Ahogy korábban megírtuk, a Magyar Tudományos Akadémiának új elnököt kell választania, miután az intézményt jelenleg vezető Lovász László a jövő évben kitölti a második hároméves terminusát is, így már nem lehet újra jelölni. Elképzelhető, hogy a posztot az Orbán Viktorhoz közel álló Freund Tamás kapja, akinek a napokban kiszivárgott egy levele (pontosabban annak egy részlete), amelyet még januárban küldött el a miniszterelnöknek.
Freund ebben egyebek mellett arról írt, hogy
a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni –, itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot.
Az MTA később interjút készített Freund Tamással, arra a kérdésre, hogy mire gondolt, amikor mételyezésről beszélt, azt mondta:
a levél kontextusa miatt ez a tagmondat itt nyilván a kormánykritikus hangokra utal, de a jobboldali sajtóban megjelenő, a megosztottságot fokozó cikkeket ugyanúgy károsnak tartom a közéletre és a fiatalság jövőképére. Erről szólt ez a tagmondat. A megfogalmazásért a magukat érintettnek érző társadalomtudós kollégák elnézését kérem.
Most az MTA oldalán egy közlemény jelent meg, amit Kertész András, Lamm Vanda és Zsoldos Attila jegyez, ők az MTA bölcsészet- és társadalomtudományi osztályainak elnökei, az akadémiai elnökség tagjai.
Ez áll közleményükben:
Tudósként, egyetemi oktatóként és az MTA bölcsészet- és társadalomtudományi osztályainak elnökeiként kiemelt jelentőségűnek tartunk minden olyan kutatást és készek vagyunk közreműködni minden olyan tevékenységben, amely – a tudomány mindenkori állásának megfelelő, legmagasabb szintű szakmai kompetenciára támaszkodva – törekszik nyelvi, kulturális és történelmi örökségünk megértésére, dokumentálására és megóvására, valamint társadalmunk égető szociális és gazdasági problémáinak feltárására. A lelkeket nem e kutatások mételyezik, hanem a tudatlanság. Meggyőződéssel valljuk a bölcsészet-, társadalom- és természettudományok konstruktív egymásrautaltságát, valamint azt, hogy Akadémiánk jelenlegi és jövőbeni értékrendjét a magyar tudomány egészéért érzett felelősségnek kell vezérelnie.
