„Vékonynak kell lenned, de nem túl soványnak. És soha nem mondhatod, hogy vékony akarsz lenni. Azt kell mondanod, hogy egészséges akarsz lenni, de közben vékonynak is kell lenned. (…) Belefáradtam ebbe. Ahogy magamra és más nőkre nézek, és azt látom, hogy gúzsba kötjük magunkat, csak azért hogy az emberek szeressenek” – hangzik el a Barbie-film sokat idézett, női életről szóló monológjában.
Az elmúlt évtizedekben nagyon sok szó esett arról, hogy úgy fogadjuk el a testünket, ahogy van, de a testszégyenítés nem tűnt el, és ennek nemcsak a teltebb idomokkal rendelkezők az elszenvedői, hanem azok is, akik az átlagosnál vékonyabb alkattal rendelkeznek – továbbá mindenki, akiről úgy gondolják, valamilyen külső jegye alapján eltér az átlagtól, mondjuk magasabb vagy alacsonyabb a megszokottnál. Nehéz elmenekülni az elvárások és sztereotípiák elől.
A szépség vajon mi?
Azt, hogy milyen külsőt tartunk ideálisnak, sok mindentől függ. Számít, hogy a családunk körében mi számít szépnek, ahogyan az is, hogy milyen kultúrkörben nőttünk fel, honnan származunk, és – ebben nem lesz semmi meglepő – az is, hogy éppen kik a felkapott hírességek – sorolta a HVG-nek Dr. Bai-Nagy Katalin pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakambulanciájának és az Evészavar részlegének vezető helyettese. Az sem újdonság, hogy időben is változik, mi az éppen elfogadott, és miközben az elvásároknak mindig is nehéz volt megfelelni, a trendek egyre gyorsabban változnak. A szakértő szerint a fiatalabb generációk emiatt egyre inkább talajvesztettek.
Arról, hogy vékony emberként milyen előítéletekkel kell szembesülni, tanulmány is készült. Vannak, akik felszínesnek, ítélkezőnek és gonosznak tartják a soványakat, mások szerint valamilyen étkezési zavarnak vagy túl szigorú életmódnak köszönhetik az alakjukat. Másoknak pedig meggyőződése, hogy akin nincs pluszkiló, annak nem lehetnek önértékelési problémái, hiszen a társadalom szemében ideális alkattal rendelkezik. A lista ezzel nem ért véget. „Jelenleg inkább a teltebb irányokban jellemző egy érzékenyítés, és sokan azt gondolják, hogy aki vékony, az csak nem eszik eleget. Nem gondolnak bele, hogy ugyanúgy, mint ahogy egy teltebb nőnek, nekik is vannak problémáik, és míg vannak, akik alkatilag ilyenek, másoknak nagyon sok mindent kell tenniük azért, hogy így nézzenek ki” – jegyezte meg Bai-Nagy Katalin.
A testszégyenítés a vékonyabbak esetében is hasonló formában jelentkezik: kéretlen megjegyzéseket kapnak az alkatukra, a súlyukra és az étkezési szokásaikra. A kommentárok érkezhetnek a családtagoktól, ismerősöktől, társaktól és idegenektől, a hatásukra pedig az is elbizonytalanodhat, aki egyébként jól érzi magát a bőrében.
Legyen szó bárkiről, a testszégyenítés első és a legfontosabb következménye az alacsony önértékelés, a negatív testkép, amely különböző zavarokhoz vezethet. Valakit az alkata, alakja miatt kritizálni már csak azért sem tanácsos, mert ahogyan a túlsúllyal rendelkezők esetében, úgy a vékonyabbak között is van, akinek valamilyen egészségügyi probléma áll a háttérben, például a Crohn-betegség, ami súlyvesztéssel is járhat. A külvilág visszajelzései különösen az étkezési zavarosok esetében nyomhatnak nagyon sokat a latban.
Lassan gyógyuló sebek
Az alkatra vonatkozó megjegyzések a női lét számos aspektusát tudják befolyásolni, például a párválasztást. Sokan számoltak be arról, hogy önbizalmukon óriási csorbát ejtettek az olyan mondatok, mint például „csak a kutyák játszanak csontokkal, az igazi férfiak a teltebb idomokat szeretik”, és biztosak voltak benne, hogy soha senki nem fog rájuk nőként tekinteni, nem érdemlik meg mások figyelmét, örökre egyedül maradnak.
