A Mit tudunk a kivándorlásról? című kötetben olyan műhelybeszélgetések leirata szerepel, mint:

• a magyar kivándorlás globális kontextusa,
• a kivándorlás társadalmi emlékezete,
• a magyar kivándorlás statisztikai és szakpolitikai vetülete,
• a kivándorlás munkaerőpiaci mozgatórúgói,
• a kivándorlási hajlandóság mérése,
• a kivándorló magyarok párkapcsolati és családalapítási dilemmái,
• a külföldön továbbtanuló fiatalok,
• a romák láthatatlan mobilitása,
• a Németországban dolgozó magyar prostituáltak,
• az erdélyi magyarok kivándorlása.

Ezek közül itt egyet néztünk meg alaposabban: Kováts András és Soltész Béla beszélgetését Katona Noémival a Németországban dolgozó magyar prostituáltakról,

Az utcán konkrétan fizikai harc megy azért az öt méterért

címmel.

A kötetben megjelent beszélgetés leiratából kiderül, hogy berlini munkája során – három év alatt – a kutató nagyjából 150-200 magyar prostituálttal találkozott, „volt, aki mindennap bejött hozzánk, és egy nagyon sokrétű segítő kapcsolat alakult ki vele, de volt olyan is, akit

életemben egyszer láttam, bejött óvszerért, elment, és ennyi.”

Katona kutatási terepe a berlini utcai prostitúció közege, azon belül a magyar nők helyzete. Azonban a Kurfürstenstraße nem egy hagyományos piros lámpás negyed, hanem egy lakóövezet, ahol már több mint száz éve jelen van az utcai és a zárt prostitúció is.

A stricik felosztották, melyik utcán állnak a német nők, melyiken a bolgárok, melyiken a magyarok.

Képünk illusztráció

Fazekas István

Katona szerint a magyar prostituáltak férfiak szervezésében érkeznek Németországba, egy eset kivételével nem találkozott olyannal, hogy valaki magától, egyedül indult volna Berlinbe. Arra a kérdésre, hogy Magyarország melyik részéről mentek Németországba, a kutató azt mondta, 2009-ben – amikor ő is Berlinbe érkezett – jellemzően győri stricik voltak kinn, győri nőkkel, aztán az egész folyamat Kelet-Magyarország felé tolódott. De az már nagyon változó, milyen életszakaszban kerül ki valaki.

• Vannak a nagyon fiatalok, akik épp betöltötték a 18. életévüket, őket általában az élettársuk beszéli rá Berlinre.
• 25 fölött többnyire megtudják a nők, hogy valaki (rokon, barát, ismerős) dolgozott már kinn, ez jó pénz, van kinn kapcsolat, ez az indulás alapja.
• Vagy van a 30 éves családanya, aki azért ment ki, mert tartozásra van. Katona erről azt mondja, ilyenkor „általában egy stricin keresztül megszervezi, hogy kijöjjön, és kötnek egy konkrét anyagi megállapodást. Mondjuk, a bevétel felét fizeti ki neki, vagy napi 50 eurót, vagy valamilyen konkrét díjat.”

A nők szociális helyzetéről összefoglalóan azt mondta a kutató, jellemzően marginalizált, falusi nők mennek Berlinbe, akik „szegénységből jönnek, és alacsonyan képzettek. Jellemző még a nevelőintézeti múlt, az ilyen lányok aránya magas.” Az itthon maradók (család, gyerekek) sok esetben csak annyit tudnak, az illető külföldön dolgozik, de azt nem tudni, mit.

Stricikkel is interjúzott kutatása során Katona (bár jóval kevesebbel, mint prostituálttal), rájuk az a jellemző, hogy közben az ő családjuk is Magyarországon van, a pénzt is ide küldik vissza; kivéve azokat a nőket és férfiakat, akik Németországban telepedtek le.

– Milyen a jó strici?
– A jó, sikeres strici az, aki minél jobban ki tudja zsákmányolni az úton dolgozó nőket, és el tudja érni, hogy minél több pénzt adjanak le neki, aminek egyik része az érzelmi kizsákmányolás.

Katona interjúzott olyan nővel is, akit egy német férfi menekített ki, „tényleg a legaljáról.”

Évekig verték, gumi nélkül dolgozott, és elég traumatizált volt. Iszonyatosan erősen élt benne az önhibáztatás, az önstigmatizáció, hogy ő ezt a munkát csinálta, ő ez volt. (…) Viszont utólag jellemzően úgy tekintettek erre, mint egy sötét titokra, és azt akarták, hogy ne tudja meg más, mert akkor mit fog róluk gondolni.

A legpozitívabb kitörésnek annak a nőnek a történetét tartja, aki egy olyan férfival jött össze, aki nem tudta, hogy korábban mit dolgozott. A pár végül elköltözött Berlinből, a nő ma pincérnőként dolgozik. De ismer olyat is, aki a hitelválsága miatt ment ki Németországba, de ő megmondta, 9 millió forintot akar összesen, havi egymilliót – tehát 9 hónapig marad. Így is lett.

A könyvben ismertetett beszélgetés végén elhangzik, milyen a magyar helyzet. Magyarországon elvileg az utcán kijelölt övezetekben lehet legálisan dolgozni, csak miután nincsenek kijelölt övezetek, nem tud senki legálisan dolgozni az utcán – ismerteti Katona. „Így a legrosszabb dolog valósul meg, mert a nők lesznek megbüntetve, amiért tiltott helyen dolgoznak, és bírságot kell fizetniük. Sokan épp a bírságok miatt adósodnak el, és ezért mennek el külföldre dolgozni, mert akkora adósságot halmoztak fel Magyarországon, hogy csak külföldről tudják törleszteni, ugyanebből a munkából.”

Közben mit csinál a magyar állam? Katona szerint semmit.

*

A Gondolat Kiadó gondozásában most megjelent könyv születése a Menedék Műhely vitasorozathoz köthető. A kötet bemutatója pénteken lesz.

Kiemelt képünk illusztráció, Máthé Zoltán, MTI