Tanévkezdés nagyító alatt: tényleg a kanyarban sincs a magyar iskolarendszer a finnhez képest?

Itthon, Magyarországon még javában tombol a kánikula, és aki csak teheti vízparton próbálja átvészelni, eközben Finnországban augusztus elején már elkezdődött az iskola. Tavalyig a finn rendszerben élve csináltam végig az évkezdést általános iskolás gyerekeimmel, amit szülői szempontból leginkább ezzel a szóval tudnék jellemezni:

gondtalanság.

Ugyan az új tanév kapcsán az izgalom és a várakozás mindkét ország diákjain érezhető a nyár utolsó napjaiban, nagy különbség van a felkészülésben.

Míg itthon hosszú listákkal rohangálva járják a szülők és gyerekek már most, hetekkel az év kezdete előtt a boltokat, hogy vonalas, négyzethálós, sima kis- és nagyalakú füzeteket, mesefüzetet (ennek léte számomra felért egy sokkal), színes korongokat, ilyen-olyan ceruzákat, vonalzókat és egyebet beszerezzenek, addig Finnországban az utolsó napig a pihenésről szól a szünidő. Északon nemcsak a tankönyveket kapják ingyen az iskolában a gyerekek, hanem mindenféle tanszert ceruzától a füzetig (megjegyzem, a tévhitekkel ellentétben laptopot ott nem, itthon bizonyos kor után használatra igen).

Mindez nem csak az anyagiakban jelent könnyebbséget: ott nem foglalkoztunk már hetekkel a sulikezdés előtt az iskolai dolgokkal. Ez persze azzal is járt, hogy a gyerekemmel közös készülődés, a táska telepakolása a gyönyörű új szerzeményekkel és az ünneplő ruha előkészítése mindennek a kellemes bizsergető izgalmával együtt szintén kimaradt.

Az évnyitón nincs sötét szoknya/nadrág, fehér ing. Mindenki abban megy, amiben jól érzi magát. Valójában évnyitó sincs. Gyülekezés van az udvaron és némi integetés – első osztályban, aztán később már az sem.