„Aki velünk utazik, annak garantáljuk, hogy kényelmesen és menetrend szerint meg is fog érkezni a Balatonra”
– mondta Csépke András MÁV-Start vezérigazgató a nyári vasúti menetrendet beharangozó sajtótájékoztatón. Volt bennem némi bizalmatlanság, mivel tavaly horrorisztikus élményeim voltak Földvár felé félúton...
Az iskolai vakáció első hétvégéjén Tihanyba kellett mihamarabb lejutnom, így a reggel 7 órakor induló Kék hullám sebesvonatot választottam Balatonfüredig. Ugyan Kelenföldre gyorsabban jutottam volna ki, ám hogy legyen még hely a vonaton, a Déli pályaudvarból indultam. Rossz döntés volt. 18 perccel a vonat indulása előtt értem a pénztárakhoz, ahol végtelenül hosszan kígyózó sorral találtam magam szembe. Úgy tűnt, ebből nem lesz korai indulás.

Másokat kevésbé rázott meg a sor látványa, és azonnal tolakodtak előre. Kis gondolkodás után én is előrementem megkérdezni, beengednek-e, hogy ne kelljen kivárni az egy órával később induló vonatot. „Nem, mert én is lekésem az enyémet!” – fakadt ki az elöl álló idős nő, a mögötte álló asszony viszont felajánlotta, hogy elé beállhatok. Most már csak a pénztárosnak kellett elmagyarázni, hogy két jegyet kérek, de csak az egyiket áfás számlával, a másikat viszont pedagóguskedvezménnyel. Ennél is több bonyodalmat okozott az új nyári menetrend kezelése, vajon a kinézett vonatra kell-e IC pótjegy. Nem kell – siettem a kollégájával vitázó pénztáros segítségére, mivel már 6:58-at mutatott az óra.
Mire a jegy meglett, már csak vakhitből rohantam a vonat felé a csomagokkal – elmúlt ugyanis 7 óra. De a szerelvény még bent állt, az ajtók záródását jelző hang pedig sípolt. Hosszan sípolt, a szerelvény meg csak állt. Nemsokára felszállt a kalauz, valamit babrált az ajtóval, a sípolás abbamaradt, és a vonat nagy rántással elindult. „Mi volt a baj?” – kérdeztem a kalauzt, mire ezt a választ kaptam:
„Szar ennek majdnem az összes ajtaja. Így ideadják nekünk, mi meg nem tudjuk kezelni. Most bezártam kulccsal néhányat, így el tudunk indulni, csak az utas nem fogja majd tudni kinyitni.”
A kalandos kezdés után eseménytelen volt az út Füredig. A vonat öt darab, MÁV-os viszonylatban bőven kulturált kocsiból, egy IC-vagonból és egy kerékpárszállítóból állt. Valószínűleg a rossz idő is közrejátszott ebben, de minden kocsiban bőven voltak szabad ülőhelyek.
Ebből azonban nem érdemes általános következtetést levonni. A pénteki esős idő ellenére az esti vonatok tömve voltak. Egy ismerős azt írta, hogy a „kedves MÁV megörvendeztetett minket egy háromvagonos Bzmottal", ami kétvonatnyi embert szállított. Ketten azért az útért fizettek 4500 forintot Pestről Füredig. "Nem tudom, miért nincs állójegy opciójuk” – puffogott az élmény után.
Az megnyugtató a Balatonra utazóknak, hogy a nyári menetrendre szombaton átáll ta MÁV, innentől augusztus végéig már nemigen közlekednek sem kis, sem kényelmetlen bőrüléses szerelvények a magyar tenger felé. Székesfehérváron egyébként a füredi gyors mozdonyt cserélt – tavaly még az egész úton dízellel mentek a Kék hullámok, most csak a mozdonycsere miatt 5 perccel emelkedett a menetidő. Kérdeztük ennek okáról korábbi sajtótájékoztatóján Csépke András MÁV-Start vezért, aki erre azt mondta, annyira versenyképes a magyar vasút, hogy 5 perc plusz az utasoknak igazán belefér.
„Máskor tízmilliárd forintokat költünk pályafelújításra azért, hogy 5 percet csökkenjen a menetidő”
– mondta ugyanerre a kérdésre szakértőnk. Nézzük hát, mi fér bele, és mi nem. A Google Maps ugyanezen a szombaton a reggeli forgalmi helyzetet figyelembe véve 1 óra 32 perces menetidőt jósolt autóval. A vonat 1 óra 59 perc alatt ér le a tervek szerint. És akkor nem késett egy percet sem. Ha ehhez még hozzászámoljuk az utat a pályaudvarra és onnan a célpontig, a MÁV versenyképessége rohamosan romlik. Három teljes árú jeggyel utazó felnőttnek pedig már nem is olcsóbb, mint az autó.
A Kék hullám igazán látványosan érkezik meg a Balatonra – olyan kilátás nyílik a tóra, amiért tényleg megérheti vonatozni. Leszálláskor a Vonatinfo alkalmazás 4 perc késést mutatott, ami a MÁV szótárában dicséretes pontosságot jelent. Nem vicc: a vasúttársaság ugyanis 5 perctől tartja számon a késést, az alatt nem is foglalkoznak vele.
Kellemes meglepetést az jelentett, hogy tavaly óta Balatonfüred állomásépületét szépen felújították, új, a busz- és vonatindulásokat is mutató kijelzőket is telepítettek.
Az út visszafelé sem volt döccenőmentes. Vasárnap este a 17:11-es Katica sebesvonattal indultam vissza Budapestre: a piros, légkondis motorvonat Füredtől Fehérvárig minden állomáshelyen és állomáson megáll. A szerelvényen bőven volt hely, még az utolsó Balaton-parti állomáson, Akarattyán felszállók is találtak bőven ülőhelyet.
Nem volt viszont jó útja néhány kerékpáros utasnak, akik gyanútlanul felszálltak a vonatra Csopakon. Indulás után bemondták, hogy szálljanak le a következő megállónál, és várják meg a fél órával később érkező, nagy kapacitású bicikliskocsit is továbbító vonatot.
A bringások tanácstalanul álltak, láthatóan nem értették, hogy mi történik. Semmilyen jel nem utalt ugyanis arra, hogy erre a vonatra ne lehetne kerékpárral felszállni: felhajtható ülések voltak külön bringás- és babakocsis jelekkel megjelölve. És ha ez nem lett volna elég: egyszer már felengedték őket, így nehezen volt érhető, miért kéne leszállniuk.
Sem az elvira.hu menetrendi keresőben, sem az állomási hangosbemondóban, sem a MÁV külön nyári menetrendi tájékoztatójában nem adnak erről semmilyen tájékoztatást, sőt, ha kerékpárjegyre keresünk rá, akkor is kiadja a rendszer ezt a vonatot is. Ráadásul a biciklisek olyan helyen szálltak föl, ahol nincsen állomási pénztár, így csak a vonaton tudtak volna egyáltalán bárkit is megkérdezni. A megszeppent kerékpárosok először azt mondták, nem szállnak le, végül mégis elhagyták a szerelvényt a következő megállóban.
Nem volt könnyű, de később kiderítettük, ezen a vonaton (nyilván jó időben) rendszeres a zsúfoltság, ezért a MÁV-Start konkrétan megtiltotta rajta a bringaszállítást.
Bármikor fejreállhat az egész menetrend
Ezek után Csajág állomáson állt még a vonat gyanúsan hosszú ideig. 10 perc malmozás után megjött a szembevonat, végül a szerelvény mindössze kétperces menetidőtöbblettel érkezett meg Kelenföldre. Vagyis újra "pontos" volt. A Vonatinfo alkalmazáson azonban látszott, hogy a Déli pályaudvarra már 9 perc késéssel ért be a vonat – hogy mi történhetett azon a rövid szakaszon, nem tudjuk. De rosszabbul jártak a biciklisek, akiket átüldöztek a következő vonatra, annak ugyanis már 45 perc körüli késése volt ekkor. Szakértőnktől tudtuk meg azt is, hogy mi történt: a Csajágon szembejövő vonat nem sokkal később lerohadt, és vagy háromnegyed órán át elállta az útját a többi szerelvénynek.
Ne legyünk igazságtalanok, meg kell említeni, hogy a MÁV egyre nagyobb figyelmet fordít a balatoni vonatokra: lehetőségeikhez képest kulturált szerelvényeket állítanak össze, egyre jobb menetrendi kínálattal, a déli parti vonal teljes felújítás alatt áll, a zsúfoltság elkerülése érdekében egyre több vonatra vezetik be a helyjegybiztosítást és a kerékpáros helyjegyet.
A késések és a kellemetlenségek azonban csak nem szűnnek meg: az idei első nyári hétvégén is rendszeresek voltak a 3-10 perces csúszások – ami ugyan sokkal jobb, mint a tavalyi idényben, de ez még mindig nem elfogadható. A déli parton amúgy ennél rosszabb a helyzet, szakértőnktől tudjuk, hogy ott csak félkészek a biztosítóberendezések, a felújítást a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő ugyanis nem fejezte be időre, ezért itt gyakrabban borul a menetrend. A hosszú sorban állások és jegyet kiadni nem tudó pénztárosok, illetve a biciklivel utazók meglepetésszerű szívatásáról nem is beszélve. De még nagyobb aggodalomra adhat okot a sok műszaki hiba, amely bármikor fel tudja borítani az egész menetrendet: a már a Déliből hibás ajtókkal elinduló vonat ugyan nem okozott galibát, a pálya közepén egyszer csak lerohadó miatt viszont úgy ezer utas késett háromnegyed órát szakértőnk szerint.