kutatható, hiszen ha valakinek sikerül bent tiltott szerhez jutnia, az titkolja, nem szívesen beszél róla. Az önbevallásos adatok szerint mindössze a megkérdezettek 8%-a használt börtönbüntetése alatt valamilyen tiltott drogot, annak ellenére, hogy „a felmérés részeként az állomány körében végzett vizsgálat alapján egyébként kiderült, hogy maga a személyzet nem gondolja, hogy nem jut be bármi a rácsok mögé.”

A 2004-es felmérés szerint a rabok 10 százaléka büntetésének letöltése előtt rendszeres fogyasztó volt, s közülük minden második közvetlenül a rácsok mögé való kerülés előtti hónapban élt valamilyen droggal. "Azoknál, akik a börtönélet előtti évben próbáltak ki valamilyen kábítószert, magas a folyamatos fogyasztási ráta, és kicsi az esély az arra, hogy le tudnak állni az anyagról” - véli Paksi.

„A rendszerváltás előtti időszakban, tudomásunk szerint, szinte nem került be drog a büntetés-végrehajtási intézetekbe, ám azóta, főleg miután a kábítószer-terjesztés terén tranzit-, majd célországgá váltunk, változott a helyzet” – közölte a hvg.hu-val Heylmann Katalin ezredes, a BVOP Egészségügyi Főosztályának vezetője. „Átfogó adatokat a fogvatartottak drogfogyasztási szokásairól csak akkor kaphatnánk, ha a bv-intézetekben lévő összes, mintegy 15 ezer elítélttel elvégeztetnénk a felmérést, illetve szűrést. Ennek hiányában csak azokról van biztos adtunk, akiket kezelésbe vettek és nyilvántartásunkban szerepelnek" - jelenti ki Heylmann.

A korábban drogozók önként kérhetik elhelyezésüket az úgynevezett drogprevenciós körleten, ha vállalják, hogy drogmentesek maradnak, és ezért cserébe engedményekhez juthatnak, például többször kaphatnak csomagot, vagy gyakrabban beszélhetnek családtagjaikkal. Egyébként is jobb itt lenni, mint a normál zárkákban, mert például csoportfoglalkozásokkal színesítik az eseménytelen napokat. A kedvezmények miatt vannak olyan elítéltek, akik azért jeleznek drogproblémát, hogy ide kerülhessenek. Az elítéltek egyébként is olimpikonoknak kijáró figyelemben részesülnek, mert nekik is vállalniuk kell, hogy a nap bármely időszakában vizeletmintát kérhetnek tőlük.

2006-os adatok

A BVOP 2006-os évkönyve szerint az alternatív drogkezelések közül függőséget gyógyító kezelésben 68-an vettek részt. Kábítószer-használatot kezelő más ellátásban, illetve megelőző-felvilágosító szolgáltatásban a feladatra kijelölt bv-intézetekben 134 rab részesült. 15 intézetben működött prevenciós részleg, és 223 férőhelyen 180 önként jelentkező számára nyújtottak kezelést. Két évvel ezelőtt a szervezet a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság által nyújtott támogatás révén kábítószer-prevenciós programokra 7,7 millió forintot fordított a BVOP, további forrásokból pályázatok révén részesültek az egyes intézetek.

Súlyos elvonási tünetekkel küzdő drogfogyasztóval csak elvétve találkoznak, hiszen ha valaki ellen büntetőeljárás indul, akkor annak elején jelentkeznek a gondok, és kórházban köt ki az illető. Velük többnyire az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) foglalkoznak.

Ha a BVOP illetékese szerint hiányzott is a drog az 1980-as évek börtöneiből, kábítószer-ellenes stratégiájuk azért mégis volt. Heylmann úgy véli, a helyzet most jutott olyan stádiumba, hogy ne elszigetelten foglalkozzanak a problémával. Néhány hete alakult meg a bv-szervezet Kábítószerügyi Szakmai Bizottsága (KSZB). A BVOP vezetőin kívül a tagok között van a testület oktatási és az IMEI főigazgatója, illetve a Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtási Tanszékének vezetője, akikkel közösen dolgozzuk ki azt a képzési tervet, amely által már a börtöntiszt-hallgatók is tanulhatnak a drogfogyasztásról. "De nemcsak megakadályozni kell tudniuk a drog bekerülését, hanem tisztában kell lenniük azzal is, mit tegyenek, ha már bent van a kábítószer a börtönben” - figyelmeztet a főosztályvezető.

Az ezredes hangsúlyozta, hogy külön eljárást igényel az elterelés végrehajtása. A kábítószerrel való visszaélés kapcsán többeknek nem a kényszergyógykezelését rendelték el, hanem az elterelést, miközben más cselekmények miatt dutyiba került. Ekkor az a sajátos helyzet áll elő, hogy a szabadságvesztést kiváltó intézkedést börtönkörülmények között kell végrehajtani.
 
A kábítószerfüggőkről való gondoskodást fő szabályként a Budapesti Fegyház és Börtönben végzik el egy erre külön kialakított körleten. A nőket Kalocsán, a fiatalkorúakat Tökölön látják el.

Heylmann Katalin szerint a legfontosabb az lenne, ha azokkal, akiknek a börtönbe kerülés előtt valóban súlyos kábítószergondjaik voltak, megfelelő létszámú akár külső, akár belső, kellően felkészült szakember rendszeresen foglalkozna, mert így kapnának esélyt arra, hogy szabadulást követően ne nyúljanak többet drogokhoz. Ehhez azonban lényeges a rászorultakat pontosan ismerni, illetve személyzet és pénz kellene, ami jelenleg nincs.

„Reménytelen vállalkozás, hogy a börtönök drogmentes övezetek legyenek, nemzetközileg még rosszabb a helyzet, mint hazánkban. Ezért egyre inkább előtérbe kerül az ártalomcsökkentés: a külföldi intézetekben alkalmazott tűcsereprogram vagy óvszerosztás, hazánkban a heroinnal élők körében metadonkúra, illetve a fertőzéseket kiszűrő, nálunk például a Hepatitis C-t szűrő-program” - tájékoztatta a hvg.hu a főosztályvezető. Amióta azonban megszűnt a kötelező HIV-szűrés, az önként jelentkezők száma is drasztikusan csökkent.  

Fliegauf Gergely pszichológus, a Rendőrtiszti Főiskola Büntetés-végrehajtási Tanszékének tanára, aki a börtön és kábítószer kapcsolatának témájában végez kutatást, saját elmondása szerint nem a BVOP hivatalos véleményét képviseli, mivel szíve szerint nem fenyegetné letöltendő szabadságvesztéssel az úgy nevezett „lágy drogok” fogyasztóit.

Ha tiltott szerek vannak jelen a börtönökben – mint ahogy a világon mindenütt –, az azt is jelenti, hogy megtalálható a bűnözés is. Ez újabb problémákat okoz. Például a személyzet korrupcióját és a különböző fertőzéseket, amelyek például a külföldi bv-intézetekben az intravénásan beadott heroinhoz közösen használt tűvel terjednek. Erre nálunk még nem volt példa.

„Az sem jellemző a magyar fegyintézetekre, hogy a rabok dílerkednének” – tette hozzá a szociológus. Nyugat-Európában a rabok 30-70 százaléka küzd drogproblémával, 20-50 százalékuk részesül fenntartó kezelésben – szemben a magyarországi 20 fővel. „Ez a kezelés metadonfüggést eredményez, ami további következményekkel járhat. Így gyakori halálozást okoz a szabadulás utáni kábítószer-túladagolás miatt. Más probléma, hogy a fogvatartottak egy része külföldön is a börtönben próbálja ki először a drogot, nem ritka, hogy társaik késztetésére. Kint gondot jelent az is, hogy a rabok körében magas a Hepatitis B és a Hepatitis C vírussal fertőzöttek és a májcirrózisban, vagyis sárgaságban szenvedők száma.”

© Pataky Zsolt

Fliegauf úgy látja, ezzel szemben Kelet-Európát leginkább a kábítószer-probléma tagadása jellemzi, ráadásul a civil szervezetek nem végeznek hatékony tevékenységet a börtönökben. További probléma, hogy a személyzetnek nincs elég tudása a drogproblémákról és -kezelésről. 

A főiskolai oktató a hvg.hu-nak hangsúlyozta: a legnagyobb gond, hogy a büntetés-végrehajtásban dolgozók nem ismerik fel az arra utaló jeleket, hogy valaki drogos, ezért fontos, hogy ez szerepet kapjon a képzésükben. Hozzátette: persze az évek múlásával változnak a drogfogyasztási szokások is, amit meg kell próbálni követni.

Külföldi helyzet

Észtországban különösen nagy a HIV-fertőzöttek száma a közös tűhasználat miatt, Dániában gyakrabban fordul elő, hogy a szabadult rabok aranylövés miatt az életüket vesztik. Macedónia egyik börtönében kivétel nélkül minden elítéltnek metadont adnak. Csehországban pedig általános eljárás, hogy a szexuális bűncselekményeket elkövetőkkel antiandrogént szedetnek, amivel tulajdonképpen kémiai úton kasztrálják őket, cserébe viszont hamarabb szabadulhatnak a börtönből.

A nyolcvanas évekre a szipuzás volt a jellemző. A rabok bútorkészítés során jutottak hozzá különféle lakkokhoz, amelyekkel kábíthatták magukat. Ők szabadulásuk után rendre vissza is kerültek a börtönökbe, mostanra pedig teljesen tönkrementek.

A pszichológus egy 1998 tájékán történt esetet mesél el, ami arra példa, hogy a kábítószer a büntetés-végrehajtás felé tereli az embereket. „Akkoriban már a keményebb drogok voltak a divatosak. Egy kokainista férfi a feleségével való veszekedés közben meglökte a konyhaasztalt, amelyről a kislányukra dőlt a forró kamillás víz, amivel a kicsi épp inhalálást végzett. A lány teljesen megégett, és maradandó sérüléseket szerzett. A férfit elítélték, és a börtönben teljesen megtört a lelkiismeret-furdalás miatt.”

A büntetés-végrehajtás az ezredforduló környékén kezdett el komolyan foglalkozni a börtönök droghelyzetével, amikor az 1-2 százalékról 5-6 százalékra nőtt azoknak a bekerült raboknak a száma, akik droggal éltek. 2002-ben pedig kialakították a drogprevenciós körleteket. A tapasztalatok a világon mindenhol azt mutatják, hogy az ezen a részlegen elhelyezett elítéltek nem szenvednek el olyan ártalmakat, mint a többi fogvatartott.

A magyar börtönökben a sláger az a gyógyszer, amit úgy hét-nyolc éve kezdtek felírni az orvosok a heroinelvonás görcsös tüneteinek a csökkentésére – közölte Fliegauf Gergely. A heroinhasználók rájöttek, hogy ehhez a bv-intézetekben is hozzájutnak, és aztán ezzel vissza is élhetnek. „Dániában egyébként azóta van ilyen gond, amióta kelet-európai rabjaik vannak” – állítja a pszichológus.

Az oktató által elmondottakat erősítette meg egy volt, neve elhallgatását kérő bv-tiszt azzal, hogy a legkedveltebb bódulatot okozó szerek – amelyek legálisak is – az altatók és a nyugtatók. „A kábítószernél azonban sokkal nagyobb gond az alkoholprobléma, mintegy bizonyítva a tételt, hogy bár a börtön zárt világ, teljesen leképezi a kinti társadalmat.” Az egykori bv-s dolgozó elmondta: egy átlagos rab, ha nincs pénze, úgy jut például alkoholhoz, hogy egy befőttes üvegben kenyeret tesz ki az ablakba a napra, s az a meleg hatására néhány nap alatt megerjed. „Olyan, amilyen, de aki nem bírja ki alkohol nélkül, az ráfanyalodik, csakúgy, mint az arcszeszre, vagy ha kell, az ablakmosó-folyadékra, amit egyszer valaki kiivott a szolgálati autómból.”

Néhány megtörtént eset

- Becsempészett mobiltelefonban (!) rejtették el a drogot; - csomagban álcázva küldték be; - a gyógyszert porítva mogyorókrémbe keverték; - a porrá tört gyógyszert fokhagyma-kapszulába fecskendezték; - zacskós cukorba rejtették a kábítószert; - a börtönudvaron kutyaguminak álcázták a drogot.

A férfi elmondása szerint a börtönökben nagy számban vannak jelen altatók és nyugtatók. „Előfordult, hogy elítéltek százas, ezres tételekben loptak ki ilyen tablettákat az IMEI-ből, de hogy hogyan, az nem derült ki.” A legális szerek között divat volt az úgynevezett Dobi-tea is, amelyet fekete teából készítettek úgy, hogy egy kis csésze forró vízbe 10-15 darab filtert tettek bele, s ebben már akkora adag koffein volt, hogy bódult állapotot okozott.

Valódi illegális drogokkal a volt tiszt véleménye szerint az elit bűnözők élnek, akik viszont pénzért mindent be tudnak szerezni. S hogyan? Csomagban, látogató – rokon, ismerős vagy az ügyvédjük – révén, illetve a büntetés-végrehajtás személyi állományának közreműködésével. Azt viszont túlzásnak tartotta a volt tiszt, amiről egy 14 éven át anyagozó, több büntetése miatt három és fél évet börtönben ült férfi, István beszélt, hogy bent is hozzá lehet jutni mindenféle droghoz.

 „Ezek ellenére hangsúlyoznám, hogy a rácsok mögött a legnagyobb probléma nem a drog, hanem a pia, az erőszak és a zsúfoltság. A kilencvenes években egyébként, amikor a kábítószer-probléma jelentkezett, arra számítottunk, hogy nagyon rossz lesz a helyzet, de végül nem romlott drasztikusan. Az viszont igaz, hogy ami kint divat, az azzá válik bent is. Így például 15 éve, amikor a pánikbetegségről alig beszéltek, egy ilyen beteg sem volt az elítéltek között, ma viszont rengetegen azok. Az antidepresszánsok és a nyugtatók adása helyett, úgy gondolom, eredményesebb lenne a pszichoterápiás kezelés, ám arra sem pénze, sem szakemberei nincsenek a BVOP-nak.”