szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A Horthy-kori és az 1990 utáni jobboldalt a nacionalizmus köti össze. A hazai jobboldal tehát eltér a nyugat-európai konzervativizmustól, amely a demokratikus hatalomgyakorlásra fekteti a hangsúlyt – erről beszélt a Búvópatakok kutatási projekt lezárultával annak irányítója, Rainer M. János történész, az 1956-os Alapítvány vezetője.

Az 1956-os Intézet Alapítvány lezárta a Búvópatak-projektet, amelynek négy tanulmánykötete jelent meg 2011 óta. Rainer M. János, az alapítvány vezetője, és az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó 1956-os Intézet Oral History Archívum irányítója keddi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy hat ország 20 szerzőjének harminc tanulmánya jelent meg a magyar és a kelet-közép-európai jobboldaliságról az említett kötetekben.

A hazai kutatás lényege a Horthy-kori és a rendszerváltás utáni jobboldaliság kapcsolódási pontjainak, a „búvópatakoknak” a feltárása volt. Rainer kiemelte, hogy az 1945 előtti jobboldalt az antiszemitizmus, az antidemokratikus törekvések, az antiliberalizmus, a nacionalizmus és az organikus nemzeteszme fogta össze. (Az organikus államfelfogás lényege az állam „testként” való felfogása, jelen esetben a magyarsághoz mint „nemzettesthez” való ragaszkodást jelenti mindez.)

Rainer M. János
©

A háború előtti jobboldaliság kibeszéletlen, reflektálatlan hagyományai a Kádár-korban búvópatakként, „kapillárisokon” keresztül szivárogtak át a későbbi nemzedékekbe. Volt ugyan személyi folytonosság is a rendszerváltás idején, de a jobboldaliság 1990 után már nem státuszt jelentett, inkább egyfajta hagyományt. Ebben a vallás, a magyarsághoz való kötődés két fontos jellemző, a „kommunisták” elítélése pedig nem az ideológia miatt közös a jobboldaliakban, hanem azért, mert a baloldaliak, a szocialisták a nemzeti érdekkel szembemennek szerintük, illetve hozzá nem értőknek vélik őket.

A jobboldal tehát a nacionalista hagyományhoz nyúl vissza, nem a nyugat-európai konzervatív jobboldal újabbkori fejleményeit veszi alapul. (Magyarországon a jobboldal egyik legfontosabb jellemzője amúgy is a múltépítés, ehhez kapcsolódik a nacionalista tradíció feléledése is.) A Kádár-korban ugyanis megszakadtak a kelet-nyugati jobboldali kapcsolatok, így a kibeszéletlen hazai hagyománynak az átszűrődése érzékelhető elsősorban 1990 után, nem a modern nyugati konzervativizmus hatása a magyar jobboldalon.

Ennek hatására egy ideológiailag semleges hátterű, a rendszerváltáskor liberálisként feltűnő csoport ráérzett arra – véli Rainer –, hogy a jobboldalon nacionalista hangvételre van igény. Ez a jobboldal 2010 óta érvényesül immár szinte hegemón törekvésekkel itthon. Ennek a jobboldalnak az ideológiáját pedig Orbán Viktor 2014-es tusnádfürdői beszéde foglalja össze Rainer szerint. (Ez a beszéd szólt az illiberális demokráciákról – a szerk.) Rainer hozzátette, a mai jobboldalt nacionalista, antiliberális, a demokratikus hatalomgyakorlást elutasító eszmék határozzák meg, nem pedig a nyugat-európai értelemben vett konzervativizmus jellemzi a 2010 utáni kormányzást.

Rainer kiemelte, hogy a nyugat-európai konzervativizmus megjelenésére térségünkben csak Csehországban vannak jelek: ez a demokratikus hatalomgyakorlás és a konzervativizmus párosításán alapuló ideológia. Csehországban ugyanis a nacionalizmus nem jobboldali, hanem inkább a baloldalhoz kapcsolódó jelenség – ahogyan az a Búvópatakok-projektből ki is derült.

Ezután Somlai Katalin, az Oral History Archívum vezetője ismertette az 56-os Intézet új tartalomszolgáltatását, ami az intézet archívumára épül. A www.visszaemlekezesek.hu weboldallal az volt a céljuk, hogy a több mint 1000, egyenként több száz oldalas életútinterjút számláló gyűjteményükből készült szűk válogatás segítségével a 20. század történelmének a magántörténelem felőli, szubjektív olvasatait, azaz a megélt huszadik századokat építsék fel.

Az oldalnak tulajdonképpen hármas olvasata van. Egyfelől a huszadik századot leképező történelmi fogalmak mentén, egy-egy politikai, társadalmi, gazdasági eseményről olvashatnak az érdeklődök személyes véleményeket, másfelől a század végigolvasható egy-egy visszaemlékező szemszögéből is. Harmadrészt az életútfogalmak mentén, a különböző életszakaszok (elemi iskola, katonai szolgálat, vallás-hit) megélése hasonlítható össze.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!