Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Interjút adott a Magyar Időknek Tarlós István, Budapest főpolgármestere.
A főváros első embere szerint “ma már nem szorul bizonyításra, hogy 2010 és 2018 között a kormány és a jelenlegi városvezetés együttműködve lényegesen több eredményt mutat fel Budapesten, mint amire az azt megelőző évtizedekben mások képesek voltak”.
Tarlós úgy tudja, a főpolgármestert 2019-ben is közvetlenül fogják választani. Ez azért fontos számára, mert korábban azt mondta, csak akkor indul újra, ha marad a közvetlen választás intézménye.
Úgy látja, az új kormány összetétele is kedvező változásokat mutat a főváros szempontjából. “Ami a folytatást illeti, miniszterelnök úr a közelmúltban egyértelmű beszélgetést kezdeményezett a kérdésről”.
Az interjúban szóba került a Gulyás Gergely által említett tízéves fejlesztési terv is.
Annyi elmondható, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter és a főpolgármester együttműködnek a jövőben a Budapestet érintő kiemelt fejlesztésekben, és a miniszter összehangolja majd a főváros és a kormány közös munkáját ezekben a kérdésekben
– jelentette ki. Tarlós szerint ez egy lényegesen jobb helyzet a gyakorlatban, mint ami eddig volt.
A főpolgármester arról is szólt, hogy ő és Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, valamint Fürjes Balázs államtitkár mindenféle feszültség és akadály nélkül képes és akar együttműködni, ami feltétlenül Budapest javát szolgálja.
Tarlós szerint “az ellenzék egy meghatározó része a legenyhébben szólva is furcsán viselkedik”.
Leszerepelt ellenzéki pártok képviselői ülnek be a stúdiókba, ahol pocskondiáznak kijelölt minisztereket azelőtt, hogy azok egyáltalán hivatalba léptek volna. Olykor jelentéktelen aktorok csúfolódnak nemzetközi hírű szaktekintélyekkel. Közismert bohóc nevez bolondnak tudós embereket
– sorolta. Tarlós szerint kitalálnak történeteket Budapest állítólagos megfojtásáról is vagy arról, hogy szerintük megszűnik a közvetlen főpolgármester-választás. “Ezek is inkább indulatból fakadó megnyilvánulások.”
A hódmezővásárhelyi eseményeket fehér holló ritkaságúnak nevezte, és hogy nem igazán tudja értelmezni. Szerinte a teljes ellenzéki összefogás a gyakorlatban valószínűleg megvalósíthatatlan.
Mindössze politikai lózung, aminek egyetlen értelme, hogy váltsuk le a Fideszt. Ez nem program. Nehéz elképzelni, hogy egy vérbeli jobbikos majd rászavaz egy DK-s polgármester-jelöltre, ha felszólítják arra
– mondta az interjúban.
Beszélt Lázár Jánossal, azt mondta, “bejelentkezett, talán egyszer el is jön”, de nem akar róla semmi rosszat mondani, “ő most kikerült a döntéshozó gépezetből, nehezebben is tudna védekezni a vele kapcsolatos kijelentések ellen”. Szerinte az ő ellentétük alapvetően nem eleve elrendelt volt, egyszerűen más volt a dolguk. “Ez a történet most lezárult, nem kívánom utólag kommentálni” – tette hozzá. Tarlós azt is mondta, hogy a jelenlegi kijelölt kancelláriaminiszterrel sokkal természetesebbnek, együttműködőbbnek látszik a kapcsolat.
Nem tud arról, hogy konkrét elképzelése lenne a kormánynak vagy a miniszterelnöknek a közigazgatás megváltoztatására, a főpolgármester és a kerületi polgármesterek közvetlen választásának eltörlésére.
“Orbán Viktor korrektségéhez nem fér kétség, egy ilyen változtatást nem hallgatna el előlem. A közigazgatás átalakításával kapcsolatos találgatások csak bizonytalanság keltésére jók” – mondta, hozzátéve, hogy az ellenzék számottevő része nem képes egy egyértelmű választási eredménybe belenyugodni, mindenáron feszültséget akar.
Az április 8-i eseményekről szólva úgy fogalmazott, “azt mondani, hogy a parlamenti választáson Budapest volt a Fidesz legerősebb bástyája, gyerekes lenne. Más kérdés, hogy az ellenzék sajátosan értelmezi az itteni eredményeket.”
“Nem állítom, hogy a Fidesz mindenhol jól áll, de a „kétharmadunk van Budapesten” – mondta, majd hozzátette,
amennyiben az ellenzék egyes vezetői beleélik magukat abba, hogy ugyanolyan jó pozícióban vannak az önkormányzati választásokat tekintve, mint a parlamenti választáson, akkor valamennyi hibát bizonyosan elkövetnek.
Kocsis Mátéról azt mondta, ő volt az egyik legközvetlenebb munkatársa, kapcsolatuk mindig pozitív volt. Szerinte veszteség, hogy kikerült a Fővárosi Közgyűlésből, de örül, hogy “elindult egy olyan pályán a parlamenti politikában, ami szép reményekkel kecsegtet”.
A fővárosra háruló legfontosabb feladatok között a M3-as metróvonal felújításának befejezését, a BKV járműállományának további cseréjét említette. Ugyancsak befejezés előtt áll a jelenleg majdnem százszázalékos csatornázottságot eredményező fővárosi program, ezzel párhuzamosan fontos cél a Fővárosi Csatornázási Művek városi tulajdonba való visszahelyezése. A következő ciklusra is áthúzódik Budapest komplex árvízvédelmének a megvalósítása. A Csillaghegyi-öblözetben a védmű négy eleméből három biztosan meg fog épülni.
A fejlesztések sorában kiemelt helyet foglal el a Lánchíd és környékének rekonstrukciója, de kiemelt program a Blaha Lujza tér, a Széna tér felújítása, a Fővárosi Állat- és Növénykert felújítása és bővítése, a gyógyfürdőink fejlesztése, a P+R parkolók számának növelése. Úgy fogalmazott, számos olyan program fut, amelyre korábban nem volt példa.
Tarlós szerint Budapest hazai és nemzetközi megítélése jóval előrébb tart, mint nyolc évvel ezelőtt.
Senki nem állítja, hogy ez egyedül a kormány és a főváros érdeme, ahogy az sem jelenthető ki, hogy ezek a pozitív változások e két fontos szereplőtől függetlenek lennének.
Szerinte az ellenzék igyekszik ezt nem elismerni, kommunikációjukat pedig egyre közönségesebbnek, egyoldalúbbnak gondolja. “Pozitív mondandójuk egyszerűen nincs. A sikerek és az értékek kétségbevonása viszont részükről mindennapossá vált.”
Tarlós szerint egyes ellenzéki szereplők a kereszténységgel, a keresztény egyházakkal szemben olyan hangnemet ütnek meg, amire csak az 50-es években, a Rákosi-rendszerben volt példa, és hogy “ilyet még Kádár János sem tűrt meg”.
