Igazán kár lenne itt megállni.
A kormányfő, a barátai és üzletfelei egy hét alatt egységes, tetszetős médiabirodalmat hoztak össze, folytatják a takarékszövetkezetek egyetlen óriásbankká gyúrását, és üdvözült arccal ünneplik, hogy kiebrudalták Budapestről a CEU-t. Elképesztő tempó, bármelyik önkényuralmi rendszernek becsületére válna.
A nemzetközi minősítése szerint már most is csak részben szabad magyar sajtó hovatovább kormányzati propagandamonopóliummá formálódik. Ezt az igazán ígéretes jövőt Liszkay Gábor építgeti, akinek a portréját felvázolva legutóbb azt írtuk: „Révai József után ő tud a legjobban pártlapot készíteni”. Sajtóperügyi jártasságát kamatoztatta Liszkay azzal is, hogy korábban az orosz–ukrán szervezett alvilág fejének, Szemjon Mogiljevicsnek a védőügyvédje volt. A hírhedt Szeva bácsi után egykor az FBI is kutakodott, ám végül Oroszországban vádolták meg adócsalással. Majd felmentették. Mogiljevics személyét a Győrffy Dóra egyetemi tanárral készült interjúnkban idézett Craig Unger amerikai író összefüggésbe hozta azokkal a kétes ügyekkel, amelyek révén orosz üzletemberek mostak tisztára hatalmas vagyonokat Trump-ingatlanok megvásárlásával.
Ebbe belegondolva sajátos arculatot kap a Liszkay-birodalom is.
A pénzügyi rendszerben zavartalanul formálódik a Fidesz-oligarchák tehetős magánbankja, ami kényelmi szempontból igazán előnyös, mert így nem kell másnál kuncsorogniuk. Na és a CEU? Küldetése szerint a nemzetközi oktatás új modellje, a modern közgazdasági, társadalom- és politikatudományi képzés központja, amely támogatást nyújt az emberi jogokat és méltóságot tisztelő, demokratikus társadalmak felépítéséhez. Ahol bontják, ott tényleg nincs helye. Nem csoda, hogy ezek a médiapiaci, banki, egyetemi fejlemények elviszik a Magyarország és a Gazdaság rovat terjedelmének számottevő részét. Midemellett két nagyvárosba is kitekintünk, Debrecenbe és Szolnokra, hogy érzékeltessük, az üzlet és a politika összefonódása nem csak a legfőbb urak jellemzője.
Megvesztegetést és csalást lát a rendőrség, ezért vádemelést javasol a miniszterelnök ellen, és már csak a főügyészen múlik, milyen irányt vesznek az események.
A kormányfőt egyebek mellett azzal gyanúsítják, hogy vízumhoz segítette azt az üzletembert, aki elhalmozta őt ajándékokkal, megkörnyékezte a sajtót, hogy szépeket írjon róla és családjáról, továbbá jogtalan előnyökhöz juttatott egy távközlési céget, amelynek fő részvényese – egyben a miniszterelnök barátja – így hatalmasat kaszált. A sztorit Világ rovatunk tálalja, hiszen nem a makulátlan honi terepen játszódik, hanem Izraelben. Az pedig Franciaország kiváltsága, hogy az adóemelés ellen tiltakozó tömeg éppúgy szétveri Párizst, mint a világbajnoki győzelmen örvendő szurkolók hada. Bár most kétségkívül jóval nagyobb a harc, a kár – és a tét. Neve is van: Emmanuel Macron.
A csatazaj és a globális tatarozás árnyékában azért ünnepelni is van okunk: hetven éve fogadták el az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Ezt idézi fel Szellem rovatunk, aktualizálva Bródy János klasszikus kérdését: Mondd, te kit választanál? De tényleg.
FARKAS ZOLTÁN
munkatárs
