Az amerikai inkulturáció azzal kezdődött a családban, hogy édesapja – a görög polgárháború elől menekülve – 15 évesen Kaliforniába keveredett. Eleinte idénymunkákból tartotta fent magát, majd olyan lendülettel fogott az amerikai álom megvalósításába, hogy Sacramento környékén ma már komplett kisvárosokat húz fel a családi cég, az AKT Development.
Az ifjú Eleni eleinte ellenállt a kísértésnek, és inkább a tanári pályával kacérkodott, angol és klasszikus irodalmat hallgatott a New Hampshire-i Dartmouth Egyetemen, majd egy évet Görögországban töltött, hogy 1992-ben már a Berkeleyn szerezze meg MBA-jét. 15 évig ott ragadt a papa bizniszében, miközben számos társadalmi-üzleti megbízatást vállalt: két terminuson át például ő lehetett Kalifornia állam világkereskedelmi biztosa.
Közben egyre jobban beszippantotta a politika. Négy alkalommal volt küldött a Demokrata Párt Országos Konvencióján, és tagja a párt kaliforniai központi bizottságának. A politikai megbízatások legnagyobbikát azonban akkor kapta, amikor Hillary Clinton külügyminiszter felkérte magyarországi nagykövetnek.
„Először 13 éves koromban, édesapámmal látogattam Közép-Európába, még a Checkpoint Charlie-n is átmentünk. Később, a rendszerváltás idején meglátogattam egy barátnőmet Moszkvában, sőt átruccantunk Prágába is, ám sajnos Magyarország akkor kimaradt. Pedig Budapesten talán találkoztam volna későbbi férjemmel, Markos Kounalakisszal, aki a Newsweek tudósítójaként dolgozott akkoriban önöknél” – vall az elszalasztott történelmi lehetőségekről a hét- és nyolcéves kisfiát újságíró férjével nevelő friss nagykövet, aki szabadidejében szívesen síel és úszik, s többször is lefutotta már a maratont.
Dudás Szabolcs
– Hogy bírja mifelénk – távol az amerikai civilizációtól –, ahol még Starbucks kávézó sincs?
– Egyik első bevásárló körutamon vettem egy Nespresso gépet. Amúgy állítom, errefelé jobb feketét adnak, mint otthon. A legfontosabb magyar szavakat már meg is tanultam: „jó kávé”. Bár egy Starbucks kétségtelenül jól jönne, mert az kiváló találkahely.
– Látjuk, máris nyakig benne van a lobbizásban. Néhány nagykövetelődje egyenesen ezt tekintette fő feladatának.
– Én nem az amerikai cégekért jöttem lobbizni. Amerika legfontosabb érdeke Magyarországgal kapcsolatban, hogy megerősödjön az itteni gazdaság. A fájdalmas megszorítások már kezdik is meghozni a gyümölcseiket. Dicséret illeti a magyarok fegyelmezettségét és türelmét.
– Ha már ilyen szépeket mond rólunk, elárulja, hogy ön ragaszkodott Budapesthez, vagy csak fogcsikorgatva engedelmeskedett?
– Amikor felmerült a nevem lehetséges nagykövetként, felhívtak a Fehér Házból, hogy néhány lehetőség közül válasszak. A férjem végig azt kiabálta a fülembe, hogy „Budapest, Budapest”. Őt húsz évvel ezelőtti magyarországi tapasztalatai egész életére megváltoztatták: a magyar emberek bátorsága, értékek iránti elkötelezettsége és a leleményességük, ahogyan megtalálták a Szovjetunió falain lévő repedéseket, és sziszifuszi munkával tágították azokat.
– Napestig elhallgatnánk, de képben van már a jelen politikai helyzetet illetően is?
– Találkoztam már Bajnai miniszterelnök úrral és más politikusokkal is, de külön kiemelném Orbán Viktor úrral való igen kellemes beszélgetésemet. Remélem, ő is dicséretnek veszi azt, hogy a húsz évvel ezelőtti Bill Clintonra emlékeztetett engem, amennyiben teli volt szenvedéllyel az emberek iránt. Nem mellesleg Clinton elnök is nagy deficittel vette át a kormányzást, de a ciklus végére teljesen ledolgozta azt.
– Diplomáciai érzékből jeles. Egyébként gondolkodik már azon, mivel engeszteli ki Whoopi Goldberget, aki egy tévéműsorban azt mondta, ő is szívesen lenne budapesti nagykövet?
– Erről nem tudok, viszont hallottam, hogy megszólította a magyarországi melegközösséget. Nagyon tetszett az üzenete, szeretném is meghívni. Elődeimtől tudom, hogy nagyon nehéz itthagyni Budapestet. Van valami természetes – vagy talán természetfeletti – kapcsolat a magyarok és az amerikaiak között, hogy az utóbbiak ennyire jól érzik magukat önöknél.
– Egyébként élt önben rólunk bármilyen kép is, mielőtt megismerkedett a férjével?
– Görögország történelmének tanulmányozása révén tisztában voltam azzal, hogy az Oszmán birodalom a Dunánál ért véget, mivel a magyarok hősiesen harcoltak a törökök ellen. Ide készülve persze rengeteg könyvet elolvastam az országról, de ami igazán lebilincselt, az Szerb Antal Utas és holdvilága. Fantasztikus, ahogyan a Várdombról ír.
– Ha ki is kupálódott belőlünk, nyilván ma is odafigyel a régiót jól ismerő férje tanácsaira. Elmondhatja, hogyan ismerkedtek meg? Csak nem a mozgalom hozta össze önöket?
– Egy újságíró barátom mutatott be minket egymásnak tizenegy éve. Szerelem volt első látásra. Hat héttel később megkérte a kezemet, majd újabb másfél hónap múlva, 2000. március 11-én megesküdtünk Isztambulban, az ortodox pátriárka előtt.
– Férje éppen a republikánus Bush idején tudósított a régióból. Elszánt demokrataként nem félt, hogy kígyót melenget a kebelén?
– Első randinkon kerek perec megmondta, hogy túl van karrierje csúcsán, a rendszerváltás megélése és megírása volt élete fő műve. Utolsó vizsgakérdésem az volt, szerinte tényleg fontos és pozitív szerepet játszott-e a republikánus Ronald Reagan a Szovjetunió felbomlásában. Azt mondta, igen, de én – tőről metszett demokrataként – ennek ellenére hozzámentem.
– Mint a mesében. Ha ennyire romantikus alkat, mégis mi vonzotta a politikába?
– Görög édesapámtól tudom, ha Amerikában valakinek jó elképzelései vannak, és erősen hisz bennük, majd másokkal együtt keményen küzd értük, akkor bármit megváltoztathat.
– Ha már hit, ortodox keresztényként sosem érezte ennek hátrányát a protestáns USA-ban?
– Amerikában, s főként Kaliforniában – ami a legforróbb olvasztótégely – nem téma az, hogy ki milyen felekezetű. Hiszem is, hogy a vallást el kell választani a politikától. A segíteni akarást, a jóért való kiállást valahol mélyen, a hitemből is eredeztetem.
– Kaliforniában az emberek nagyon lazák. Diplomataként mennyire kell moderálnia magát?
– Eleinte picit feszélyezett a hivatalom, mert én is imádok mindenkivel szóba elegyedni, s igyekszem túllépni a formaságokon. A hivatalosság kerülése szerintem generációs dolog is. Elnökünk nagyon közvetlen ember, de a külügyminiszterünk is allűrmentes. A magyar sajtóban vidámnak neveztek, és nem is bánom, ha ez a kép alakul ki rólam, mert az vagyok.
– Akkor nyilván Obama elnök is tréfának vette, hogy ön eleinte Hillary Clintont támogatta.
– Ó, az elnökkel régóta ismerjük egymást, szenátorként többször járt San Franciscó-i házunkban.
– Akkor, ha nincs az elnökben sem tüske, előbb-utóbb el tud intézni egy budapesti vizitet?
– Obama elnök többször járt Európában hivatala első évében, mint elődei. Én viszont még csak három hete vagyok itt, szóval hadd kérjek egy kis időt!
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS
