Az elmúlt hetekben több olyan gazdasági tervezet látott napvilágot, amely a magyar gazdaságot és adórendszert érintő reformokkal foglalkozott. A Forsense júniusi felmérésében néhány ilyen közérthetően megfogalmazható reformjavaslat várható fogadtatását vizsgálta. A feltett kérdések száma nem elég ahhoz, hogy komplex képet kapjunk a magyar választópolgárok állami szerepvállalásról, az adó és szociális rendszerről alkotott véleményéről, de az alapvető attitűdök jól körülírhatók a kérdések segítségével.

Három téma köré csoportosultak a kérdések. Az első csoportba a gyermekekhez köthető járulékok, GYES/GYED, és családi pótlék kapcsán felmerült változtatások értékelése került bele. A kérdések második csoportja a foglalkoztatottság növelését, illetve a munkavállalói terheket érintő javaslatokat járta körül. A harmadik témakörben a nyugdíjrendszer megreformálásáról megfogalmazott javaslatokról mondhattak véleményt a válaszolók.

Erős politikai törésvonalak egyelőre nincsenek a pártok által még csak óvatosan interpretált javaslatokkal kapcsolatban, a véleménykülönbségeket elsősorban a megkérdezettek társadalmi és gazdasági státusza határozza meg.

A támogatottság szempontjából három csoportra lehet osztani a hat felsorolt javaslatot. Az elsőbe az a három felvetés kerül, amelyek széles társadalmi támogatottsággal bírnak. Ide tartozik az a két javaslat, amely egyes településeken már rendelettel bevezetett gyakorlat is: iskoláskorú gyermekek esetén a családi pótlék kifizetésének iskoláztatásához kötése, illetve a közhasznú munka előfeltételül szabása a munkanélküli támogatáshoz. Mindkét felvetést a felnőtt lakosság legalább 85 százaléka támogatja, nagy többségük teljes mértékben. A harmadik széles támogatottságnak örvendő javaslat a nyugdíjemelés inflációhoz kötése. Noha a kérdés szövegében egyértelműen szerepelt, hogy ez a jelenlegi gyakorlathoz képest kisebb mértékű emelést jelent, ezzel együtt a megkérdezettek 71 százaléka inkább egyetért a javaslattal, közel kétharmaduk teljes mértékben.

A második csoportba az a két javaslat tartozik, ahol szintén az egyetértők csoportja a nagyobb, de az ellenzők tábora is jelentősnek mondható. A munkaképes korú rokkantnyugdíjasok támogatásának csökkentését, és ilyen módon munkára ösztönzésüket 56 százalék támogatja és 36 százalék ellenzi. A béreket, jövedelmeket terhelő adók, járulékok csökkentését, a jövedelmek emelkedését, de ezzel párhuzamosan az ÁFA emelését pedig 49 százalék támogatja és 34 százalék ellenzi. Ez utóbbi esetben volt a legnagyobb a bizonytalanok aránya (15 százalék), tehát feltehetőleg ez a javaslat volt a legnehezebben értelmezhető a válaszadóknak.

Az utolsó, széles körben elutasított tervezetek csoportjába egyetlen felvetés került: a gyermekvállalással kapcsolatos támogatások idejének másfél évre csökkentése, s az ily módon megtakarított összeg bölcsőde- és óvodafejlesztésére fordítása. A megkérdezettek alig több mint negyede (27 százalék) támogatja ezt a javaslatot, míg közel kétharmaduk (64 százalék) ellene van.

A hat javaslat egyike esetében sincs olyan mértékű nézetkülönbség a két nagy párt szavazótábora között, amely alapján egymással ellentétes álláspontok kerekednének felül. A legnagyobb eltérés a gyermekvállalási támogatások kurtításának megítélésében mutatkozik: a Fidesz szavazóinak abszolút többsége (73 százalék) veti el ezt a javaslatot, az MSZP-seknek viszont csupán relatív többsége (44 százalék), míg a szocialista szavazóknak egy viszonylag jelentős része (17 százalék) nem tudott állást foglalni ebben a kérdésben. Emellett szignifikáns eltérés tapasztalható még a rokkantnyugdíjak csökkentése esetében (az MSZP-sek 65, a fideszesek 56 százaléka támogatja az ötletet), de a többi négy javaslatnál szinte tökéletes az egyetértés, azaz a két nagy párt szavazói közel azonos arányban támogatják illetve utasítják el azokat.

Érdekes módon az 55 év feletti korcsoport kétharmada is támogatja a nyugdíjemelés inflációhoz kötését, s hasonlóan meglepő, hogy a legfiatalabb, 35 év alatti korosztály sem utasítja el az átlagosnál nagyobb arányban a gyermekvállaláshoz kötődő támogatások járandóságának csökkentését. A rokkantnyugdíj csökkentését a középkorúak (35-54 évesek) támogatják a legkisebb arányban, de ez a szint is eléri az 50 százalékot.

A legalacsonyabb iskolai végzettségűek a GYES-GYET megrövidítése és a munkanélküli támogatás közhasznú munkához kötése kivételével a másik négy javaslatot az átlagosnál kisebb arányban támogatják, azaz az alacsonyabb státuszúak az átlagosnál nagyobb mértékben érzik fenyegetve magukat e javaslatok által.

Az inaktívaknak – akik között egyaránt vannak különböző státuszú nyugdíjasok,  munkanélküliek, GYES-en, GYED-en lévők, a háztartásbeliek, a tanulók és az egyéb nem aktív csoportok – igen hasonlóak a preferenciái mindegyik kérdés esetében, a társadalom többi részéhez képest, ami azért tűnik meglepőnek, mert a tervezetek egy része éppen ennek a csoportnak egyik-másik részét érintené hátrányosan. A legnagyobb különbséget a gyermekvállaláshoz kapcsolódó támogatások rövidítése mutatja, s itt az inaktívak éppenséggel átlagon felüli egyetértést tanúsítanak. Ez feltehetőleg a jelentős számú nyugdíjasnak köszönhető, akiket nem érint személyesen ez a javaslat.

Ha részletesen vizsgáljuk az aktivitás/inaktivitás egyes kategóriáit, akkor az látható, hogy noha az öregségi nyugdíjasok az átlagosnál kisebb arányban támogatják az inflációhoz kötött nyugdíjemelést, ezzel együtt az ő körükben is ez a vélemény a többségi (64 százalék). Hasonló a helyzet a munkanélküliek véleményével a támogatás közhasznú munkához kötésével kapcsolatosan: az átlagon aluli támogatottság is 64 százalék ot jelent. A rokkantnyugdíjasoknak mindössze 40 százalék a támogatja a támogatás csökkentését a munkaképesek esetében, de nincsenek sokkal többen a támogatók sem (44 százalék). A GYES-en, GYET-en lévők 100 százaléka nem ért egyet a támogatás idejének csökkentésével.

A Forsense közvélemény-kutatása során 1000 véletlenszerűen kiválasztott felnőtt korú személyt kérdezett meg, a mintavétel alapjául a telefon-előfizetőket tartalmazó adatbázis szolgált.