Harmadszor szavaz a köztársasági elnök ombudsmanjelöltjeiről a parlament. Az országgyűlési biztosok megválasztásához a körülmények ritka együttállása, vagyis többpárti konszenzus, kétharmados parlamenti többség kell.  Sólyom László köztársasági elnök azonban elődjeitől eltérő gyakorlatot honosított meg a biztosok, no meg a legfőbb ügyész és a főbíró jelölésekor. Az elnök deklaráltan kerüli a pártegyeztetéseset, amivel azt kívánja jelezni, hogy jelöltjei a politikai érdekek és aktuális erőviszonyok "fölött állnak". Az egyeztetésre amúgy az alkotmány sem kötelezi, kivéve a kisebbségi biztosok személyét: róluk a kisebbségi önkormányzatokkal köteles egyeztetni.

Sólyom László © Fazekas István

Az államelnök azonban ezzel –  mondják az eljárás kritikusai –  felesleges megaláztatásnak teszi ki jelöltjeit, hiszen az egyébként jobb sorsra érdemes szakembereket egyre-másra leszavazzák a parlamentben ülő képviselők. Az ombudsman-jelölések története ugyanakkor azt mutatja, hogy a jelöltek konszenzusos elfogadására akkor sem volt garancia, amikor még egyeztetések előzték meg a jelöléseket. 

Az ombudsmani tisztség papíron 1989. október 23-ától, vagyis a köztársaság kikiáltásának napjától létezik; az alkotmány ötödik fejezetében emlékezik meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosáról. Ebben a biztosok feladatkörének szűk leírásán kívül az is szerepel, hogy megválasztásukhoz (akár az országgyűlési biztosokról szóló törvény elfogadásához) a parlamentben jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Az állampolgárok alkotmányos jogait védő, s a mindenkori kormányzat tevékenységét kontrolláló országgyűlési biztosokról szóló úgynevezett ombudsmantörvényt 1990-ben nyújtották be, de csak 1993. június 1-jén fogadta el a parlament. A „végrehajtó hatalom fizetett ellenségeinek” vagy ellenőreinek megválasztása azonban így is évekbe telt.

Az első lehetséges jelöltek névsorát böngészve két későbbi befutó neve is felbukkan: Majtényi Lászlóé, akit már 1993-ban is az ombudsmankérdés specialistájaként emlegettek, illetve Takács Alberté. Náluk esélyesebb jelöltként jött szóba Holló András, az Alkotmánybíróság akkori főtitkára, későbbi elnöke, illetve Németh János egyetemi tanár, aki akkor az Országos Választási Bizottság elnöke volt, később pedig – de még Hollót megelőzően – ugyancsak Ab-elnök lett belőle. Szintén a legelső körben bukkant fel Trócsányi László, Varga Győző, s Tóth Judit neve is.

Majtényi László. Magasra tette a lécet © Müller Judit

Dacára Göncz Árpád egyeztető szándékainak, 1993 októberében sem a végül is az állampolgári jogok biztosának javasolt Trócsányi, sem a helyettesének jelölt Tóth Judit nem kapta meg a parlamenti képviselők kétharmadának a támogatását. Majtényi László adatvédelmibiztos-jelöltnek pedig még a meghallgatását is ötpárti konszenzussal halasztotta el a parlament alkotmányügyi bizottsága, miközben őt Göncz már szabályosan előterjesztette a posztra. Arra senki sem hivatkozott, legalábbis nyilvánosan, hogy a jelölt alkalmatlan volna, vagy valamely politikai oldal számára vállalhatatlan. A korabeli újságcikkek tanúsága szerint az állampolgári biztosok által a hatalom fölött gyakorolt túlzott kontroll képe feszélyezte a képviselőket, amikor elutasították őket.

Az ombudsmani hivatal szükségességét is többen megkérdőjelezték annak idején. A lex Pokol nevű "sajtókiegyensúlyozási" törvénytervezetről ismert, ám ettől eltekintve szaktekintélynek számító Pokol Béla például úgy érezte, az ombudsmani hivatal azzal, hogy döntően a tömegmédiában fejti ki hatását, a médiahatalom sosem látott kiterjesztését vonná maga után. De az államapparátus-csökkentés jegyében ellene érvelt Sárközy Tamás és megkérdőjelezte a biztosi hivatal valódi cselekvési mozgásterét Bihari Mihály is. Göncz Árpád nem is sietett új jelöltjei megnevezésével, több mint másfél év után melegítette fel a témát. A döntés elodázására ráadásul a hat parlamenti párt levélben kérte az elnököt.

Az 1995. június 3-iki HVG már a jogállam fantomjainak nevezte el az ombudsmanokat. Talán túlzás is tehát azt gondolni, hogy a parlamenti pártok asztalhoz ülve hatékonyabban kötöttek megállapodásokat, s találnak konszenzusos jelölteket.

1995 júniusára egyébként már sikerült előállniuk a pártoknak azokkal a jelöltekkel, akiknek tevékenysége révén az ország végül megismerte az ombudsmani intézmény lényegét: Gönczöl Katalint általános ombudsmannak, helyettesének Polt Pétert (majdani legfőbb ügyészt), adatvédelmi biztosnak Majtényi Lászlót, kisebbségi ombudsmannak pedig Kaltenbach Jenőt jelölte a köztársasági elnök. Még azt sem mondhatnánk, hogy egyedül a kétharmados parlamenti többséget simán hozó MSZP-SZDSZ koalíció áldása kellett hozzá (bár az is kellett), hiszen a jelöltekre a képviselők 90-95 százaléka bólintott rá. Gönczöl első feltűnő megnyilatkozása a rumi rendőri fellépéshez kapcsolódott, Majtényi László az első óriás lottónyeremény nyerteseiről készült tévériport kapcsán exponálta magát.

Gönczöl Katalin © Dudás Szabolcs

Gönczölék hatéves mandátumának lejártával, 2001 júniusában választott új ombudsmanokat a parlament: Lenkovics Barnabás az állampolgári jogok biztosa, Takács Albert a helyettese lett, míg Kaltenbach Jenő maradt a kisebbségi ombudsman. A kormánypártok által adatvédelmi biztosnak jelölt Maczonkai Mihály azonban nem kapta meg a szükséges támogatást, s később Berki Ádám sem, aki még az egyszerű többséget sem kapta meg a parlamenttől, nemhogy a szükséges kétharmadost. A harmadiknak induló Péterfalvi Attila lett végül a befutó. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy egy ponton már Mádl Ferenc is szakított a pártokkal való egyeztetés gyakorlatával, hiszen a jelöléseket megelőző pártközi tárgyalások nem hoztak eredményt. Ezek alapja egyébként az a '95-ben kialakult megegyezés, amely szerint a biztosok közül kettőt az egyik, kettőt a másik parlamenti oldal javasol. 

Az elnöki hivatalba lépett Sólyom László hozta tehát az új gyakorlatot, s jelöltjei folyamatos leszavazása ellenére sem tér el tőle. Kizárólag a szakmai vagy civil szervezetek véleményét kéri ki a kiszemeltekről, majd egyszerűen bemutatja őket a pártok frakcióvezetőinek. A civil szférába vetett bizalma nem újkeletű, őt magát is egy civil szervezet jelölte köztársasági elnöknek; ám megválasztásához már értelemszerűen parlamenti pártok kellettek.  

Szabó Máté bejött © Horváth Szabolcs

Az általános ombudsmani posztot Sólyomnak második nekifutásra sikerült betöltetni: Majtényi László elutasítását követően Szabó Mátéra már rábólintottak a pártok. (Majtényi legutóbb – Sólyom és Gyurcsány közös jelöltjeként – ORTT-elnök lett.) A Kaltenbach Jenő utódjának jelölt Kállai Ernőt elsőre megválasztotta a parlament, de erről a posztról a hazai kisebbségi önkormányzatokkal kellett csak egyeztetnie az államfőnek.

Az adatvédelmi biztos és a jövő nemzedékének ombudsmanja (utóbbit Ab-elnökként még Sólyom László maga javasolta bevezetni az általános helyettesi poszt helyett) ügyében azonban megmerevedtek a frontvolnalak. A parlament már kétszer leszavazta Sólyom jelöltjeit. Előbb Péterfalvi Attila és Nagy Boldizsár, később Fülöp Sándor és Zombor Ferenc vérzett el. Az alkotmányügyi bizottság múlt kedden támogatta ugyan, hogy Bogdányiné Mészáros Ágnest a jövő nemzedékek ombudsmanjává, Tóth Gábor Attilát pedig adatvédelmi biztosnak válasszák meg, ám ettől a titkos szavazáson még  elbukhatnak.