szerző:
Horn Gábor
Tetszett a cikk?

Mint rossz gazda a kutyájával, mind inkább úgy bánik Orbán az országgal: “lábhoz”, vakkant rá minduntalan mindenkire.

Az eredmény nem marad el: a nyolcvanas évek alkujait kötjük meg újra. A közép- és felsőosztály viszonylagos jólétéért, szűkre szabott szabadságért, autokraták nagylelkű engedményeiért tűrjük egyre csendesebben az élet minden részletét irányító államot. Ők tudják jobban, mikor fogy el a kréta a somogyi iskolában, melyik gyereknek van szüksége egyéni tantervre Békésben, mit kutassanak az akadémikusok Budapesten.

Persze se a tudósok, se az alternatív iskolák nincsenek kifejezetten Orbán Viktor ínyére. Az önálló véleményre olykor igényt tartó értelmiség vagy az elesetteket és a kiemelkedőket egyaránt szeretetteljes nyitottsággal elfogadó pedagógiai elvek nem férnek el az illiberális vízióban.

Mégsem a miniszterelnök partikuláris ellenérzéseiről van itt szó, sokkal általánosabb megfontolás mozgatta a kutatóintézetek elfoglalását és a köznevelési törvény átírását. Egyről szólnak ezek. A hatalmat önmagáért akarják, hogy mindenről ők döntsenek, hogy mindenki féljen, mindenki, minden szegmens számítson a kormány beleszólására. Ezt a felfogást tesszük mind magunkévá, ki egyetértéssel, ki tehetetlenül. Egyre feltűnésmentesebben mondunk le autonómiánkról, a magánélet tágasságáról, egyre magától értetődőbb, hogy nem mi tudjuk a legjobban, mire van szükség közvetlen környezetünkben. A nyugat reprezentatív hívószavai, a szabadság, a vidámság, a szellősség mellett az állam észszerű felépítésének fundamentuma a főellenségek közé tartozik. Irracionális, indokolhatatlan kompromisszumokat kényszerítenek ránk, puszta erődemonstráció céljával. Ahogy Várady Szabolcs írja a Kádár-korszakról „egy kívülálló, ha volna ilyen, / nemigen értené meg, /miért a saját érdekében,/ a saját no meg a világ érdekében,/ a világtörténelem sőt a világegyetem érdekében/ kívánatos a/ ajánlatos a/ és nem kevésbé javallott a/ (…).” Ahogy utolsó évtizedében az a rendszer sem élt már vissza teljes törvényi arzenáljával, a Fidesz sem tesz meg mindent, amit megtehet. Így volt ez a médiatörvénnyel, így lesz az aktuális ügyekben is. Pofozni felesleges, elég, ha a hatalom fenyegető keze mindenre árnyékot vet. Az uralmi jóindulat világa ez, ahol minden csak kormányzati kedv kérdése, amint azt Orbán gyakran emlegette a nyolcvanas évek végén, nem követnek el erőszakot, mert nem akarnak. Nacionalizmus és államkapitalizmus van a népköztársaság ideológiái helyett, de ezek csak felületi különbségek. Ahogy Timothy Garton Ash júniusban rávilágított a The Guardianben: Magyarországon ismét egypártrendszer van.

Elkerülhették volna a morajlást, a nemzetközi felháborodást, megvárhatták volna Lovász László elnökségének végét, és a simulékony közgyűléssel megszavaztathatták volna Maróth Miklóst. Nem az akadémiával volt céljuk, nem maffiaállamot építenek, sőt még csak nem is a törzsszavazóiknak bizonyítják, hogy bármikor megleckéztethetik a liberálisokat. Az egész országnak és saját maguknak mutatják meg erejüket, aminek szenvedélyes függőjévé váltak, újra és újra szükséglik korlátan befolyásuk gyakorlását. A közhiedelemmel ellentétben tehát nem csak a saját táborukat szólítják meg, és nem is csak arra hatnak. Nő az ingerküszöb, tompul az ellenállás, elfogy a remény. Azért sem látszik, mitől változna bármi, mert nem látszik senki, aki hinne a változás realitásában.

A köznevelési törvény időzítése kormányzati szempontból ideális volt, de nem a nyári szünet miatt nem tüntet a pár éve még utcára tóduló több ezer tanár. Orbán lélektani manipulációi és tényleges fenyegetései lassan elérik céljukat: hangoskodó polgárok helyett alattvalók, tiltakozás helyett demobilizálódás, megrökönyödés helyett konszolidáló érdektelenség. Lesz még kevés független sajtó, önálló kutató, alaptantervet megkerülő iskola, amíg a miniszterelnöknek fontos az intézményrendszeri látszat. De már vég nélküli a zsarnokság abban, amit nem lehet a demokrácia objektív fokmérőjévé tenni és szisztematikusan megítélni: kikényszerítették a kedvetlenséget, a szótlanságot, hatásköreink fokozatos elengedését, megvetendő lett minden, ami liberális vagy egalitárius, a szabadság, az együttérzés és az egyéni érvényesülés.

Eközben a Kádár-rendszerre emlékeztető szorongással és gyanúval tekintünk a sikerre és a gyarapodásra, ki-ki a maga mumusát, kormányzati protekciót vagy épp Sorost véli a háttérben.

A látványos rendőri erőszakot és az ellenzék fizikai vegzálását tekintve kétségtelenül pontatlanok a Putyin- és Erdoğan-párhuzamok. Ahogy a Kádár-korszak végén, úgy most sem szorulnak rá a magyar önkényurak különösebb durvulásra. Semmi primitív néplélektan; Orbán okosabban, joviálisabban, többet engedve tesz szert egyre szélesedő hatalomra, mint keleti példaképei. A kötöttségek is erősebben hatnak rá, amennyire a bénult Unió még elvárja a pávatáncot. Hasonlatos viszont, amit elér. Sematizálja a fiatalok oktatását, a tankötelezettség korhatárának módosításával és a szakközépiskolák lebutításával egy részüktől már érettségi előtt elveszi a továbbtanulás lehetőségét, a felnőtteknek csokot, családi adókedvezményt meg békés, terroristáktól mentes életet kínál, cserébe kuss és fegyelem. Ugyanúgy nem bízik a szülőkben és a kutatókban: be kell tenni a gyereket az óvodába, meg kell szerezni a kutatóintézeteket. Mindenre ráteszi a kezét, semmi nem maradhat ellenőrzés nélkül, semmi nem lehet a centrális erőtéren kívül.

Amíg hagyjuk.

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Boldog István az Antifa betiltását javasolta

Boldog István az Antifa betiltását javasolta

Kásler tanácsadója: Nincs azzal gond, ha a magyar ember szalonnát eszik

Kásler tanácsadója: Nincs azzal gond, ha a magyar ember szalonnát eszik

Fejbe lőttek egy erdészt Nagybörzsönyben

Fejbe lőttek egy erdészt Nagybörzsönyben