Vita az oktatásról. Gazsó, Mang, Parragh © Szegő Péter

Az oktatási konferencia elnöki tisztjét ellátó Parragh László más statisztikákat is idézett: 1990-ben 120 ezer hallgató volt a magyar felsőoktatásban, s háromnegyedük nappali tagozatos volt. A 2006-ban a felsőoktatásban tanuló 400 ezer diáknak viszont csak a fele volt nappali tagozatos. Míg 1990-ben 22 ezer, addig 2006-ban 60 ezer diplomát adtak ki. Megdöbbentő azonban – mutatott rá Parragh –, hogy mind 1990-ben, mind 2006-ban hétezren szereztek műszaki végzettséget.

Mi az oka az oktatási rendszer lemaradásának? – tette föl a kérdést Gazsó Ferenc  szociológus, egyetemi tanár. Az oktatás számos területén, főleg az általános iskoláknál a teljesítmény kifejezetten romlott és nagyon mélyre lecsúszott – állította Gazsó. Mint mondta, a szakképzési rendszerből kijövő diákok 43 százaléka olyan képzésben részesül, amivel sosem fog tudni elhelyezkedni. Gazsó szerint folyamatosan újratermelődik az „underclass”, az általános iskolát elvégzők 23 százaléka gyakorlatilag funkcionális analfabéta. Ma a magyar oktatási rendszer intenzifikálásának egyetlen föltétele sincs meg: az anyagi-tárgyi és a szakmai föltételek egyaránt hiányoznak – tette hozzá. A volt államtitkár szerint nem az oktatást destabilizáló, ciklusonként megakadó, reformokkal kéne kísérletezni, hanem pártpolitikán fölülemelkedő, konszenzusos, szakmailag megalapozott oktatásfejlesztési szakmai programmal. Egy 2004-es kutatási eredmény szerint a társadalom alsó nyolcvan százalékából a 19 éveseknek csak 19 százaléka, a középrétegeket képviselő 19 évesek 63, míg a társadalom csúcsán lévő ugyanilyen korúak 92 százaléka van jelen az oktatásban.

Fazekas Károly,  az Oktatási Kerekasztal elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója szerint ahhoz, hogy a globalizált világgazdaságban Magyarország megállja a helyét, a tizenhat évesek kilencven százalékának kellene tudnia értő módon olvasni, rendelkeznie az alapvető számolási készségekkel, általános műveltséggel, beleértve a természettudományos műveltséget is. Ez most nincs így, és ennek súlyos társadalmi következményei vannak. Sajnos, már az sem igaz, hogy a magyar társadalom felsőbb rétegeinek diákjai nemzetközi szinten kiemelkedők lennének – tette hozzá. A PISA-fölmérések pont ennek ellenkezőjét bizonyítják. Szerinte mindennek fő oka a tanárok presztízse és minősége. „Jó közoktatást jó tanárok nélkül nem lehet csinálni” – fogalmazott. A sikeres közoktatási rendszerrel bíró országokban a középiskolát elvégzett diákok felső tíz-húsz-harminc százaléka megy tovább a tanári pályára, míg Magyarországon az alsó húsz. Amíg ez a helyzet nem változik, addig a közoktatás színvonala nem fog javulni – zárta gondolatait Fazekas.

Derűlátóbb hangot ütött meg Mang Béla,  a Felsőoktatási és Tudományos Tanács (FTT) elnöke, a Miskolci Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese. Napjainkban a népesség 43,5 százaléka van jelen a felsőoktatásban, ezzel Magyarország benne van Európa fölső harmadában – mondta. Akik a nyolcvanas évek végének demográfiai gödrében születtek, most kezdenek egyetemre járni, tehát a következő években mindenképpen az egyetemisták abszolút számának drasztikus csökkenése várható. Mang szerint a „kimenetorientált szemléletnek” kell hangsúlyossá válnia, azaz azt kell tanítani, amire a kamaráknak, a munkáltatóknak igényük van. Szerinte a diákok ma már egyre kevésbé tartják parkolópályának az egyetemi oktatást, lelki szemeik előtt megjelenik az állásinterjú, ahol esetleg kilencvenen jelentkeznek egy mérnöki állásra.

A magyar oktatási rendszer legnagyobb hiányossága, hogy a gyakorlati képzés szinte teljesen hiányzik – adott hangot aggodalmának Bihail Tamás közgazda, az MKIK oktatási és képzési alelnöke. Parragh és Fazekas között viszont élénk vita alakult ki arról, hogy az oktatási rendszer hány éves korban kezdje el a gyakorlati képzést. Míg Fazekas a tizenhat éves kort javasolta, mert addig szerinte a készségfejlesztésnek kell dominálnia, addig a kamara elnöke önmagával példálózva azt mondta: ötödikes korában kezdte a politechnikát, és azóta is imád barkácsolni.

Szegő Péter