Kötelező lesz 14 napon belül elvégezni a rákgyanúval beutalt betegek CT- vagy MRI-vizsgálatát, ám a diagnózis és a kezelés minden más elemére továbbra is hosszan várakozni kell.
Várólistára került a várólista rövidítése. Bár tervezte, a múlt héten napirendre sem tűzte a kormány annak a törvényjavaslatnak a megtárgyalását, amely lerövidítené az onkológiai diagnózisra várók hosszú sorát. Majd talán a jövő héten. Addig bőven van idő a találgatásra, miként lehet megoldani, hogy gyorsan átvilágítsák mindazokat, akiknek a beutalóján a rákgyanú szerepel.
Ellentétben az eddig lábra kapott hírekkel, amelyeket az egészségügyért felelős államtitkár különböző szakmai kongresszusokon elmondott információira alapozott a sajtó, a beutalási rend nem változik meg, vagyis a háziorvosok továbbra sem küldhetik a betegeiket CT- vagy MRI-vizsgálatra. Ilyen jogosítványuk csak a szakorvosoknak van, és eztán is csak nekik lesz.
Teljesen abszurd az a – szintén felröppent – feltételezés is, hogy ha a rák gyanúja a képalkotó vizsgálat során nem igazolódik, akkor a szolgáltató nem kap fizetséget a munkájáért az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). Hiszen a radiológus csupán elvégzi a kért vizsgálatot, függetlenül attól, hogy egy mellkasi CT elrendelésekor a beküldő orvos mire gyanakszik, tbc-re vagy tüdődaganatra.
Ennek éppen az ellenkezőjét javasolta az OEP, ami a törvénytervezetben is így szerepel – tudta meg a HVG –, vagyis azt, hogy a jelenleg járó díjon felül kapjon 15 ezer forint pluszpénzt minden egyes beigazolódott klinikai gyanú esetén a kórház, illetve a diagnosztikai szolgáltató. A közfinanszírozott CT- és MRI-vizsgálatok egyötödét ugyanis magánszolgáltatók végzik. Erre az ösztönzésre jó közelítéssel elegendő is lehet az az évi egymilliárd forint, amit az államtitkárság megígért.
A daganatos betegek terápiájában kulcsfontosságú az idő, így nyilvánvalóan elfogadhatatlan a tízhetes előjegyzési sor a CT- és a több hónapos az MRI-vizsgálatra. Hasonló módon hosszúra nyúlhat a diagnózishoz vezető út többi etapja is: a laborvizsgálat, a szövetvételi beavatkozás, majd az ezt követő patológiai szakvélemény elkészítése. Fővárosi eset, hogy a rossz közérzetre panaszkodó beteget pajzsmirigyvizsgálatra küldte a háziorvosa, amire augusztusi terminust kapott. Mivel ezt nem volt türelme kivárni, és hajlandó volt kifizetni a szakorvosi vizit, az ultrahangos vizsgálat, valamint a citológiai mintavétel összesen 40 ezer forintos számláját, négy értékes hónappal korábban jutott a rosszindulatú daganat jelenlétét igazoló diagnózishoz. A CT ebben nem játszott szerepet.
Aligha kifogásolható törekvés, hogy ne kelljen két hétnél tovább várni a CT- vagy az MRI-vizsgálatra. A jogos elvárás megfogalmazásával – no meg az erre fordítható OEP-keret 5-6 százalékos megemelésével – azonban se több berendezés, se több szakember nem lesz. Továbbra is elsőséget kell kapniuk a sürgős, halaszthatatlan eseteknek – a baleseti sérülteknek, a stroke vagy tüdőembólia gyanújával kórházba került pácienseknek –, utánuk következnek a daganatgyanú-kivizsgálások.
Az azonnali és a két héten belüli kategória leköti a vizsgálatoknak legalább a felét, így azok értelemszerűen még hátrébb sorolódnak, akik bizonytalan eredetű vagy mozgásszervi fájdalomra panaszkodnak. Amúgy orvosszakmai szempontból nehezen értelmezhető, hogy bármilyen panasz okának kiderítésére több hónapig kell várni. Márpedig az egymillió főre jutó CT-készülékek száma Magyarországon az uniós átlag felét sem érte el tavaly, MRI-ből meg csupán harmadannyi volt.
Jellemző, hogy az onkológiai szakma csúcsintézményében, a Kékgolyó utcában, ahol a most lezáruló fejlesztési periódusban sikerült két méretes épületet is felhúzni műtőkkel, hotelszárnnyal, a képalkotó diagnosztika bővítése elmaradt. Csupán cserére futotta: továbbra is egyetlen CT és egy MRI szolgálja (szombat-vasárnap kivételével) a diagnózist és persze a kezelés alatt álló betegek rendszeres kontrollját.
A még tervezet formájában várakozó jogszabály szankcionálná azokat a szolgáltatókat, amelyek nem tesznek eleget a két héten belüli CT-vizsgálat kötelezettségének. Az OEP másik kórházba irányítaná a beteget, elvéve az engedetlenkedő szolgáltatótól a vizsgálat árát, amit átadna a készséges vállalkozónak.
Ez a szimplának és logikusnak tűnő megoldás nem kevés problémát is felvethet. Mi van akkor, ha a megyei kórház onkológiai centruma túlterhelt, s csak a szakmai progresszivitás alacsonyabb szintjén lévő városi kórház fogadóképes? Egyáltalán, hogyan jut el a beteg egy másik megye intézményébe, mondjuk Eger helyett Miskolcra vagy Gyöngyösre, netán a másik irányba, Kistarcsára vagy éppen Szolnokra?
Az is elég életszerűtlen felvetés, hogy a törvényesnél hosszabb ideig várakoztatott betegek egyenként az OEP-hez szaladhatnak, és a finanszírozó egyenként oldja meg képalkotó vizsgálatuk ügyét. Ismerve a hazai találékonyságot, az sem zárható ki, hogy hirtelen megszaporodnak majd a „carcinóma?” kérdéssel kiállított beutalók, kihasználva a gyorsítósáv adta lehetőséget, még akkor is, ha a tényleges gyanú például porckorongsérv, nem gerincdaganat. Könnyen lehet, hogy az elfogadható időn belül beszerezhető CT-lelet ígérete jelentős többletforgalmat is generál, hiszen az eddig kényszerűségből lespórolt vizsgálatok iránt megnő a kereslet – hívta fel a HVG figyelmét egy nőgyógyász. Eddig nem volt ésszerű egy CT-vizsgálat kedvéért több hétig halogatni azokat a nőgyógyászati onkológiai műtéteket, amelyeknél a kórkép szövettannal, manuális és ultrahangos vizsgálattal is igazolódott. Márpedig ha nem lesz jelentősen több képalkotó berendezés és az üzemeltetésükhöz kellő számú technikus és szakorvos, várható, hogy a betegek hátrébb szorítandó csoportja fog joggal fellázadni.
| Pontos képalkotás |
Közel 300 milliárd forintból újult meg a hazai kórházi és rendelőintézeti infrastruktúra a 2007–2014 közötti uniós fejlesztési periódusban. Vajon jutott-e ebből a betonon kívül korszerű orvosi technológiára is? – kérdeztük László Imrétől, a Siemens most önállósodó egészségügyi üzletágának igazgatójától. – A vevők egymásnak adják a kilincset? Hogy bírják a megrendelők rohamát? – Számottevően az elmúlt két évben pörögtek fel a beszerzések. Bár logikus lett volna, hogy a régóta forráshiányos egészségügy jelentős uniós beruházási lehetőséghez jutva a műszer- és a gépparkját is teljesen megújítja, nem pontosan ez történt. A fejlesztési periódus első három évében egyik kórház sem vásárolt – érthetően arra vártak, hogy az uniós források megnyíljanak. Abban is biztos vagyok, hogy a pályázatok lezárultával a következő három év újra a vásárlások minimalizálásáról szól majd. – Ismét győzött a praktikus szemlélet: előbb a korszerű épület készüljön el, bármi áron, aztán a szükség úgy is kikényszeríti, hogy kerüljön bele berendezés? – Az uniós pénzek elérhetővé válásával a tisztán hazai forrásból megvalósuló projektek száma érthető módon csökkent. Becslésem szerint az eladott technológiai eszközök 90 százalékának uniós forrás a fedezete. Az egyenként 15 milliárd forintos úgynevezett pólus-nagyberuházásokból 10-15 százalék jutott eszközvásárlásra. Vagyis 2 milliárd forint körüli összegből kellett megoldani, hogy mindenre jusson, nemcsak diagnosztikai berendezésekre – CT-re, MRI-re, röntgenre, ultrahangra –, hanem sok más mellett informatikára vagy ágytálmosóra is. A fejlett ipari országokban az aktív profilú kórházak építésénél ismereteim szerint a beton-műszer arány 75:25 százalék. Az is szűkítette a piacot, hogy a központi régióban, elsősorban a fővárosban nem volt uniós fejlesztési lehetőség. – Ahol mégis futotta a keretből, milyen CT-t vagy MRI-t vásároltak? – A tervezés időszakában, 2007–2009 között még úgy tűnt, hogy a kórházak a legnagyobb teljesítményű, legkorszerűbb berendezéseket szemelték ki. Akkor 254 forintos euróárfolyammal és 20 százalékos áfával számoltak. Mire 2014-ben a közbeszerzési pályázatokat kiírták, kiderült, hogy a rendelkezésre álló összeg a legtöbbször szűkös, ezért az igényeket a büdzséhez kellett szabni. Így ebben az időszakban az általunk eladott CT-k többsége a rutinfeladatok végrehajtását szolgáló kategóriába tartozik. Ez a városi kórházak számára optimális, felesleges is lett volna ennél nagyobb tudásúakat vásárolni. Most már vannak új gépek, a működtetésükhöz viszont nincs elegendő szakember. – Összegezve, mit hozott a képalkotó diagnosztikában az uniós támogatás? – A géppark vitathatatlanul megfiatalodott, csökkent a használatban lévő CT-k és MRI-k átlagéletkora. Ugyanakkor az egymillió lakosra jutó berendezések számában még mindig nagy az elmaradás az uniós átlagtól. |
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
