Tökmindegy, hogy érvényes lesz-e a népszavazás

Ma a bojkottpárti ellenzéki erők a menekültellenes népszavazás kapcsán egyetlen bevallott érvvel dolgoznak (a fel nem vállalt válaszok között van a „sajnos mi magunk és a szavazóink is menekültellenesek vagyunk”). Ez az érv az érvényességi küszöb fetisizálása. Egészen pontosan úgy hangzik az álláspontjuk, hogy ez egy értelmetlen kérdés, értelmetlen népszavazás, ámde nehogy érvényes legyen, mert akkor Orbán Viktor „bármit megtehet”.

A két állítás egyszerre biztosan nem lehet igaz. Egy értelmetlen kérdés (mert valóban az) jogi értelemben semmilyen válasz esetén sem jogosít fel senkit semmire. Akkor meg miért az érvényességtől félünk? Tud-e bárki bármit mondani, amire ma Orbán Viktornak nincs joga, de egy érvényes népszavazás ezt biztosítaná számára?

Vigyázat, az olyan mondatok, melyek úgy kezdődnek, hogy „hát akkor majd azt mondhatja”, meg „úgy fog tűnni”, bizony semmiféle jogi felhatalmazást nem tételeznek. Ez valóban egy értelmetlen népszavazás, hiszen ha akár nyolcmillió szavazó egybehangzóan mondana nemet a kérdésre, az országgyűlés akkor sem tudna olyan normát alkotni, ami érvényesen „megtiltja” az „Európai Uniónak”, hogy „az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését”. Azért sem, mert például az „Európai Unió” eleve nem „ír elő” sem az országgyűlés hozzájárulásával, sem nélküle „kötelező betelepítést”. Ugyanakkor a fideszes törvényhozás ilyesféle tiltó tirádát tartalmazó, ostoba, abszurd és jogkövetkezmény nélküli proklamációt akár ma is el tudna fogadni. Sőt, az erre ajánlkozó Jobbikkal akár alaptörvényt is módosíthatnának. Ehhez nem kell népszavazás. Ha bármelyik újságíró meg akar billenteni egy fideszes politikust, kérdezze meg tőle, hogy pontosan mit is akarnak tenni, ha esetleg egy érvényes és eredményes népszavazáson győz az álláspontjuk? Hahó, itt rettegünk az érvényességtől, miközben a Fidesz semmit, de semmit nem tud és mer mondani arról, hogy pontosan mit is fog csinálni, ha érvényesen győz. Hiszen világos: nincs olyan döntés vagy intézkedés, amihez ez a voksolás kell – jogilag bármit, amit megtehetnek október harmadikán, már megtehetnénk most is.

Ez egy politikai verseny, egy kampányháború, amit az ellenzék előre feladott. Nem ugrik be a medencébe, hanem a lelátóról kiabálja, hogy mindenki, akinek száraz maradt a fürdőgatyája, gyorsabban tud úszni, mint a Fidesz. Utóbbi párt így ellenfél nélkül, bármilyen idővel megnyeri a versenyt. Meg se szorítják. Október másodikán, a népszavazási eredményeket szemlélve vajon melyik forgatókönyvnek örülne jobban Orbán Viktor: ha van hárommillió szavazó az ő oldalán, és a másik serpenyőben százezren se cincognak, vagy ha vele szemben mégiscsak felpakolt bő 1,5 millió ellenzéki is? Melyik esetben mondhatja inkább azt, hogy mellette az ország, hogy „az emberek” úgy döntöttek, ahogy azt ő javasolta?

Orbán ezt a népszavazást csak akkor veszítheti el, ha a saját szavazói maradnak távol az urnáktól. Milliárdos propaganda, Habony és Kubatov minden ármánya áll csatasorba, hogy ez ne így történjen. Az meg, engedjék meg, egyenesen röhejes lesz, amint izzadó ellenzéki pártelnökök a választási estén a pulpituson azt bizonygatják majd, hogy az otthon, fotelben üldögélők, vasárnap kertben szorgoskodók, teraszon fröccsözők, nagymamát látogatók, azok mind-mind az ő tudatosan bojkottáló szavazóik, akikkel szűk másfél év múlva le fogják váltani a kormányt.

A legfontosabb elem ugyanis az, hogy utóbbi állításnak maximum a fele igaz. A bojkott választói oldalról már régóta működik, csak nem a népszavazással, hanem en bloc a politikával szemben. A Fidesz mai, hatalmas előnye valójában csak akkora szavazótábort jelent, amekkorával (sőt, nagyobbal) korábban már vesztett el választást. Az ellenzék méretével van a gond. Onnan hiányzik milliónyi szavazó. Őket bojkottálják elsősorban. Felelős baloldali és liberális politikus ebben a helyzetben mást sem tenne, mint azt hajtaná a nap huszonnégy órájában, hogy legyél aktív, vegyél részt a politikában, emeld fel a szavad, élj a jogaiddal, állj be közénk... „húzzunk bele, drága barátaim”, hogy egy retró slágert hivatkozzak. Folyamatosan igyekezne alternatívát felmutatni. Egy passzív szavazót mennyire lelkesít az, hogy továbbra is maradhat otthon? Miért menne egyetlen új szavazó is egy olyan ellenzéki párthoz, amelynek ambíciója annyi tud lenni, hogy lécci, ne szavazz?

És mégis megy az üljél le, maradj otthon, bojkottálj. Pedig tökmindegy, hogy érvényes lesz-e a népszavazás, mert ez önmagában semmire nem jogosítja fel Orbán Viktort. Ha viszont a mai ellenzék nem lesz képes arra, hogy 2018-ra a passzív polgárok bojkottját feloldja, ha nem fordít 180 fokot a jelenlegi stratégiáján, és az otthon maradás dicsőségének hamis propagandáját feladva nem kezd intenzív mozgósításba és aktivizálásba, akkor a következő választásokon csak az lesz a kérdés, hogy kap-e újabb kétharmadot Orbán.

Na, és annak viszont már lesz jogkövetkezménye.