Hogyan látod a humor szerepének változását a mai magyarországi közéleti viszonyok között ?
A humor minduntalan felüti a fejét, bármilyen helyzet alakul is ki akár egzisztenciálisan, akár társadalmilag, egyszerűen azért, mert szinte mindig mindenre van egy humoros reakciónk. A humor állandóan jelen levő, folyamatosan működő szelepe a társadalomnak. Egzisztenciális kérdések, sőt mély, tragikus helyzetek bizonyos nézőpontból, más fénytörésben nézve akár humorosnak is hathatnak.
Mutatnál konkrét példát erre az itt kiállított művek közül?
Például Váczi Lilla három rövid videóból álló munkáját, a Zsibogó I-III-at. Itt zsibvásárban rögzített szövegeket hallgathatunk, miközben az esetenként alig mozduló képkockákon a vélhetőleg eladásra kínált tárgyakat láthatjuk. Szerintem az kapcsolja leginkább ehhez a kiállításhoz ezt a munkát, hogy bár arról hallunk valakit beszélni, hogy milyen nyomorban élnek az emberek, és hogy valószínűleg megint nem ad el semmit, emiatt aztán azt se tudja, miből fogja kifizetni az asztalpénzt, de mindezt olyan rendkívül élvezetesen mondja el, és valahogy olyan a hozzáállása, hogy azt érezzük, humor nélkül már összeomlott volna a világa. Nyilvánvaló, hogy szomorú témáról beszél, mégis hangosan nevettem, amikor először hallgattam.

Kiállítási enteriőr
Zellei Boglárka
A kiállításon ez a mű Gerber Pálnak a Művész útja című videómunkájával, egy egyszerű, mégis nagyon sok mindent feldolgozó anyaggal került párba. Utóbbi elég ismert munka, van már 20 éves, és a művész egzisztenciális helyzetét mutatja be, a vágyait és lehetőségeit követi végig egy egész életen át. Képpárokat látunk a videóban, azaz egy-egy képet – klasszikus reprókat vagy esetenként családi fotókat – egy-egy szövegtáblával párosítva. Gerber Pálnál mindig nagyon fontos a szöveg, és itt is az: egy kép és egy mondat áll egymás mellett, így vezeti a művész útjának narratíváját a születéstől a halálig. Azaz így mondja el sok humorral, hogy hogyan, mi mindenben kell helytállnia egy művésznek.
Átellenben, a másik terem sarkában szintén van egy képernyő…
Igazából az egész kiállítás inkább intermediális jellegű, az összeállítása során nem számoltam olyan, humorral dolgozó festőművészekkel, mint Hecker Péter, drMáriás vagy Dés Márton; úgy voltam vele, hogy esetleg érdemes lesz egyszer majd külön megnézni, hogyan jelenik meg ez a téma kizárólag a festészetben.