"Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni,
hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg,
ami lényegében a semmittevés kompromisszuma..."
Őszödi beszéd 12,14

Európának megvannak az eszközei – mondta a leendő bizottsági elnök Magyarországról, majd felvázolta, hogy már nemcsak néha-néha, hanem rendszeresen fognak jelentéseket írni, majd pedig az Európai Bíróság is ítél akár, persze ha alaposan megvizsgálta a körülményeket és fennforgásokat. Ezután pedig mindent meg kell próbálni, hogy az ítéletet be is tartsák az alaposan gyanúsítható tagállamok.

Már most javaslom, hogy álljon fel egy állandó sajnálkozóbizottság, amely apróbetűs közleményekben méltatlankodik, amiért a magyar és a lengyel kormány ívben szarik az eszközeikre.

De nem ám csak figyelmen kívül hagyja őket, hanem az egyébként hatástalan és hosszú évek alatt sehova se jutó ejnye-bejnyét nemzetellenes imperialista támadássá tupírozza, azonmód megvédi tőle a hazát, és mindezt adagonként hárommilliárdért kiplakátolja országszerte, amiből egy-másfelet a farzsebébe tömöcköl, és vesz belőle focicsapatot a legkisebb lányának is.

Hát ki vagyunk segítve Ursulával. Tudod, mit csinálj az eszközeiddel, medve?

Jaj, de hát mit is tehetne az unió azon kívül, hogy jelentést körmölget, azt iktatja, évente katalogizálja, és egyébként nagyon sajnálja az egészet? Például a következőket.

Nonszensz, hogy az anomáliákat vizsgáló uniós szervek jelentései titkosak. Miféle idiotizmus úgy működtetni az OLAF-ot, hogy a kész jelentést odacsúsztatják az érintett ország kormányának, és rábízzák, közzéteszi-e? (Ugyanez vonatkozik az Európa Tanács korrupcióvizsgálatára is, amit épp most süllyesztettek el Orbán Ráhel bugyisfiókja mélyére.) De az is őrület, hogy a latorállamokban dübörgő EU-ellenes kampányokra közleményekben próbál válaszolni a megrágalmazott fél.

Az első lépés annak a képességnek a megteremtése, hogy az Európai Unió közvetlenül meg tudja szólítani az erkölcseikben leszakadó országok lakosságát. Ez nem magától értetődő feladat Angliából vagy Németországból nézve, mert ott a választók többsége szabad sajtót fogyaszt, amely – összességében – teszi a dolgát. Magyarországon már nem ez a helyzet: még ha ki is rakná az OLAF és a többi Sherlock a nyomozati anyagot, akkor is csak az ellenzéki értelmiséghez jutna el.

Ezekben a napokban muszáj mindenbe beleszőni Csernobilt, mert már mindenki látta. Nem a katasztrófát, hanem a sorozatot. A katasztrófáról még csak nem is értesült volna a magyar közönség 1986-ban, ha nincs a Szabad Európa Rádió, a Népszabadság ugyanis csak holmi üzemzavarról tudósított. Ma pontosan ez a helyzet: az autójában rádiót tekergető magyar ember, főleg ha nem budapesti, az életben nem hall arról, hogy a bugyisfiók körül tipegő saját lábacskák mennyibe kerülnek nekünk. Ahogy arról sem, milyen kifogásai vannak az unió különböző intézményeinek azon túl, hogy nem akarunk beengedni egymillió terroristát, vagy hogy mi is lenne az az Európai Ügyészség, és melyik lábacskákra rohadna rá a láncosgolyó, ha csatlakoznánk.

Ezek tulajdonképen szabályozási kérdések. Az EU képes volt (a GDPR kötelező bevezetésével) a világ összes weboldalán előidézni plusz egy kattintást. Üzemeltet egy kontinentális élelmiszer-biztonsági rendszert, és ennél nagyobb kihívások is várnak rá, például környezetvédelem területén. Bőven belefér a lehetőségeibe, hogy opcionálisan lehívható médiakvótát írjon elő minden országban, amely felületen a saját álláspontját vagy éppen futó projektjeit közvetlenül a polgáraihoz juttathatja el. Ehhez nem kell birodalmi mentalitás, ugyanis nem szorít ki semmilyen más véleményt – csak azokra veszélyes, akik, mint tudjuk, sohasem vetemednének arra.

Ez állhat kötelezően rendelkezésre bocsátott országos rádiófrekvenciából, köztéri hirdetésszervezőknél néhány száz plakáthelyből, adott üzemméret felett néhány perc műsoridőből – akár listaáron –, és a létező médiumokban elhelyezett hirdetésekből. Amelyik állam vagy cég ennek nem tesz eleget, azt meg tönkre kell büntetni és szankcionálni az egész kontinensen, de nem öt év múlva, hanem másnap és automatikusan, teljes tulajdonosi hálózatával. A sertésinfluenzával sem várunk éveket, már miért kellene türelmesnek lenni a még betegebb disznókkal.

Európában már szinte minden szabadon áramlik, megérkezik épségben a csokoládé, a mosószer meg a kommunális szemét is, köszönjük. Az információ közlekedésén volna mit javítani.

A buborék kilyukasztásához nem kell dömping – a HVG plakátjai sem terítették be a várost, de az a néhány is elég volt, hogy veszélyt jelentsen, és összezavarja a lakosságot. Elég egy perc műsoridő a híradó előtt, utána ledarálhatja a napi ügyeletes pribék a migránsozós litániát, ahogy eddig. De már nem egyszínű a világ, hanem ott lesz a primitív hazugság mellett az EU saját kezűleg fogalmazott nyilatkozata arról, hogy nem akarnak ide arabokat telepíteni, viszont aggódnak a beáramló orosz kötvénybűnözők miatt, továbbá nem azért nem lesz pénz, mert Soros, hanem mert eddig mindig ellopta az Orbán-család, és kastélyokat vásárolt belőle a következő helyrajzi számokon.

Ez persze befektetést igényel, uniós közszolgálati szerkesztőségeket, amelyek nemcsak anyanyelvre fordítják, de hatékonyan és tömören közvetítik a szövetség közlendőit. Megálmodásakor ilyesmi lett volna az Euronews, csak aztán Orbán Viktor összevonta a szemöldökét.

Minden ilyen latorállam médiamonopólium kiépítésére törekszik, mert a hazugságai törékenyek, és nem élnék túl a vitát. Ez a monopólium mesterséges, és nem tükrözi a valós igényeket: eszköze az ellenséges felvásárlás, a hirdetők megfélemlítése és félanalfabéta szavalókórusok kitömése közpénzzel. Kipukkasztása kevés befektetés mellett jelentős hasznot ígér.

Ugyanez a rendszer békeidőben és problémamentes vidékeken az unió közösségépítését szolgálhatja kulturális tartalommal, közösségi kezdeményezésekkel és közérdekű kampányokkal – amelyekre alighanem szükség lesz zöldfronton amúgy is. Van médiafelülete minden egyháznak és mérhető pártnak, miért épp az EU-nak ne lehetne?

Ezzel nem érnek véget a teendők, de enélkül minden más értelmetlen, mert ma minden szankció, kritika, nyomozás és vád az állampárt szűrőjén keresztül éri el a választók jelentős részét. Ezután még mindig lehet jelentéseket írni, rendszeresen is, sőt akár hét bölcset is ide lehet küldeni. Talán érdemes is, mert három csak arra volt elég, hogy Orbán Viktor csokorba fogva törölje ki velük a seggét. És arról is ő mesélt, mert a három szenilis trotty senkit nem keresett meg, hogy nyilatkozzon.

Ja ja, Európának vannak eszközei. Egyáltalán nem lenne muszáj neki például Orbán Viktor kezébe helyezni a Magyarországnak szánt kohéziós pénzeket, mehetnének azok egyenesen a városokhoz és falvakhoz. Ez még fideszes vezetésű településeken is hasznos, hiszen abban a pillanatban megszületik egy szuverén vezető, akit nem tud megfojtani a türkménbasi egy mozdulattal, mert nem tőle függ – és nem is ő kéri számon, ha ellopja, hanem az immár nem fogatlan és néma unió. Ez az a stratégia, amelybe az összes többi teendő illeszkedik: civil szervezetek, oktatási intézmények, kutatóintézetek közvetlen támogatása – nem több pénzből, hanem abból, amit lenyúlnának azok, akiknek neveit a ma titkosított jelentések tartalmazzák. A függőség megtörése: ez az eszköz áll Európa rendelkezésére, és ennyi elég is lenne.

Ha ugyan bárkinek rajtunk kívül érdeke a probléma megoldása. Nem minden bajnak az a szerepe ugyanis, hogy leküzdjék. Van, amelyik pont arra kell, hogy legyen ki ellen harcolni. Nekünk a migránsok jutottak, a művelt Európának pedig mi. Ebben az esetben tényleg az a lehető legjobb módszer, ha rendszeresen jelentést írnak rólunk, és nem történik semmi.

Hogy mi csalódottak leszünk, az ebből a szempontból mindegy. Ám Nyugat-Európa baloldali és liberális pártjai nem utolsósorban azzal nyertek, hogy szót emeltek Orbán és a hasonlók ellen. Ha a népvándorlást és a klímaváltozást nem gyűrik le öt év alatt, az megbocsátható. De ha egy ennyire sebezhető magyar zsiványnak nem képesek megkeseríteni az életét, akkor becsapták választóikat, és alkalmatlanok.