Újabb változás küszöbén áll a magyar tudományos élet, miután a Magyar Tudományos Akadémiától einstandolta a kormány a kutatóintézeteket a Eötvös Loránd Kutatási Hálózat alá. A jövő évben ugyanis kitölti Lovász László, az MTA jelenlegi elnöke a második hároméves terminusát is, és őt már nem lehet újra jelölni, vagyis

az MTA-nak új elnököt kell választania.

A Qubit cikke szerint az elnöki poszt mellett az alelnöki és a főtitkári tisztségeken is új személyek várhatók. A vezető pozíciókra több körben nevezik a jelölteket, a lista a 11 tudományos osztály javaslata, a jelölőbizottsági tagok véleménye, valamint az akadémikusok körében végzett elektronikus közvéleménykutatás végeredményéből áll össze, a választási év januárjára szokott összeállni.

Idén azonban felgyorsultak az események, már október végére meg kell nevezniük az osztályoknak a jelöltjeiket. A cikk szerint azért a sietség, mert a kutatóhálózatot érintő változások még korántsem értek véget, azokra január elsejétől kerülhet sor. Mindeközben a kutatóintézetek körül sincs minden rendben: már lassan három hónapja létrejött az akadémiai kutatóintézeteket átvevő Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), de a szervezetnek továbbra sincs elfogadott alapító okirata, illetve szervezeti és működési szabályzata. Az akadémia elnöki posztra a Qubit forrása szerint a legesélyesebbnek Freund Tamás neurobiológust, az MTA jelenlegi alelnökét, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóját tartják. Nyílt titokként kezelik, hogy

Lovász László már meg is kérdezte a neurobiológust, vállalná-e a megbízatást, Freund pedig igent mondott.

Freund jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat irányító testületének a tagja, több akadémikus is úgy véli, hogy a professzor ELKH-beli szerepe és MTA-elnöki jelölése összeférhetetlen. Azt is többen sérelmezik, hogy három természettudós elnök után az MTA íratlan szabályai szerint most egy olyan elnökön lenne a sor, aki a humán tudományok területéről érkezik.

Ráadásul Orbán Viktor miniszterelnökkel jó viszonyt ápoló Freundnak kiszivárgott egy levele, amit még január elején írt a kormányfőnek. Abban többek között arról értekezett, hogy nem viseli azonos mértékben a szívén az összes exakadémiai kutatóintézet sorsát. Arról írt, hogy

„a kormányt folyamatosan kritizáló, gyengén teljesítő társadalomtudományi kutatócsoportok, intézetek munkatársai – akiktől szerettünk volna megszabadulni – itt fognak maradni a nyakunkon, külföldön a kutyának sem kellenek, ha intézetük megszűnik, egyetemi állásaikon akkor is túl fognak élni, és onnan tovább mételyezik a közéletet és a fiatalságot”.