Miközben a kormány tömeghisztériát kelt a menekültekkel szemben, a letelepedésért fizetőket minden határon túl támogatja. Ráadásul ebből sem az állam, hanem főképpen egy kivételezett üzleti kör profitál.
Százezernyi migráns kötelező betelepítésével riogatott a realitásokkal különösebben nem törődő Móring József Attila fideszes képviselő, amikor a minap a sajtónak próbálta magyarázni, miért kapacitálja az üres ingatlanok számbavételére a Marcali környéki polgármestereket. Migráns ugyanis alig maradt itt, s vélhetően akkor sem Magyarországot akarnák benépesíteni, ha az október 2-ai kvótanépszavazás nem az Orbán-kormány által sulykolt eredményt hozná. Lassanként viszont egy kisvárost meg lehetne tölteni azokkal a pénzes külföldiekkel, akik letelepedési államkötvények megvásárlásával – soron kívül, afféle VIP-polgárként – nyerik el a határozatlan idejű magyarországi letelepedési jogot. Akik ugyanis vállalkoznak a névértéken 300 ezer eurós – mai árfolyamon több mint 90 millió forintos – befektetésre, magukkal hozhatják a közvetlen családtagjaikat, házastársukat, eltartott gyermekeiket és szüleiket is. Ezért aztán háromszor-négyszer annyi betelepedővel lehet számolni, mint ahányan befektettek – az Államadósság-kezelő Központ adatai szerint eddig nem egészen négyezren, névértéken összesen 1,1 milliárd eurót. Pintér Sándor belügyminiszter viszont legutóbb már 18 ezer főről nyilatkozott a sajtónak, igaz, ezt a Kormányzati Tájékoztatási Központ sajátos humorral úgy kommentálta a HVG-nek, hogy „a megjelent számoknak a fele sem igaz”.
A Rogán Antal kabinetminiszter, korábbi országgyűlési gazdasági bizottsági elnök és a tanácsadói által kiötlött kötvénybiznisz döcögve indult 2013-ban, de már pörög. Az ÁAK arról tájékoztatta a HVG-t, hogy az idén 3354 darab, egyenként 50 ezer eurós névértékű államkötvényt jegyeztek a külföldiek, s ebből 798-at csak augusztusban. E szerint 2016-ban több mint ötszázan nyertek letelepedést – a családtagokkal együtt csak ebben az évben többen, mint ahány menedékkérőt ideiglenesen, a kérelme elbírálásáig összesen be kellene fogadni az uniós kvótaszabályok szerint.
A letelepedési kötvényeket vásárlók – zömmel kínai üzletemberek és vállalkozók – valószínűleg nem a somogyi falvak elhagyott ingatlanaira vágynak. Ha egyáltalán itt maradnak, s nem pattannak át egy másik uniós tagállamba. A jelenségből azonban az elmúlt hetekben többszörös politikai botrány lett, amiről maguk a kötvényvásárlók ugyanúgy nem tehetnek, mint a terrorizmussal összefüggésbe hozott menekültek arról, amivel ellenük hergel a kormányzati propaganda. Jóllehet Európa-szerte elfogadott, hogy viszonylag komoly befektetés fejében – állampapírba, ingatlanba, vállalkozásba – letelepedési jogot kínálnak a harmadik országbelieknek, a magyar rendszer átláthatatlan, mutyikra és korrupcióra ösztönző, az állam szempontjából kifejezetten hátrányos, ezért folyamatosan és jogosan támadható. Az MSZP és az LMP a program azonnali leállítását követeli, a DK a kínai korrupcióellenes hivatal vizsgálatáért kiált, a Jobbik pedig nemzetbiztonsági kockázatról, az ország kiárusításáról papol.
Legutóbb az kavart botrányt, amikor egy állítólagos kanadai közvetítő azzal reklámozta a magyarországi letelepedési kötvényeket, hogy azokkal – a jogszabályban szereplő nyolccal szemben – már öt év alatt állampolgársághoz és útlevélhez lehet jutni, méghozzá nyelvvizsga nélkül. Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke a HVG kérdésére nemes egyszerűséggel „sajtókacsának” nevezte a hírt. Nem reagált viszont arra a Magyar Nemzet által két hete közzétett információra, hogy a szisztémát ügyesen kijátszva egy, az eredeti hazájában jogerősen elítélt orosz adócsaló is letelepedési lehetőséget kapott, gyakorlatilag a magyar állam kötvényeiben mosva tisztára a pénzét. Számára legutóbbi, offshore-paradicsom tartózkodási helye állított ki erkölcsi bizonyítványt. Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára komolytalannak nevezte ezt az állítást, mondván, a magyar hatóságoknak 30 nap alatt kell átvilágítaniuk a kötvényeseket, s az arra „méltatlanoknak” nem adnak letelepedési engedélyt. A HVG által megkérdezett szakjogász elmondta, hogy valóban több magyar hatóság (bevándorlási és alkotmányvédelmi hivatal, terrorelhárítás, rendőrség) ellenőrzi a külföldieket, s ez nemritkán 60 napig is elhúzódik, de lehetnek olyan államok, amelyek polgárairól nincs biztos információ (például a milliárdos lakosságú India). Így olykor bűnözők is átcsúszhatnak a szűrőn, de nem nagyobb arányban, mint mondjuk a pénzmosásgyanút vizslató bankoknál. A felkapott ügy azonban azért is pikáns, mert a 444 hírportál a belügyminiszterre hivatkozva már áprilisban írt arról, hogy St. Kitts & Nevis-i illetőségű letelepedő is van, aki valószínűleg nem más, mint a citált orosz.
Az ellenzék mindaddig dagaszthatja a kétes esetek miatti botrányt, amíg a letelepedési üzletben csak az önkényesen, a piaci verseny kiküszöbölésével bevont közvetítők dolgozhatnak. Őket, ismeretlen kritériumok alapján, kizárólag a gazdasági bizottság jelölheti ki. Kivétel erősíti a szabályt: míg a kormány látványosan fúj az adókímélő offshore cégekre, a Fidesz-dominanciájú gazdasági bizottság egy kivételével csupa – részben vagy egészben magyar hátterű – offshore cégnek adott felhatalmazást a közvetítésre, országonként leosztva köztük a piacot. Az egyetlen magyarországi bejegyzésűt a hírek szerint Rogán egykori egyetemi társa vezeti, aki bolgár tulajdonostársaival már több mint 300 millió forintnyi osztalékot kivett a cégből. A kínaiak közvetítése révén a forgalom több mint 90 százalékát adó, a változatosság kedvéért a Nagy Kajmán-szigeteken bejegyzett céget pedig az a kínai bankár képviseli, aki a titokzatos kormányzati tanácsadónak, Habony Árpádnak foglalt helikopteres városnézést Hongkongban. A pikszisből ki is lehet esni, három közvetítő is járt már így, engedélyt kapott viszont egy újabb ciprusi, így most öten vannak. Utóbbit a pesti Falk Miksa utcai galériájáról ismert Bodó János vezeti, akinek itthoni vállalkozásaiban üzlettársa egy másik, szintén ciprusi kötvényközvetítő vállalkozás magyar tulajdonosa, Földvári Gábor, aki szerint ez csupán a véletlen műve. Bodó, mint a HVG-nek elmondta, ázsiai országokból érkező „rendszeres ügyfeleire” alapozva vágott bele az üzletbe.
A tulajdonosi, jövedelmi vagy adózási viszonyaiban áttekinthetetlen hálózat kitűnően alkalmas a letelepedni akaróktól beszedett pénz egy részének újraosztására. Ezt a gyanút erősíti, hogy a háttérben – mint újabban minden valamirevaló állami bizniszben – Habony is felsejlik. A külföldiek ugyanis nem a magyar államkötvényt veszik meg, azt csak a közvetítők jegyezhetik le jogszabályban meghatározott diszkontáron. Az eddig eladott ötéves, 2018-tól lejáró papírokat névértéken fizeti ki az állam, euróban nézve a piacinál magasabb, évi 2–2,5 százalék közötti garantált hozammal. Az állam sok milliárd forintot bukik ezen, a közvetítők pedig nyernek. Bánki azonban ezt sem így látja, mint mondja, a kötvény „nem növeli a kamatkiadásokat, mert öt évig nem kell utána kamatot fizetni”.
Az ominózus 300 ezer eurót nem úgy pengetik ki a külföldiek, hogy megvásárolják a közvetítőktől az államkötvényeket, hanem a közvetítők saját kibocsátású, névre szóló, szintén ötéves értékpapírjába fektetnek be. Ezeknek a papíroknak a kondíciói ismeretlenek. Ezen túl pedig a kötvényesnek fejenként 45–60 ezer euró közötti díjat – vagyis további tízmilliós nagyságrendű tételt – is fizetnie kell, amit a közvetítő megoszt a vele együtt dolgozó itteni és külföldi ügyvédi irodák, adótanácsadók, vízumügyintézők és egyéb szolgáltatók között. Hogy ne kelljen messzire menni, a kötvények értékesítését propagálja – természetesen jutalékért – az Orbán Ráhelt és férjét, Tiborcz Istvánt kalauzoló bahreini tiszteletbeli konzul, Garamvölgyi Balázs is. Egy, a HVG-nek nyilatkozó ügyvéd elmondta: a kiválasztott közvetítők számára szinte magától értetődő, hogy a Rogán–Habony-pároshoz köthető Kosik Ügyvédi Irodával célszerű együtt dolgozniuk, s annak adják tovább a díjak egy részét. A Kosik-iroda a HVG megkeresésére lapzártáig nem reagált, az egyik közvetítőcég magyar vezetője viszont – a nevét nem adva – cáfolta, hogy ilyen elvárás lenne. Ám azt elismerte, hogy ő is ad megbízást Kosikéknak, mivel „itt olyan speciális szakértelmet igénylő feladatok vannak, amit csak kevesen tudnak elvégezni”.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
