Ha létezne Soros-terv...

Eljátszottunk a gondolattal, milyen tervet eszelhetne ki Soros György, ha – mint a Fidesz állítja – a pénze egy százalékával valóban be akarna szállni a választási kampányba.

  • Gergely Márton - Tóth Richárd Gergely Márton - Tóth Richárd
Ha létezne Soros-terv...

Soros György a hozzá köthető hálózattal benevezett a magyar választási kampányba, és céljai megvalósítása érdekében képes 18 milliárd dollárt betenni – így foglalta össze Orbán Viktor, milyen tervet kell neki megakadályoznia. Soros pécsi próbálkozásából ugyanakkor az látszik (alapítványa 130 millió forintos támogatást nyújtott az Emberség Erejével Alapítványnak), hogy ha az ember 70 éve elhagyta a szülőhelyét, akkor bizony nehezen ismeri ki magát, hogyan zajlanak a dolgok egykori otthonában, vagy mi a pénz értéke.

A jelenlegi forint–dollár-árfolyam alapján egyszerű osztással, szorzással kiszámítható, hogy a 18 milliárd erre hasznosítható dollárjából (hozzávetőleg 5 ezermilliárd forint) 40 ezer programot indíthat a pécsihez hasonló, 130 millió forintos keretösszeggel. Más megközelítésben: minden egyéni választókerületre 45 milliárd forintja lenne. De nézzük meg közelebbről is, mi mindent vehetne Soros György, ha az Orbán által neki tulajdonított „háborús kassza” mindössze egy százalékát (50 milliárd forintot) valóban a magyar választásra fordítaná!

A stratégiai célok kijelölésekor nem kell feltalálni a spanyolviaszt. Van már minta, a páratlan hatékonysággal működő politikai gépezet Magyarországon, amely végtelen pénzügyi lehetőségeivel tudatosan él. A Fideszé. Csak le kell másolni. A legfontosabb feladat médiát vásárolni. Az Index volt főszerkesztője, Dudás Gergely számítása szerint 300 millió forintba kerül évente, hogy valaki leigazoljon az ország legjobb újságíróiból harmincat, és megfelelő körülmények mellett foglalkoztassa őket. Legyünk nagyvonalúak, menjen el erre egymilliárd forint – így mindjárt százfős szerkesztőség alakulhatna. Induljon továbbá még három kisebb, 30 fős portál, darabja 300 millióból! A kormányhű Lokál 150 ezres példányszámú indításánál évi másfél milliárd forintos költséggel számoltak. Ám – tekintettel a kockázatra, hogy ide nem esnek majd be potya állami hirdetések – duplázzuk meg a ráfordítást! Sőt kéne még egy szeriőz lap is! A Népszabadság megszűnésével a baloldalon 60 százalékkal esett vissza a napilapvásárlás, van ott helye tehát egy lapnak, amelynek – szemben a Soros-Lokállal – még árbevétele is lenne: az egymilliárd forintos kalkuláció megfelelőnek tűnik. Ha idáig összeszámoljuk, akkor az 50 milliárdból mindössze 7 ment el. Ebből van három nagy szerkesztőség, valamint három kisebb, amely képes egymás között passzolgatni a labdát, a politikai támadásokat, mint teszi ezt a Magyar Idők, az Origo és az „apróbb srácok”.

Érdemes követni a kormányt abban is, hogy a médiavásárlás nem áll meg a sajátjaink fenntartásában, de hirdetéseken keresztül függőségi helyzetbe lehet kényszeríteni másokat. Nem kell csillagászati összegekre gondolni, főleg ha az a valaki Soros György. Pár százmillióból nyomtatott termékekben és rádiókban is jelentős pozíciót lehet vásárolni, vagy fel lehet azokat szabadítani a kormányzati befolyásolás alól. Pár milliárddal a Fidesz által magukhoz édesgetett tévék is kihozhatók a narancsos ködből.

Soros György a Világgazdasági Fórumon Davosban 2013 januárjában
AFP / Eric Piermont

Lépjünk most túl a médián! Ki ne emlékezne az „Állítsuk meg Brüsszelt!” lózungra? Nos, 7,2 milliárd forintba került ez a politikai termék az államnak. Ebben benne van a postaköltség, a plakátkampány az utolsó magyar zsákfaluig, és a médiavásárlások. De álmodjunk nagyot! Az Orbán-kormány 17 milliárd forintot adott ki a kvótanépszavazási kampányra, és ezzel bő 3 millió embert tudott egy értelmetlen kérdés megválaszolására mozgósítani. Csapjuk hát ezt az összeget hozzá az előzőhöz, és még mindig csak Soros György háborúra szánt pénzének felénél járunk. Maradt tehát még mindig 25 milliárdunk.

Ha Soros nagyon akarja azt a kormányváltást, jól tenné, ha barátságot vagy legalábbis alkalmi szövetséget kötne Simicska Lajossal, ugyanis az oligarchának számtalan plakáthelye van az országban, amit a Jobbiktól nemrég kapott vissza. Vonáék a sajtóhírek szerint 1019 plakáthelyet vettek 129,4 millióért. Soros, ha komolyan gondolja, hogy beszáll a kampányba, nem elégedhet meg ennyivel. Tételezzük fel, hogy nagyban játszik, pénze is van, ezért 1,3 milliárd forintért megvehet tízezernél is több plakátot az országban, ezzel pedig befolyásolhatja azt a 40 százaléknyi bizonytalan polgárt, aki elmenne szavazni, de nincs pártja. A plakátok segíthetnek a döntésben, ugyanis a bizonytalanok nagy része a szavazókörbe menet dönti el, kire is húzza az X-et.

A kommunikációt kimerítettük, nézzük a politikacsinálókat! Az MSZP akkor még a legnagyobb ellenzéki pártként a legutóbbi választáskor, 2014-ben valamivel több mint 800 millió forint költségvetési támogatást kapott. Adományból 173 millió forint jutott neki. Mivel Soros magyar állampolgár (is), ezért gond nélkül adományozhat bármennyit az általa favorizált pártoknak, amíg a nevét adja hozzá. Tegyük fel, minden körzetben, ahol az ellenzék meg tud egyezni egyetlen jelölt indításában (aki Heller Ágnesnek és Lengyel Lászlónak is tetszik), ad százmillió forintot. Rögtön gyorsabban megy majd az összefogás. Ez százszorosa annak, amit az állam jelöltenként ad. Ha minden körzetben megállapodnak, az még mindig csak 10 milliárd.

„Nekem tényleg ennyi pénzem van, hogy még mindig maradt 15 milliárd?” – sóhajtana fel minden bizonnyal Soros. És ekkor megtudja, hogyan is csinálják a civilek támogatását a nagyok. A komplett CÖF egyfajta alvósejtként félmilliárd forintból remekül elbohóckodik. Ezzel a megoldással nem kell donorszervezetet fenntartani, pályázatokkal tökölni, elég megkeresni a befolyásolásra érdemes álcivileket, és megyénként lehet kettőt venni CÖF-árfolyamon is.

Rovancsoljunk: Soros vett médiát, mindent elsöprő kampányt, plakáthelyet mind a 10 ezer szavazókörbe, ezen túl pártokat és jelölteket, valamint álcivileket országszerte. És még csak az Orbán által megnevezett háborús költségvetés egy százaléka ment el, és minden legális.

Persze a média- és pártvásárlás nehéz kenyér. Ötletelni kell, stratégiát alkotni, alkudni és ellenőrizni. Ennél sokkal egyszerűbb fideszes politikust vásárolni. Tudjuk, nincs ennél az árucikknél drágább Magyarországon, hiszen hozzászokott, hogy mindenből leveszi a részét. Viszont jól dokumentáltan eladó. Ha a kérdés az, hogyan lehet megbuktatni Orbán Viktort, akkor mégis az a legjobb befektetés, ha Soros egyenesen neki ajánl hidat az offshore világába.