
Még örülnek is, hogy lesorosozták őket, így elmondhatják, milyen jó, amit csinálnak
Hogyan reagál egy civil szervezet, ha célba veszi a kormánypropaganda? Hogyan hat a munkájára, ha egyszer csak billoggá válik a szervezet külföldi támogatása? A "Soros-gyanúsnak" kikiáltott Gyökerek és Szárnyak nevű alapítványnál jártunk, de gyíkemberek és idegen ügynökök helyett csak a helyi közösségekért tenni akaró civileket találtunk.
Újabb "Soros-lerakatot leplezett le" nemrég a Magyar Hírlap és a 888.hu: sikerült kideríteniük, hogy a Gyökerek és Szárnyak nevű alapítvány mindenféle "gyanús" célra (közösségi alapítványok létrehozása, hálózatépítés, szakmai támogatás stb.) költött el dollár- és eurótízezereket. Mindezt a Norvég Civil Alap mellett természetesen "a szexmunkásokat és drogosokat is támogató" Soros György szponzorálta.
A kormánypárti médiumok azt állították, hogy a külföldről pénzelt szervezet szabálytalanul költötte el a támogatásokat, valamint mindössze négy szervezetet hozott létre, miközben azt hirdeti honlapján, hogy “épülnek a cselekvés új intézményei”. Ilyen előzmények után mentünk el a Gyökerek és Szárnyak Alapítványhoz, hogy saját szemünkkel lássuk, mivel is foglalkozik a “Soros-gyanús”-szervezet, illetve kifaggassuk arról: honnan vannak a dollár- és eurótízezrek.
“Ez egy hazafias program”
Hamar kiderült, hogy a pénz korántsem Sorostól érkezik. Pontosabban nem úgy, ahogy a 888.hu és a Magyar Hírlap állította. Bardócz Iván kuratóriumi elnök elmondta, hogy a Gyökerek és Szárnyak is részt vett a MACI-ban, vagyis a magyar civil szervezetek tevékenységét bemutató kommunikációs kampányban. Ezt valóban támogatta az Open Society Foundation, innen tehát a Soros-kapcsolat.

Az alapítvány fő profilját jelentő KözösALAPON elnevezésű programhoz azonban nincs köze sem az Open Society Foundationnek, sem pedig Sorosnak: a 888.hu és a Magyar Hírlap gyakorlatilag összemosta a kommunikációs kampányt és a közösségi alapítványok létrehozására kitalált programot. “Azt az apró lépést kihagyták, hogy megkérdezzenek minket” – jegyezte meg Kovács Edit, az egyik alapító. Soros-pénz tehát nincs, külföldi támogatás viszont igen, de ezt nemhogy letagadnák, még büszkék is rá.
“Ez egy hazafias program, arra használjuk fel a külföldi támogatásokat, hogy egy jobb világot alakítsunk ki itt, Magyarországon. Nincs titkolnivalónk!”
– mondta Bardócz. Nem lepődtek meg, hogy betámadta őket a kormánypropaganda, ahogy fogalmaztak, “nincs pánik, megy tovább az élet”. Sőt, a jó oldalát is meglátták a lejáratási kísérletnek: “három éve keresünk valakit, hogy írjon a közösségi alapítványokról, a figyelemhez végül egy ilyen szituáció kellett” – tették hozzá nevetve.
Brüsszelből nem lehet megcsinálni
Ők indítják be a cselekvés új intézményeit |
Bardócz Iván a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végzett, gazdasági újságíróként dolgozott az Origónál és a FigyelőNetnél. Ferencvárosi lakosként lett a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány támogatója, önkéntese, majd pedig a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kuratóriumának tagja. Kovács Edit több mint tíz évig dolgozott a Magyar Művelődési Intézet Országos Módszertani Központban közösségfejlesztőként. 2011 óta elnöke a Közösségfejlesztők Országos Egyesületének, tanít többek között az ELTE TáTK Közösségi és civil tanulmányok mesterszakán. 2008-ban kezdett komolyabban foglalkozni a közösségi alapítványokkal, alapító kurátora a Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak, valamint a Gyökerek és Szárnyak Alapítványnak. Scsaurszki Tamás húsz éve dolgozik a civil szektorban; 1999 és 2004 között az amerikai C. S. Mott Alapítvány visegrádi országokba irányuló támogatásosztó munkáját irányította, de dolgozott a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítványnál és az Autonómia Alapítványnál is. Független konzulensként számos projektben vett részt; irányította például a japán Sasakawa Peace Foundation Közép-európai Alapjának értékelését. |
A közösségi alapítványok abban különböznek más alapítványoktól, hogy hangsúlyosan a helyi erőforrásokra építenek, ez jelenti a 100 éves múltra visszatekintő szervezeti koncepció motorját. “Brüsszelből ezt nem lehet megcsinálni, csak ha a helyi emberek látnak benne fantáziát.” Scsaurszki Tamás szerint úgy lehet legjobban elképzelni a közösségi alapítványok működését, hogy híd szerepet töltenek be a közösségek életében: összekötik a helyi ügyeket az erőforrásokkal. Ez nem feltétlenül jelent pénzt, szaktudás vagy önkéntes munka felajánlása is lehet, a lényeg, hogy a közösség hasznára váljon.
Viszont mire kialakul ez a hídszerep, és a helyi közösség életének szerves részévé válik az adott alapítvány, az hosszú ideig tart. Éppen ezért a KözösALAPON programon keresztül további 4-5 évig szeretnék támogatni a három új szervezetet; a tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy minimum ennyi idő kell ahhoz, hogy egy szervezet saját lábra álljon, és helyi forrásokból tudjon működni. (Ez indirekten válasz arra is, miért csak három szervezet startolt el.)
A programra közel 30 csoport jelentkezett, közülük választottak ki hetet, akikben megvolt a potenciál, hogy helyi ügyeket tudjanak vinni és ezekre helyben tudjanak adományokat gyűjteni. A Gyökerek és Szárnyak adta ehhez a know how-t, hogyan nézzen ki például a támogatásosztási politikájuk vagy az adománygyűjtési tervük.
A közel kétéves inkubációs időszak nemrég zárult le, és végül három közösségi alapítvány alakult meg: a Pécsi Közösségi Alapítvány, a miskolci Térerő Közösségi Alapítvány és a szentendrei illetőségű Dunakanyar Szolgálat Közösségi Alapítvány. A “születési folyamatot” azzal is támogatták, hogy az alakulóban lévő alapítványok helyi forrásokból összegyűjtöttek legalább 2 millió forintot, akkor a KözösAlapon még ugyanennyit tett hozzá.
A Gyökerek és Szárnyak alapítói maguk is végigjárták, mivel jár egy közösségi alapítvány létrehozása: Kovács Edit és Scsaurszki Tamás egy tucat ferencvárosi kötődésű emberrel összefogva a semmiből hozták létre 2010-ben a Ferencvárosi Közösségi Alapítványt, ami tulajdonképpen az “előképe” volt a KözösAlapon programban létrejött hasonló alapítványoknak.
A KözösALAPON program videója a közösségi alapítványok működéséről
Bebizonyították, hogy igenis meg lehet csinálni
Előttük sokan próbálkoztak már ebben a műfajban, ezek a kezdeményezések azonban szinte kivétel nélkül elbuktak. Pedig nagy szükség lenne ezekre az alulról szerveződő kezdeményezésekre, de ehhez többek között az adománygyűjtési kultúrának is fejlődnie kéne. “Az is hajtott minket, hogy bebizonyítsuk, igenis lehet Magyarországon ilyet csinálni. Ebből a gondolatból nőtt ki aztán a KözösAlapon” – mondta Scsaurszki.
A ferencvárosi alapítvány helyi civil ügyekre próbál adományt gyűjteni vagy adni. Az Aput a Kapuba Kupa volt az első nagy adománygyűjtő rendezvényük, ezen több mint 500 ezer forint jött össze, amiből iskolai csoportok különböző sportfejlesztéseket tudtak megvalósítani. A FKA fejlődését jelzi, hogy a tavalyi Élő Adás elnevezésű rendezvényükön már 2 millió forintot sikerült összegyűjteniük három projektre. (A következő közösségi adománygyűjtő rendezvényük, a Swimathon 2017 június közepén lesz, a tavalyi gyűjtésen, ami egyben az első is volt, 4 civil szervezet javára összesen 7,5 millió forint jött össze.)

Most már ott tartanak, hogy hasonló nagyságrendben támogatnak kerületi civil kezdeményezéseket, mint különböző pályázatokon maga a kerületi önkormányzat: a ferencvárosi szervezete éves bevétele 2016-ban már 15 millió forint volt, aminek 85 százaléka helyi forrásból származott.
A magyaroknak jó a külföldi támogatás
Arról is részletesen beszámoltak, konkrétan mennyi pénzt is jelent ez a külföldi támogatás. 2014-es indulásuk óta mintegy 400 ezer eurót kaptak közösségi alapítványok gründolására. Ennek negyedét a Norvég Civil Támogatási Alaptól (egészen pontosan 98 ezer eurót kapott a Civitalis Egyesület, amelyik a Gyökerek és Szárnyak Alapítvánnyal közösen hajtja végre a KözösALAPON programot), a többi 70 százalékát a Charles Stewart Mott Foundation, egy amerikai, kifejezetten a közösségi alapítványok ügyét támogató alapítványtól kapták. A kisebb támogatók között több magyar magánszemélyt és a szintén amerikai Miller Family Trustot is ott találjuk.
Ennek a 400 ezer eurónak 2018-ig kell kitartania, ebből fedezték többek között a KözösALAPONhoz szükséges infrastruktúra kiépítését, a pályázati rendszer kitalálását, és a program révén megalakult szervezetek is ebből a fazékból kapnak. Könnyen kimatekozható, hogy a készülő civiltörvény a Gyökerek és Szárnyakra is érvényes lenne, hiszen külföldi bevételeik bőven meghaladják az évi 7,2 milliós összeghatárt.

“Alulról építkező, társadalmi összefogásra alapozó helyi szervezetek létrehozására gyakorlatilag nincs olyan hazai forrás, ami megfelelne céljainak" – magyarázta Kovács Edit, amikor arra kérdeztem rá, hogy miért van szükségük külföldi támogatásra. “Nem arról van szó, hogy távolságot akarunk tartani a kormánytól” – tette hozzá.
A külföldi források felhasználása nincs túlszabályozva, szabadabban tudják hozzáigazítani céljaikhoz, attól függően, hogyan alakul a projekt megvalósítása. A Norvég Alaptól is csak a munka első, kötöttebb szakaszára kaptak pénzt. “Ez nem azt jelenti, hogy nem kell az utolsó fillérig elszámolnunk” – hangsúlyozta Scsaurszki Tamás kuratóriumi tag. Ugyanúgy kell szakmai beszámolót és közhasznúságú jelentést készíteniük, mintha itthonról kapnának pénzt.
Visszatérő érv a kormányzati kommunikációban, hogy külföldről támogatott szervezeteknek a pénzért cserébe ki kell szolgálniuk bizonyos érdekeket. Erről szó sincs, mondta Bardócz, pont, hogy fordítva működik a logika: pályáztak a saját ötletükkel, és ennek megvalósítására kapták a pénzt. “A külföldi támogatások eredménye – az hogy, közösségi alapítványok működnek – a magyaroknak jó.”

Nem hajlandóak félni
“Van még hova feszülni” – jegyezte borúsan Kovács Edit, amikor a civil szektor jövője szóba került, hogy milyen következményei lehetnek a civilek elleni hadjáratnak. Bízott benne, hogy a civiltörvény lesz a kritikus pont, de sokan felülnek a propagandának, a külföldi támogatás pedig jó támadási felületet ad. “Ahol van személyes kapcsolat a civil szervezet és a közösség között, ott erősebb az ellenállás a tervezettel szemben, mert látják annak totális értelmetlenségét” – tette hozzá Scsaurszki.
Úgy látják, a pénzügyi források beszűkülésénél sokkal nagyobb veszélyt jelent a propaganda, mert az országos szinten rombolja a bizalmat; főleg a kisebb, vidéki szervezetek vannak kiszolgáltatva ennek hatásainak. Kovács Edit egyenesen úgy fogalmazott, hogy “a civilség társadalmi hasznosságának, morális lehetőségének legyalulása társadalmi bűncselekmény”. Egymás között is téma a civilek vegzálás, de nem hajlandóak félni, a civiltörvény is csupán a hangulatkeltésről szól. A CÖF 500 milliós támogatásáról pedig azt mondták: “bosszantó, de az az igazi kérdés, hogy ez a megdicsőítés törvényszerűen mások eltaposásával jár-e”.