„A bölcsészdiploma rossz, mérnöknek lenni jó.” „A péknek mindig van munkája, a vasesztergályos képezze át magát.” „Nyelvismeret nélkül meg vagyunk lőve, az érettségi pedig kell, ha nincs, de nem ér semmit, ha van.” Néhány alapvetés a munkaerőpiaci tapasztalatokról. Az elmúlt egy hónapban teszteltük, érettségivel és egy nyelvvel harminc körül mennyi idő alatt lehetne munkát találni. Harminc álláshirdetésre jelentkeztünk egy önéletrajzzal, amelyben hat éves asszisztensi munkatapasztalat is szerepelt. Négy hét alatt öt helyről hívtak minket egy állásinterjú időpontjával, először az elküldött pályázatot követő második napon, s ők még aznap találkoztak is volna a jelölttel. Volt olyan hely – egészen pontosan tizenkettő –, ahonnan automatikus válasz érkezett arról , hogy megkapták az önéletrajzot, s jelentkeznek majd.

© Stiller Ákos

Tartalmukat tekintve az egymondatos „köszönöm”-től a beígért (de elmaradt) telefonos megkeresésig és a kiválasztási szempontok összefoglalásáig sokféle e-mail érkezett. Volt, ahol azt is jelezték, egy pozícióra 450 pályázat érkezett, s kaptunk egy olyan e-mailt is, amelyben a gazdasági helyzetre hivatkozva jelzi az ügyvezető, hogy mégsem lesz munkaerőfelvétel: „a gazdasági körülmények változása miatt a pozíció jelenleg nem kerül betöltésre”. Jelentkeztünk – pályaelhagyási kísérletként – légi utaskírésőnek is. Tőlük egy fura helyesírású levélben értesítettek: telefonos felvilágosítás nincs, de a megadott címen bármikor jelentkezhetünk. A mail a következő, szabadon értelmezhető mondattal zárult: „figyelem mindenkinek legalább 25-métert tudnia kell úszni”.

A tapasztalatok tehát nem sokban különböztek a békeidőben szokásostól, bár azt sem tudhatjuk, mi történt volna az interjún. Ám egy hónap alatt öt állásinterjú jónak számít, különösen válságban, ráadásul asszisztensi munkára – mondták a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó megkérdezettek. Ad hoc tesztünk persze nem reprezentál semmit, pillanatnyi látkép, pusztán kíváncsiak voltunk arra, hogy átlagos végzettséggel, speciális tudást nem igénylő pozíció esetén milyen esélyekkel indulnak a munkakeresők a jelenlegi helyzetben. S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hétről hétre rosszabb a helyzet: lehet, hogy ahol egyik nap állást hirdetnek, ott néhány héttel később már létszámstop van. (A csoportos létszámleépítésekkel a sajtóban szereplő multik egy része még év végén is vett fel betanított  munkára embereket – az már más kérdés, hogy próbaidősként őket bocsátották el elsőként.) S persze azzal is számolni kell, hogy a munkaerőpiacon eddig is gyakorlatilag esélytelen 50 év felettiek vagy alacsony végzettségűek a rossznál még rosszabb helyzetbe kerülnek majd. Az álláshirdetések száma 50-60 százalékkal esett az előző év hasonló időszakához képest, s ez még a szokásosan gyenge januárhoz és februárhoz képest is nagyon erős visszaesés. A kilátások pedig hosszú hónapokig (egyes vélemények szerint egy-két évig) lényegesen nem változnak majd.

Az eddig Magyarországon október óta elbocsátottak száma harmincezer körül lehet. „Vannak olyan cégek is, amelyek előre menekülnek, s bár még nem érte el őket a recesszió, mégis elbocsátanak” – magyarázza Gerlits Attila, a Human Labor munkaerő-szolgáltató szellemi munkákat kínáló irodájának vezetője. A szellemi munkát végzők közül leginkább a több nyelvet beszélő pénzügyesek, könyvelők és hr-szakemberek érezhetik viszonylagos biztonságban magukat, míg az egyszerűbb, adminisztrációs munkákat végzők nagyobb számban lehetnek a leépítések áldozatai, s állást is sokkal nehezebben találnak. A Human Labor fizikai munkásoknak állást közvetítő irodájának területi igazgatója, Zboray Balázs azt is elmondta, másfélszer annyi álláskeresőt regisztráltak, mint tavaly ilyenkor. „Az elbocsátott emberek többsége nem kvalifikált, 8 általánost végeztek vagy olyan szakmát tanultak, amellyel nem tudnak boldogulni egy ilyen helyzetben” – mondta, hozzátéve: az álláskeresési idő is megtöbbszöröződhet. „A helyzet nagyon rossz” – összegzett.

A nevük elhallgatását kérő munkaerőpiaci szakemberek arról számoltak be, hogy a cégek többsége egyáltalán nem optimista, s nem számítanak arra, hogy rövid időn belül pótolniuk kellene a most elbocsátott embereket. Egyes, bizakodó előrejelzések szerint a válság az év közepén eléri a mélypontot, s ezt követően némi fellendülésre számíthat a piac, s így a munkavállalók is, megugrik majd az álláshirdetések száma. A képet viszont némiképp árnyalja, hogy a Reformszövetség három-négy év alatt 70-80 ezer ember elbocsátásával számol. A forgatókönyvek száma egyelőre végtelen.