Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mit tegyünk, ha nincs időnk a gyerekünkre? Mit bír el egy kiscsoportos? Hogy lehet egy életre áldozati szerepbe kerülni az oviban? Mi az a mutizmus? Hegyi-Tóth Erika óvodapszichológussal beszélgettünk szülők felelősségéről, kicsiknél felfedezhető szorongásokról, gyerekeknél lecsapódó családi konfliktusokról.

2013 szeptemberétől az óvodákban pszichológus figyeli gyerekeinket (minden 500 gyerekre jut egy). Hangsúlyosabb lett a szülőkkel és az óvónőkkel folytatott konzultáció – előtte a nevelési tanácsadóból kiszálló szakember leginkább a gyerekekkel egyéni terápiában foglalkozott. Az óvodapszichológus nem közvetlenül a gyereket "szereli", hanem közvetetten hat azokra, akik együtt élnek a gyerekkel – a szülőre és az óvodapedagógusra. Ők ismerik a gyereket, tudják, mi mikor és hogy alakult ki a gyerekben, és látják, hogy milyen a gyerek az óvodában. Az egyéni foglalkozás helyett pedig egyre több a szorongásoldó vagy drámapedagógiai csoportos foglalkozás – 3-4 éveseket még nem javallott tesztelgetni. Ez a rendszerszemléletű megközelítés tehát gyökeres változás a korábbi rendszerhez képest.

hvg.hu: Budapest peremkerületén van a bázisóvodája, onnan jár ki öt helyszínre. Hogyan lehet megoldani az óvodapszichológusi feladatokat ennyi helyszínen és ekkora időkeretben?

Hegyi-Tóth Erika: Ez nagyon kevés idő. Ha hatékony szeretnék lenni, feleannyi óvodát kéne vinnem. Mivel nem a terápiát, hanem a prevenciót érdemes előtérbe helyezni, minél többet kellene konzultálni a szülőkkel és óvónőkkel. Ha a szülő partner abban, hogy leülsz vele, és akárcsak nyomokban is követi, amit ketten összeraktok, akkor lehet viselkedésváltozást elérni. Fontos, hogy nem én találom ki, csak ajánlásokat teszek a „külső szem máshogy látja” és szaktudás alapon. A szülő pedig maga találja meg a megoldást. Örömteli, amikor „ki tudok hangosítani nekik” valamit, ami rávezeti őket az egészségesebb működésre. Ők pedig nem tőlem várják, hogy meg tudjam szerelni a gyereküket, hanem ők váltanak szemléletet. Én csak tükröt tartok.

©

hvg.hu: Milyen magatartásproblémákkal, zavarokkal találkozott az elmúlt egy évben, milyen trendeket tudott megfigyelni?

H.-T. E.: Óvatosan bánnék ezekkel a címkékkel ilyen idős korban, mint figyelemzavar, hiperaktivitás. Óvodapszichológusként nem is diagnosztizálhatok. De tény, nagyon sok figyelemhiányt mutató gyereket látok. Az is, hogy a gyerekek el vannak árasztva vizuális tartalmakkal. Nagyon sokat néznek tévét, sok időt töltenek a számítógép előtt. Ráadásul időben behatárolatlanul, miközben kevés a hagyományos mozgásos játék, labdázás, futkosás. Sok esetben nem is családi problémák állnak a viselkedészavar mögött, hanem ez. De olyan is előfordul, hogy a várandósság idején vagy a születéskor lépett fel kis oxigénhiányos állapot, ez is okozhat tüneteket.

©

hvg.hu. Sok szülő büszkén meséli, hogy náluk nincs tévé, de a gyerek bújja a videókat a számítógépen.

H.-T. E.: Sokan nagyon korán a gyerek kezébe adják a tabletet, amit nagy problémának tartok. Biztos fejleszt bizonyos készségeket, de másokat nem hagy kibontakozni, és egész más jellegű figyelmet igényel, máshogy fejlődik a gyerek idegrendszere. Az internetre is hamar rákapnak a gyerekek, pedig fontos lenne a megelőzés, a tartalmak szűrése. Sok gyerek azt néz a YouTube-on, amit akar, sok szülő nem szűri az agressziót. Van olyan gyerek az óvodai csoportban, aki csak ül és a rajzfilmekből hallott hangokat, mozgásokat ismétli, nem tud igazán játszani. És meg kell tanítani őket játékban feloldódni.

Névjegy
Hegyi-Tóth Erika egy éve óvodapszichológus, tanácsadó szakpszichológus. Korábban enyhén és középsúlyosan sérült gyermekek iskolapszichológusaként, állami gondoskodásban élők lakásotthoni pszichológusaként dolgozott. Két óvodás korú gyerek anyja.

hvg.hu: Milyen általános tanácsot lehet adni a mértékét illetően? Lehet hallani olyan véleményeket, hogy napi maximum 20 perc, fél óra tévézést engedhetünk.

H.-T. E.: Az egyik tanárunk mondta, hogy legyenek mindenféle vizuális tartalomtól (tévé, YouTube, tablet stb.) mentes napok, amikor a szülő a gyerekre figyel, és úgy játszanak. Rengetegféle család és legkülönfélébb családszerkezetek léteznek, nagyon merev lenne percekben meghatározni bármit, nem is tudnák tartani a szülők. Ha más nem, akkor a hétvége legyen tévémentes.

hvg.hu: A túlmozgás mellett a másik probléma a szorongás. Mi teszi a gyerekeket szorongóvá?

H.-T. E.: Elsőként az jut eszembe, hogy az óvodai szabályok sokszor nagyon mások, mint az otthoniak. A bölcsiben még kevésbé, az oviban már kijön ezek hatása. Az is kérdés, hogy milyen életkorban jelentkező szorongásról van szó. A szeparációs szorongás, tehát az anyáról-apáról való leválás szorongása teljesen normális dolog. Ezen átesnek a gyerekek, hisz kialakult egy stabil kötődés. Meg kell tanulni ezt kezelni, hogy a rend újra helyreáll, a szülők el fognak jönni a gyerekért. Szorongással ebben az esetben szülőkonzultációban foglalkozunk többnyire. Más a helyzet az 5-6 éves korban megjelenő szorongással  vagy specifikusabb szorongásos tünetekkel, mint a mutizmus. Vannak ugyanis olyan gyerekek, akik otthon például nagyon nyitottak, az óvodában viszont némák. Ez komolyabb terápiás igényt jelent, amit a szakszolgálatok munkatársai tudnak kiszolgálni. Még egy szorongásforrás: ahogy nőnek a gyerekek, jönnek az új tesók, apa-anya egyre többet dolgozik, a család egyre nagyobb nyomás alá kerülhet, elkezd terhelődni a rendszer, több feszültség jelenik meg családi szinten. Ez is kifejeződhet szorongásban.

hvg.hu: Az óvodák tudják oldani a szorongást?

H.-T. E.: Ezen a téren nagyon jó tapasztalataim vannak. Az általam ismert óvodapedagógusok mutatják az órát, hogy mikor fog jönni anya vagy apa, törődnek a gyerekkel igényei, jelzései szerint. Csak az is jellemző, hogy szorongó gyerekek nem szoktak panaszkodni, aki szorong, nem bánt mást, nem hágja át a szabályokat – általában nem is az óvónő, hanem a szülő szokott jelentkezni a problémával, hogy a gyerek mondjuk bepisil.

©

hvg.hu: Említette, a családi problémák is megjelennek a szorongásban. Ez mekkora faktort jelent?

H.-T. E.: Nemcsak szorongásként, hanem más magatartászavarban is jelentkezhet ez. Általában a gyerek a tünethordozó, aki megmutatja, hogy feszültség van, fel kéne dolgozni – ő pedig kiadja, kiabál, mozog. Nem belőle fakad a tünet, ő csak megmutatja. Az ötéves kor környéke amúgy is kritikus kor, sokat változnak, érnek a gyerekek, megjelenik a saját nemi szereppel való azonosulás. A vizuális túlingerlés mindezt befolyásolhatja. Nemrég láttam például egy kislányt, akin nagyon korán megjelentek a nőiesség külsőségei, csillogott-villogott rajta a sok csecsebecse, ezer szín. Felmerült bennem, hogy kamaszkorban az 5-6 éves kor kérdései kerülnek terítékre újra, még vadabb kiadásban, még fokozottabban. Tán hamarabb is kamaszodik egy ilyen gyerek, hamarabb lesz nemileg érett.

hvg.hu: Közhelyszerű, hogy a szülők túlterheltek, nem érnek ár, nincs idejük, nincs energiájuk. Mire figyeljenek feltétlenül az ilyen szülők, hogyan foglalkozzanak és kommunikáljanak rendesen  a gyerekeikkel?

H.-T. E.: Nem sarkítanám a történetet odáig, hogy jaj, a mai szülők nem törődnek a gyerekeikkel. Nehéz megoldani azt a problémát, hogy nem jut elég érdemi idő a gyerekre. Azt tudom tanácsolni, hogy egy félóra, negyedóra delegált időt mindennap szánjunk a gyerekre – amikor csak rá figyelek, és a kapcsolódás fonalát felkínálom neki; akar-e valamit megosztani magából vagy nem. Fontos, hogy ez a kapcsolat megteremtődjön és fennmaradjon a hétköznapokban. Nyilván túlhajszoltak vagyunk, ezer szempontnak meg kell felelni, rengeteg az elvárás. Meg tudom érteni a szülőket, akik úgy sóhajtoznak, hogy „még az óvónő is mond valamit, még a pszichológus is”, és nem könnyű ezek között egyensúlyozni. Ez az idő lehet akár az esti órákban a meseolvasás (és nem mesenézés). Megtestesülhet egy érintésben, ölelésben, mert van, hogy a gyerek fejlődési szakaszaiból következő kérdésekre nem is szóban kell megfelelni, hanem testi kontaktussal, jelenléttel. Volt egy régebbi eset: anyuka hozza a gyerekét, aki nagyon hisztizik, üti-veri anyát. Amikor a pszichológus megjelenik a színen, az anya magyarázkodni kezd „azért van ez, mert nem a piros, hanem a zöld biciklivel jöttünk”. A szakember viszont megfordítja a kérdést: az anya figyelméért folyik a harc, nem a bicikli színe a döntő. Lehet, hogy még egy kis figyelmet, érintést, tankolást szeretne a gyerek indulás előtt, mielőtt kilépnénk egy más, kevésbé otthonos világba. Persze az a másik véglet, amikor csak a gyerek szükségletei irányítanak mindent, ő a főnök, ő dönt. Itt is meg kell húzni a határokat, hiszen nincs is annyi tapasztalata és tudása, érzelmi háttere, hogy mindenben dönteni tudjon.

hvg:hu: Egy dologról még nem beszéltünk: az óvodai csoportnak is megvannak a maga erőterei, dinamikája. Lehetnek vezérek és kitaszítottak, áldozatok, kárvallottak. Előfordul-e az óvodában is az a fajta zaklatás, bántalmazás, amit angolul bullyingnak hívnak? E téren tud-e segíteni az óvodapszichológus?

H.-T. E.: Igen, látok ilyet, és ijesztő ezt már óvodában megtapasztalni. Lehet, hogy ennek is van köze a vizuális túlingerléshez. Szerencsére vannak eszközök, melyek segítségével például kijátszhatóak ezek a feszültségek. Ilyen például a drámapedagógia. Fontos, hogy már óvodáskorban leválasszuk a gyerekről a kezdődő szerepsémát, és véletlenül se maradjon áldozati vagy kárvallotti szerepben az iskolára is. Fontos még fejleszteni a konfliktuskezelést is, hiszen az ilyen zaklatások ott fordulnak elő, ahol ez rosszul vagy egyáltalán nem működik.

©

hvg.hu: Elmondta, sokszor a felnőttek sem tudják kifejezni az igényeiket, mire van szükségük. A szülők érzelmi érettsége, kommunikációja nyilván átöröklődik a gyerekre: ilyen szempontból mit tapasztalt, hogy állunk az érzelmi élet egészsége, épsége terén?

H.-T. E.: Inkább úgy ragadnám meg, hogy a szülő a gyerekével együtt gyakran újra átéli az egyes korokra jellemző lelki problémákat, kihívásokat. Például a hatéves kori, iskolakezdéssel együtt járó stresszt, szorongást is, ami arra készteti a szülőt, hogy felidézze, hogy is volt, hogy oldotta meg akkor a helyzetet és új megoldást keres – immár együtt a gyermekével. Vagy egyszerűen bekapcsolnak a régi minták, a szülőktől kapott panelek, a generációkon átívelő megoldások. Azért vagyunk, hogy lehetőleg ne alakuljanak ki valódi szorongásos és egyéb diagnosztizálható kórképek iskoláskorra. Pici korban rengeteget lehet segíteni, akár mozgásterápiával, óvodai fejlesztéssel – van olyan mutista kislány, akit az óvó néni magától bontogat, integrál a csoportba, nincs szükség még gyakori szülőkonzultációra sem. Viszont sok múlik a szülő és óvónő bizalmi kapcsolatán.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Megemelik az egészségügyi dolgozók bérét Csehországban

Megemelik az egészségügyi dolgozók bérét Csehországban

Az egyik legveszélyesebb kórokozó ellen találhattak hatékony ellenszert szegedi kutatók

Az egyik legveszélyesebb kórokozó ellen találhattak hatékony ellenszert szegedi kutatók

Tiszta haszon: ezekre figyeljen, ha haszongépjárművet vásárol

Tiszta haszon: ezekre figyeljen, ha haszongépjárművet vásárol