Kő kövön nem marad – radikális változtatások sejlenek fel az egészségügyi koncepcióban, amely a fővárosi kórházak államosításával, egyes ingatlanok értékesítésével kalkulál.
Tempósan és szisztematikusan folyik a szolidaritásalapú egészségügyi ellátás felszámolása – méghozzá anélkül, hogy jelentősebb tiltakozást váltana ki. Szinte visszhang nélkül maradt Nagy Anna kormányszóvivő május 11-ei bejelentése, amely szerint megszűnik a passzív táppénz, vagyis az állásukból elbocsátottak akkor is jövedelem nélkül kerülnek az utcára, ha egyébként betegek. A következő lépés pedig az lesz, hogy a táppénzen lévők (mármint azok, akik meg merik kockáztatni, hogy munkahelyükön beteget jelentsenek) soron kívül juthatnak be a kivizsgálásokra és a kezelésekre. Hamarosan a kormány elé kerül az egészségügy megmentését célként megjelölő Semmelweis-tervnek az elmúlt hónapokban vitairatból szakmai koncepcióvá érlelt változata, amely további ecsetvonásokkal festi le, milyennek képzelik megalkotói a „polgári egészségpolitikát”. A dokumentum szerint nemcsak a táppénzesek, hanem a pénzesek is előzhetnek a várólistán, megvehetik maguknak a nem közfinanszírozott ellátást, a szabad orvosválasztás jogát, és költhetnek az öngondoskodásra – persze szigorúan kiegészítő jelleggel.
A lakosság is megvilágosult, mert míg az előző kormányzati ciklusban minden kórházi ágy leépítése ellen tüntetések szerveződtek, a mostani felmérésekből az derült ki, hogy a budapestiek többsége szívesen utazna akár 40 kilométert is, ha így jobban felszerelt kórházba kerül. Legalábbis erre hivatkozott egy közelmúltbeli konferencián Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár. Mint mondta, a kistérségek lakói is hasonlóképpen gondolkodnak, nekik is fontosabb az ellátás minősége, mint a közelség. Így nem lesz nehéz a kedvükre tenni: a kistérségi kórházak átalakulnak járóbeteg-ellátó intézményekké, a fővárosi kórházak egy része pedig az állami „ingatlanportfólióba kerül” – olvasható ki az államtitkárság előterjesztéseiből.
A 133 oldalas, szakmai körökben szemmelversz-tervként emlegetett dolgozat szűk 1,5 oldalt szentel a Budapest-„koncepciónak”. A kormánynak szóló, idő előtt kiszivárgott előterjesztés-tervezetben a fővárosi államosítás mikéntjének kidolgozása a legsürgősebb feladatok egyikeként szerepel – július végi határidővel. Ez elegendő ahhoz, hogy a fővárosi közgyűlés napirendjére vegye a kérdést, eldöntve, támogatja-e Tarlós István főpolgármestert abban, hogy az önkormányzat állami kezelésbe adja mind a 12 fekvőbeteg-intézményét. A nem éppen értékarányos csere révén a korábban felvett hitelek törlesztésének terhe az önkormányzatnál maradna, az állami kezelésbe kerülő intézmények ingatlanjai pedig értékesíthetővé válnának – tűnik ki az államtitkárság javaslataiból. Mintegy 80 milliárd forintot gondolnának kitermelni az átvett kórházak ingatlanjaiból, hogy a pénzt néhány fővárosi intézmény fejlesztésére fordítsák. Csakhogy a kórházi ingatlanok az elmúlt évtizedben sem voltak kapósak: a Szobi utcai Mentőkórház (amit még az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, Mikola István ürített ki), a Molnár Lajos minisztersége idején funkcióját vesztett Országos Pszichiátriai Intézet, a svábhegyi gyermekkórház, a belvárosi Schöpf-Merei kérő híján mind pártában maradt. Azóta pedig tovább csappant a befektetői kedv, így fölöttébb merész elgondolás a leromlott állagú ingatlanokkal terhelt telkek eladására építeni a jövőt. Ráadásul a fővárosi tulajdonban lévő kórházak integrálására még az előző ciklusban kidolgozott modell a teljes egészségügyi ingatlanvagyont 90-100 milliárd forintra becsülte. A 80 milliárdos bevételhez tehát el kellene adni az önkormányzattól átvenni tervezett intézmények többségét – vagy teljesen irreális ekkora bevételeket tervezni.
Voltaképpen biankó felhatalmazást kér a kormánytól a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a főváros évi 100 milliárd forintból – döntően társadalombiztosítási bevételből – gazdálkodó egészségügyi intézményeinek átalakítására. Eddig mindössze a Szent Jánost, a Péterfy baleseti intézetét, valamint a dél-pesti kórházat nevesítette, mint amelyekkel kezdeni akar valamit. Ezeket a Semmelweis Egyetem szervezetébe integrálnák, és a sürgősségi ellátás központjai lennének (a részletes koncepciót jövő nyárra ígéri az egészségügyi államtitkárság). Ezt követően kellene kiüríteni és elpasszolni a fővárosi kórházi ingatlanokat, majd ebből megtervezni, felépíteni, kialakítani egyebek mellett a Kútvölgyi úti egyetemi kórház–Szent János Kórház–Városmajor utcai érsebészet funkcionálisan integrált tömbjét. A csodával lesz határos, ha ezek a beruházások még ebben a kormányzati ciklusban megvalósulnak. (Összehasonlításképpen: a mentés korszerűsítésére elkülönített, összesen 15 milliárd forintos uniós támogatást ötödik éve képtelen felhasználni az Országos Mentőszolgálat.) A tervekben a Nyírő Gyula Kórház neve is felmerült, itt lenne az új országos pszichiátriai intézet, az utóbbi években sok tízmilliárdos befektetéssel felújított Uzsoki utcai, a Szent Imre vagy a Bajcsy-Zsilinszky kórháznak szánt szerep taglalására azonban fél sor sem jutott.
A tervezet kilenc ellátási egységre, nagytérségre osztaná az országot, amelyekben a betegek gyógyuláshoz vezető útját külön intézmények igazgatnák. A súlyozott fejkvótából gazdálkodó „egészségszervezési igazgatóságok” létrehozása és a betegutak optimalizálása több mint 38 milliárd forintba kerülne, amelyet az egészségbiztosítási alapból és uniós forrásból gondol kihasítani az államtitkár. A koncepció a tárca programja szerint 2012 nyarára állna össze. A rendszerváltás utáni egészségügyi reformok legvitatottabb, mégis újra és újra felbukkanó koncepciója az ellátásszervezés, az irányított betegellátás, amely a társadalombiztosítás egységes rendszerét felszabdalná; vagyis a betegekre jutó, igazságosan meg nem határozható fejpénz hatékony elköltését magán- vagy állami cégekre bízná. Bár sokan töprengtek rajta, az elmúlt tíz évben senkinek sem sikerült a jelenleginél olcsóbban működtethető és az ellátáshoz való hozzáférés esélyegyenlőségét javító rendszert – és hozzá tartozó fejkvótát – kidolgoznia. E hagyományokat követve a Semmelweis-terv még csak kísérletet sem tesz annak bemutatására, mi lesz a biztosítottak ellátási csomagjában, milyen alapon osztják szét és szűkítik a meglévő kapacitásokat.
A szervezeti rendszer átalakítása minden elvi döntést megelőzött. Négy szakmai háttérintézmény – köztük az eddig az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz tartozó szakfelügyelet – összevonásával létrejött a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI). Ebbe még az Országos Gyógyszerészeti Intézetet is integrálták, Európában egyedülálló módon megszüntetve a gyógyszerügyi hatóság önállóságát. A GYEMSZI az államtitkárság terve szerint egészségügyi adattárház lesz, az informatikai fejlesztés központja – ide kerül az ágazat valamennyi adata. Az egészségügyi vezetők szaklapja által szervezett múlt heti konferencián a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség osztályvezetője elmondta, hogy a GYEMSZI az Új Széchenyi-terv különböző projektjeiben – például az elektronikus tajkártya koncepciójának megvalósításában, a betegazonosítási rendszer fejlesztésében – 8 milliárd forint várományosa lehet. Továbbá, korántsem mellesleg, erre az intézményre vár a nagytérségi és az országos egészségügyi igazgatóságok létrehozása is – már amennyiben a kormány jóváhagyja a Semmelweis-tervet.
GÁTI JÚLIA
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
