Néhány százan biztosan voltak, akik számára július 5-én nem a Budapest Pride volt a legfontosabb nyilvános közéleti esemény Budapesten. Vasárnap van ugyanis Kádár János, az MSZMP-t 32 éven át irányító első titkár, majd pártfőtitkár halálának 25. évfordulója. Ennek megünneplését belviszály előzte meg a politikai örökösök, a Thürmer Gyula vezette Munkáspárt és az abból kiszakadt Népi Front között.

Ez utóbbi azokból alakult 2013-ban, akik kifogásolták, hogy Thürmer hitbizományának, családi vállalkozásának tekinti a pártot, nem tetszett nekik, hogy bizonyos kérdésekben szélsőjobbos mozgalmakkal értett egyet, valamint azt is szemére vetették, hogy kormánypárti üzleti kapcsolatai vannak.

Elsőként, hónapokkal korábban a Népi Front jelentette be rendezvényét szombat 10 órára, erre azonban nem sokkal később Thürmer Gyuláék is rászervezték a saját megemlékezésüket, az időponton pedig külön kérésre sem voltak hajlandók változtatni. Így végül a népfrontosok voltak kénytelenek a Kádár-évforduló előtti napon egy órával korábban kezdeni.

Stiller Ákos

Proletárszent és diktatúra

Thürmerék döntése, ha erődemonstrációnak felesleges is, de érthetőnek tűnt annak tükrében, hogy a Népi Front rendezvényén alig tucatnyi lelkes Kádár-hívő állta körbe a sírt. Megérkezésünkkor egy idősebb férfi éppen dicsekedve mutatott egy vörös csillagos medált egy nőnek azzal, hogy ezt még 1970-ben kapta, a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából. „Nagyon szép” – hangzott a megerősítés. Fogarasi Zsuzsanna egykori Munkáspárt-alelnök aztán Kádárt nem csak „proletárszentnek”, de a szentek között is a legnagyobbnak nevezte, majd azt mondta, „igen, régen diktatúra volt, 9 millió 800 ezer ember diktatúrája 200 ezer csirkefogó felett, ma pedig 20 ezer csirkefogó uralkodik 9 millió 800 ezer ember felett”.

A nosztalgiázó idősek közül kilógott Cseh Miklós, a Népi Front elnöke a maga mindössze 25 évével. Cseh a Corvinuson tanult politológiát: ott elmondása szerint azt tanították neki, hogy a kommunista gazdaságpolitika nem működött, ő mégis az eszme meggyőződéses híve lett. Sőt, otthon sem kapott kommunista neveltetést, magától jött rá, hogy valami nincs rendben a mai világban. Cseh szerint Kádár idején mindenkinek volt munkája, a jólét általános volt, azóta viszont egyre nő a kizsákmányolás és növekszenek a társadalmi különbségek.

Stiller Ákos

Cseh elmondása szerint a szocializmus időszakának nagy hibája volt, hogy túl sok olyan ember került a pártba, aki nem vette komolyan a kommunista eszméket és megalkuvóvá vált, így átengedték az irányítást a tőkéseknek, holott a szocialista rendszerek hibáit mindig ki lehet javítani. A szovjet típusú rendszerek diktatorikus jellegével kapcsolatban a hvg.hu-nak azt mondta, polgárháborús helyzetben indokoltak a drasztikus eszközök, az azonban valóban hiba volt, hogy akkor sem mozdultak el jobban a vezetők a munkástanácsok és a közvetlen demokrácia irányába, amikor már lehetett volna. Cseh hiányolja a szocializmus ifjúsági kultúráját is, például az építőtáborokat, amelyek „embert faragtak” a fiatalokból.

Maradandó élmény: Horthy és ’56

Az esemény hallgatói közül egy idősebb férfi a hvg.hunak azt mondta, akkor vált meggyőződéses kommunistává, amikor 16 évesen látta az 1956-os forradalmat. „Ha látta volna, hogy milyen volt az a dühöngő, ordító banda, mindjárt értené, miért. Pisztollyal rohangáltak a városban...” – idézi fel az eseményeket. A férfi egyébként a nyugdíjazásáig középiskolai történelemtanárként dolgozott, még a rendszerváltás után is: amikor a szocializmust kellett tanítania, elmondása szerint azt mondta a diákoknak: „Én tudom, hogy nem így volt, de nem akarom elveszteni az állásom, úgyhogy tanuljátok meg így, és érettségizzetek le belőle”.

Stiller Ákos

Egy 81 éves hölgy kérdésünkre elsírja magát, így meséli: „Napszámos családból származom, a Horthy-korszakban két héten egyszer, ha kaptunk húst. Apámnak csak 45 után sikerült állandó munkát találnia, felküzdötte magát árudavezetőig és élete végéig büszke volt rá hogy mindig 106 százalékon teljesített”.

Kádár unokái

A Munkáspárt rendezvényén már jóval többen, körülbelül néhány százan voltak és a szervezés is profibb, mindenütt hangfalak, virágcsokrok és vörös formaruhák. Milkovics Attila, a párt ifjúsági tagozatának vezetője még csak 6 éves volt a rendszerváltáskor, mégis sok remek emléke van az azt megelőző időszakról. Volt uzsonna és zsebpénz például; ha csak egyszer is, de el lehetett menni minden évben nyaralni, a szegény és a gazdag gyerekek között pedig nem volt még versengés. Az emberek pedig egymásra mosolyogtak az utcán, emlékszik vissza a képviselőjelölt, ma pedig már a sok munka miatt nincs is idejük foglalkozni egymással.

Stiller Ákos

Thürmer Gyula nemrég még azt nyilatkozta, hogy nem vállalja a Kádár-diktatúra örökségét, most viszont így kezdi hosszú dicsérőbeszédét: „Mi a szocializmus hívei vagyunk, Kádár János unokái”. A Kádár-rendszer előnyeit ecsetelve többek között azt is megjegyzi, hogy Nagy Imre helyett ők Kádárt választják, ha pedig 1956-ban győzött volna a „tőkés rend”, akkor már ’56-ban sem lettek volna cukorgyárak és nemzeti ipar Magyarországon. Thürmer később megállapítja, hogy az első és a második világháborút is a tőkés hatalmak okozták, most pedig újra háború készülődik Európában. Arra kéri az országot, ne feküdjön le a nyugati hatalmaknak, Oroszországgal viszont megállapodást javasol.

Arról nem esett szó, hogy 25 évvel ezelőtt ugyanazon a napon, csak néhány órával korábban halt meg Kádár, mint ahogyan a Legfelsőbb Bíróság kihirdette Nagy Imre és mártírtársai rehabilitálását.