Egy a 90-es években aktív Magyarországi Zöld Párthoz és a 2009-es, képviselői költségtérítésekről szóló népszavazással feltűnt Seres Máriához köthető, Nyíregyháza környéki kör találta ki és mozgatta a 2018-as parlamenti választáson indult 13 kamupárt közel felét – derül ki Gulyás Márton nemrég elkészült tényfeltáró dokumentumfilmjéből, amelyet kedden este telt ház előtt mutattak be a Bálint Házban. A közéleti aktivista a Rablópártok címet adta a filmnek, nem véletlenül: a benne bemutatott hat párt, illetve a mögöttük álló szervezők a 2014-es és 2018-as választáson összesen több mint 2 milliárd forintnyi állami támogatást vettek fel, majd tüntettek el.

A kamupártok virágzása, ahogy arról számtalanszor beszámoltunk, a kampányfinanszírozási törvény 2012-es, kormánypárti átírása után indult el igazán, amely egyrészt könnyített a választáson való indulás – az ajánlás-gyűjtés - feltételein, másrést jelöltenként egymillió forintot adott kampányra minden olyan politikai formációnak, amely össze tudja gyűjteni az induláshoz szükséges mennyiségű aláírást, ezen felül pedig sávosan további akár több száz millió forintot a korábbinál jóval könnyebb feltételek mellett országos listát állítani tudó szervezeteknek.

Gulyás Márton másfél órás filmje fokozatosan bontja ki, hogyan érnek össze az egykori (egyébként csak nevében zöld) Magyarországi Zöld Pártot vezető Stekler Ottótól induló szálak a felesége, a 2009-es népszavazással nyilvánosságot kapó, majd az országos politikába később két mikropárttal is betörni próbáló Seres Mária, és a leghírhedtebb magyarországi kamupárt-vezető, a több száz millió forintnyi kampánypénzzel tartozó Összefogás Pártot irányító Szepessy Zsolt volt monoki polgármester köreivel. (A filmhez Gulyás a hvg.hu tavalyi, Szepessy környezetébe vezető kamupártokról szóló sorozatát is felhasználta.)

Túry Gergely

A számos meglepő összefüggés mellett a film egyik legdöbbenetesebb állítása magyarázatot ad arra a furcsa jelenségre, hogy a semmilyen politikai tevékenységet nem végző, nem kampányoló kamupártocskák hogyan tudták mindig sikeresen összegyűjteni a szükséges választói ajánlásokat, amikor abba olykor náluk jóval nagyobb és beágyazottabb pártoknak is beletörött a bicskája. A „megfejtés” szintén Seres Mária környezetében keresendő, aki a törvény előírása ellenére feltehetően nem semmisítette meg annak a több mint 600 ezer választónak a személyes adatait, aki aláírta anno a képviselői költségtérítéses népszavazás aláírásgyűjtő íveit. A bizniszpártok után több mint tíz hónapig nyomozó, az érintett szervezetek több egykori megtévesztett önkéntesét is megszólaltató Gulyás Márton a filmben valószínűsíti, hogy ezek a Seres Máriáék birtokában lévő választói adatok állhattak a 2014-ben és 2018-ban is burjánzó ajánláshamisítási ügyek mögött, az időközben eltelt tíz év pedig egyúttal arra is magyarázat lehet, hogy miért szerepelt olyan sokszor halottak neve az ajánlóíveken.

Arra, hogy a kormánypártokkal nem szimpatizálók voksainak megosztására is alkalmas kamupártok valami módon direktben is a Fideszhez lehetnek köthetők, Gulyás Márton nem talált bizonyítékot, de egy a filmben megszólaltatott, 2014-ben egy szoros versenyben a Fidesz győzelemét hozó körzetben indult egykori kamupárti jelölt elismerte a kamera előtt, hogy az általa elvitt több mint 300 voks hozzájárulhatott a kormánypárti jelölt helyi győzelméhez és a Fidesz kétharmadához. A filmben megszólaló egykori önkéntesek, aktivisták és a pártocskák különböző listáin indított jelöltek többségének utólag vált világossá, hogy becsapták és kihasználták őket, a pártok vezetői által felvett (száz)milliókból pedig állításuk szerint egyetlen forintot sem láttak.

A rablópártokat működtető szervező-, és strómanhálózat bemutatása mellett a film egy sajátos, az üzleti életben is ismert kelet-magyarországi mechanizmust is felvillant, nevezetesen, hogy hogyan íratják át és tüntetik el a „munkát” néhány tízezer forintért vállaló ukránok segítségével az állami kampánytámogatásokat felszívó cégeket.

A filmben bemutatott kamupártok szervezői – köztük a két ötletgazda, Stekler Ottó és Szepessy Zsolt – nem akartak szóba állni Gulyással, utóbbi több alkalommal, egyre indulatosabban és egyre alpáribb stílusban próbálta lerázni az őt a tetteivel szembesítő Gulyást.

Az Állami Számvevőszék és az ügyészség szintén nem reagált a közéleti aktivista megkereséseire és az általa bemutatott visszásságokra.

Ahogy korábban megírtuk, a 2014-es választáson összesen 18, érdemi politikai- és kampánytevékenységet nem folytató, kamupárt-gyanús szervezet indult és vett fel összesen 3,5 milliárd forintnyi állami támogatást. Az ellenük indult nyomozásokat három év után szépen csendben meg is szüntette ügyészség.

2018-ban 14 párt használta ki a kampánytámogatási kis (nagy)kaput, ők összesen 2,6 milliárd forint közpénzzel maradtak adósak, ennek ellenére a korábbinál is minimálisabb következménnyel számolhatnak: az ÁSZ ugyanis nem vizsgálja az 1 százalék alatti eredményt elért pártokat.  

A Fővárosi Főügyészség egyébként éppen kedden adott hírt róla, hogy a bíróság pénzbüntetésre ítélte a 2014-es választáson 149 millió forintnyi támogatást kapó Új Dimenzió Párt (ÚDP) elnökét. Kovács Szabolcs ezzel az első olyan kamupárti vezető, akinél egyáltalán következménye lett a (száz)milliós lenyúlásnak. Igaz, mivel az ÚDP esetében „csak” húszmillió forint elköltését nem látta igazoltnak a bíróság, az elnök is csak nevetséges, mindössze háromszázezer forintos bírságot kapott.

A Rablópártokat szerda és csütörtök este két részletben tették/teszik közzé Gulyás Márton közéleti vlogja, a Partizán Youtube-csatornáján.