Hamvay Péter: Törököt fogtunk

„Gül Baba azon daliás korszak szülötte volt, amikor nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak” – nyalt be Orbán Viktor a nála vendégeskedő török államfőnek, Recep Tayyip Erdogannak, amikor a XVI. századi harcos szerzetes felújított síremlékét avatták fel. A miniszterelnök persze elfelejti, hogy

ami a Török Birodalomnak puszta hódítás és rablás volt, az a magyarok számára életük, kultúrájuk pusztulása.

A mohácsi csata újszerű megközelítéséről szóló cikkünkben Szellem rovatunkban ezért felidézzük számára is, hogy is voltak azok a daliás idők.  A „magyaroknak több tiszteletet” követelő Orbánnak nagy szüksége van a szelektív memóriára, hiszen csak azoknak a nemzeteknek a vezetői (diktátorai) szorongatják forró barátsággal a kezét, amelyek a múltban a legnagyobb csapásokat mérték ránk. 

Hogy milyen veszélyt jelent Magyarország és Európa számára most is Orbán kedvenc keleti barátja, Vlagyimir Putyin, arról rögtön két cikket is olvashatnak Világ rovatunkban. Az egyik az utóbbi hónapokban leleplezett orosz hackerekről számol be, akik Svájcban vegyi fegyverek után kutakodtak, Pennsylvaniában pedig atomipari cégeket támadtak meg. Persze nem mindenki harcol egyformán az orosz befolyás ellen. Bécsi tudósítónk feltárja, hogyan találkozott idén már negyedszer az osztrák kancellár Putyinnal, hol kiállítást nézegetve, hol lagzin poharazgatva a két ország gáz- és olajipari óriásainak árnyékában. Bármennyire bizarr ez a közeledés, az osztrákok védelmére elmondható, hogy az olcsó gázért cserébe legalább nem szolgáltatják ki saját állampolgáraikat. Magyarország rovatunk helyszíni riportjából kiderül ugyanis, hogyan vegzálják az ukrán titkosszolgálatok a magyar–ukrán kettős állampolgárokat az Orbán-kormány oroszbarát politikájára válaszul, mindeközben Orbán Brüsszelben és Brüsszeltől akarja megvédeni a „magyarokat”. Pedig a „szuverenitás fogalmát buzogányként forgató kisállami politikus olyan ügyekben vitézkedik, amelyekben csatákat lehet ugyan nyerni, de háborút nem” – mondja Bod Péter Ákos Dosszié rovatunkba írt esszéjében, ahol újabb gazdasági válság eshetőségéről ír. A Századvég című lapból kiakolbólított konzervatív közgazdász megjegyzi, hogy: „Nem lehet kétségünk afelől, hogy ha tényleg egymásnak esnek a nagy erőközpontok, a kis és nyitott gazdaságok sokkal többet veszítenek, mint a külsőleg kevésbé kitett nagy államok.”

Okos ember persze készül a rosszabb időkre. Gazdaság rovatunk azt követi nyomon, hogyan gyűjti a garast – ezúttal az állami irányítás alatt álló Takarékbank kölcsöneiből – Mészáros Lőrinc, és a Schmidt–Ungár família. Vállalkozó kedvű olvasóink pedig megtanulhatják,

hogy kell egy egykori Simicska-közeli cég múltját úgy tisztára mosni, hogy ismét a zsíros közbeszerzések közelébe jusson.

Címlapsztorink az egyik legsikertelenebb magyar miniszter, Kásler Miklós kudarcait veszi sorra. A lista már a miniszterelnöknek is sok, ezért részesülhetett Kötcsén nyilvánosan dorgálásban a derék doktor. A helyzet azóta csak rosszabb lett, hullanak a fejek a miniszter alá tartozó intézményekben, felelős államtitkára is beadta a lemondását. De ne legyenek illúzióink, Kásler és az általa is kezelhetetlen megaminisztérium marad, bármennyi áldozatot szed is.

A szerző a HVG szerkesztője.