Négy évvel ezelőtt a katolikusok és az evangélikusok, idén márciusban, legutóbbi zsinati ülésükön pedig a reformátusok döntöttek úgy, hogy maga az egyház kezdeményezi múltja megismerését és értékelését. Korábban többször hivatkoztak arra, hogy ez az egyház belső dolga, illetve hogy az állambiztonsági iratok jó része megsemmisült, ezért a feltárás bizonytalan eredménnyel járna.

Az egyházi vezetők azt is rossz néven vették, hogy különféle, ismert és ismeretlen eredetű ügynöklisták nyomán az egyházakat erkölcsileg elmarasztalták, míg az ellenük irányuló retorziót elrendelő és végrehajtó politikusok, illetve rendőrtisztek továbbra is szereplői a politikai életnek. Valóban furcsa volt, hogy egy, az állambiztonsági szervek által esetleg hosszú évek munkájával megtört lelkész megvetésre számíthat, miközben az állambiztonság pártállami irányításának egyik vezetője, Tóth András a demokratikus Magyarország nemzetbiztonságát felügyelte államtitkári minőségben.

De az is figyelemre méltó, hogy a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének titkára ennek az évtizednek a közepén az a Péter-Bartha Gábor volt, aki 1989 előtt éppen az egyházak elleni osztály tisztjeként dolgozott a BM III/III-as főcsoportfőnökségén.

A cikket teljes egészében megtalálja a legfrissebb HVG-ben.