Bár a Fidesz vezetőit a vasárnapi reakciókból (vagy épp azok elmaradásából) kiolvashatóan meglepte a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson elszenvedett vereség, a nagyobb kormánypárt képviselői közül állításuk szerint többen előre sejtették a kudarcot. Annak ellenére is, hogy a voksolás a pártban erős, helyben pedig népszerű Lázár János városában zajlott, hogy ott 1990 óta szinte kizárólag konzervatív – KDNP-s, majd fideszes polgármesterjelölt arathatott sikert, hogy a kampányt a maga módján nemrég Orbán Viktor is „megtolta”, és magabiztos Fidesz-győzelmet jósoltak a közvélemény-kutatások is.

Hogy akkor mi nem stimmelt? A kampány hangneme – mondta csalódottan a hvg.hu-nak hétfőn a kormánypártok több politikusa is, köztük olyanok, akik az elmúlt hónapokban információink szerint belső fórumokon is többször bírálták a kormányzati kommunikáció gyűlöletkeltő, egybites üzeneteit, attól tartva, hogy az inkább árt már, mint használ a kormánypártoknak. Az aggályokra azonban rendre azt kapták válaszul, hogy nyugodjanak meg, mert a felmérések azt igazolják, hogy a téma (a migráció, illetve Soros György) is telitalálat és a közvetítés módjával sincs semmi baj. (Ezt erősítette meg egyébként a két héttel ezelőtti kihelyezett frakcióülésen a kampányteendőket ismertető Rogán Antal propagandaminiszter is.)

Túry Gergely

Csakhogy a Hódmezővásárhelyen ellenzéki össztámogatással indult, vasárnap győztes Márki-Zay Péter, ha úgy vesszük, többet kapott – és mindenképp koncentráltabban – mint bármelyik ellenzéki vezető vagy Soros György: alighogy bejelentette az indulását, térfigyelőt szereltek az utcájába (bár a város szerint azt eredetileg is tervezték), nyilvánosan felszólalt ellene saját egyházközösségének plébánosa, rendőrök posztoltak a standjainál az ajánlásgyűjtéskor, soha el nem hangzott kijelentésekkel vádolták meg és riogatták vele a város lakóit, néhány nappal a választás előtt pedig – a nyilvánvaló félelemkeltésre játszva – minden háztartásba eljuttatott szórólapon listázták a támogatóit.

„Végig elszörnyedve figyeltem, hogy mi zajlik, de a listázásnál már konkrétan égett a pofámról a bőr”

– berzenkedett a hvg.hu-nak egy ismert budapesti fideszes. A politikus állítása szerint ráadásul ezt nem egyedül gondolja így: a hétvégén egy nagy csapat Fidesz-szimpatizánssal beszélgetett egy rendezvényen, akik közül sokan tőle vártak magyarázatot, hogy miért ilyen stílusban és módszerekkel kampányol egy hétgyerekes egyházközösségi vezetővel szemben a családot és a keresztény értékrendet zászlajára tűző kormánypárt.

„Én meg csak álltam, és nem nagyon tudtam mit mondani. Ha ez már Budapesten is ennyire visszatetsző, könyörgöm, akkor milyennek érezték ott helyben?”

– tette fel a (költői) kérdést az illető.

Reviczky Zsolt

Egy másik, Hódmezővásárhelytől nem túl távoli választókörzetben dolgozó fideszes hozzá hasonlóan egyértelműen abban látta a kudarc okát, hogy a Fidesz túlfeszítette a húrt, és nemcsak saját törzsszavazóit mozgósította a sok álhírrel, lejáratással és riogatással, hanem felpiszkálta a protesztszavazókat is.

Márpedig ez többek megítélése szerint az egyetlen, amitől a Fidesz igazán tarthat az öt hét múlva esedékes parlamenti szavazáson is: ha a túlfűtött kampánytól besokallva csomó olyan választó is elmegy szavazni, aki amúgy nem híve-szimpatizánsa egyik ellenzéki pártnak sem, de az évek óta tartó gyűlöletkampányból elege van.

Déjà vu?

Hódmezővásárhelyről egyébként egymástól függetlenül több megkérdezett is azt mondta: végig déjà vu-élménye volt a helyi kampányt figyelve, és a helyzet – pláne a vasárnapi eredmény – a 2006-os választási kudarchoz vezető kampányra emlékeztette. Emlékezetes, mivel a közvélemény-kutatók az utolsó napig egyértelmű Fidesz-győzelmet jósoltak, a pártot maximálisan váratlanul érte a néhány százalékos választási vereség, a hetekkel későbbi belső érékelések pedig egyértelműen arra jutottak, hogy a szomorú nyugdíjasokkal operáló – amúgy Habony Árpádhoz köthető – „Rosszabbul élünk, mint négy éve”-kampány hatott konktraproduktívan a választókra.

Márki-Zay Péter vasárnapi győzelmével és fideszes riválisa kudarcával kapcsolatban többen azt nevezték különösen tanulságosnak – egyben szomorúnak –, hogy az ellenzéki jelölt nem baloldali, hanem kifejezetten konzervatív gyökerű, valaha fideszes kötődésű emberként indult el, így nemcsak a „proteszterek” és baloldali pártok támogatói szavaztak rá, hanem szép számmal feltehetően a Fidesz szimpatizánsai is.

Noha a hétfőn arccal-névvel nyilatkozó fideszesek igyekeztek csupán helyi jelentőségűként feltüntetni és bagatellizálni a vereséget, a háttérben folytatott beszélgetésekből azért igenis aggodalom érződött ki: egyrészt, mert 2006 után megint nagyon bizonytalanná vált, hogy mennyire lehet hinni az óriási Fidesz-fölényt mutató közvélemény-kutatásoknak. Másrészt, mert a győzelem példája sokak szerint szorosabbra kovácsolhatja az eddig kiröhögött ellenzéki pártok összefogását, és hitet adhat azoknak a csalódottaknak is, akik eddig úgy látták, nincs értelme elmenni szavazni menni április 8-án, mert a Fideszt úgysem lehet legyőzni.