A beleegyezésük nélkül készített vagy terjesztett kép- és hangfelvételek áldozatain kíván segíteni egy új eljárásjogi törvényjavaslat. Az úgynevezett anyagi jogi szabályok az új polgári törvénykönyvben világosak: a tömegfelvétel és a nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel kivételével csak az érintett beleegyezésével szabad hang- és képfelvételt készíteni, még inkább közzétenni. (Bár ez a beleegyezés nem csak írásban vagy szóban történhet, hanem „ráutaló magatartással” is.) Ha valaki ezt a jogot megsérti – gondoljunk csak a mobiltelefonokon terjesztett intim képekre –, az olyan hatással lehet az áldozatra, hogy gyors ellenintézkedésre van szükség.

Ezért mondja ki a tervezet, hogy aki magáról akarata ellenére készített, illetve terjesztett felvételről értesül, 30 napon belül követelheti a készítőtől vagy felhasználótól annak megsemmisítését és a nyilvános elégtételt. Ha ez nem jár eredménnyel, akkor az általa szabott határidő lejárta után 15 napon belül indíthat bírósági eljárást, amelyet a szokásosnál egyszerűbb szabályokkal, gyorsabban bonyolítanak le. A felperes csak azt bizonyíthatja, hogy a felvétel tényleg elkészült, illetve felhasználták, az alperes pedig csak azt, hogy ahhoz a felperes – állításával ellentétben – hozzájárult. Így a jogerős ítélet még fellebbezés esetén is néhány hét alatt megszülethet. Más kérdés – és erről a törvényjavaslat nem szól, mert ez már nem a jog tárgya –, hogy ha valami az internetre vagy mobiltelefonok százaira felkerült, annak végleges eltüntetése szinte lehetetlen.