Egy „elemzésnek” csúfolt, néhány bekezdésből álló politikai pamfletre, valahol-valamikor talán elhangzott, szövegkörnyezetükből kiragadott félmondatokra, továbbá a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) korábbi, szintén elemzésnek nevezett politikai vádirataira hivatkozva hordta el külföldi ügynököknek Lánczi Tamás az összes nagy hazai közvélemény-kutatót, amely a Tisza előnyét méri.
„Vannak olyan közvélemény-kutató cégek, amelyek külföldi megbízásokat teljesítenek: ilyen a 21 Kutatóközpont, a Republikon, az Idea és a Publicus és a Medián is”
– írta a hatáskör nélküli, mégis évi nagyjából 6 milliárd forint közpénzből gazdálkodó Szuverenitásvédelmi Hivatalt vezető Lánczi Tamás, aki mindezt komoly arccal egy videóban is elmondta. Megállapította: a politikában a közvélemény-kutatás hasznos eszköz, de veszélyes fegyver és hatásos propagandaeszköz is lehet. A Publicus amúgy éppen ma hozta friss kutatását:
Lánczi a videóban arról beszélt, hogy a közvélemény-kutatással mint szakmával és eszközzel az általa felsorolt kutatóintézetek visszaélnek, „manipulálják a közvéleményt és a politikai döntéshozatalt”. Szerinte a hivatala feltárta, hogy „vannak közvélemény-kutatók Magyarországon, akik külföldi megbízásokat teljesítenek”.
Ennek alátámasztására az általa vezetett hivatal egy friss elemzését citálja, amely azonban nem más, mint politikai hangulatú vádirat az amúgy az utóbbi időben kivétel nélkül a Fidesszel szemben a Tisza Párt erősödését és előnyét mérő intézetekkel, szakmai műhelyekkel szemben. Ilyen megállapítások vannak benne például:
„Látszik, hogy az érintett közvélemény-kutató cégek partnerei a Hivatal által már korábban feltárt globális politikai nyomásgyakorló hálózat részei.”
Lánczi Tamás annak ellenére nem fogalmaz sem tényszerűen, sem visszafogottan, hogy nemrég a Válasz Online beperelte a Zelenszkij-interjújukat lepropagandázó hivatalt, egy másik, az Átlátszó által indított perben pedig maga az SZH volt kénytelen azzal védekezni a vezetőjét egyúttal lényegében összevissza beszéddel vádolva, hogy
„Lánczi Tamás nem jogász, ezért nem jogi értelemben állította, hogy a jelentésükben tények vannak”.
