Mindannak fényében, ami szerdán az Európai Néppárt ülésén történt, már látszik, hogy noha a választási matematika még egy darabig bent tartja Orbán Viktor és a Fideszt a pártszövetségben, ám lassan, de biztosan kicsúszik az európai mainstreamből, hogy legjobb esetben is az euroszkeptikusok szivárványkoalíciójának élén vitézkedjen. A migrációs válság és az Iszlám Állam terrorakcióinak csúcspontján sokak számára egy pillanatra tűnhetett úgy, hogy a bezárkózás forgatókönyve jobb gyógyszer, mint a liberalizmus, ám mára kiderült, hogy Európa áldozatok és konfliktusok árán, de képes megoldani a válságait – mondja Stefano Bottoni, a Portré rovatunkban bemutatott olasz–magyar történész. Bizonyára úrrá lesz a Világ rovatunkban elemzett, új-zélandihoz hasonló szélsőjobboldali terrorakciókon is. Mert képes korrigálni, szemben a paternalista rendszerekkel.
De azért Orbán is tanul – bár még dől a migránsozás a köztévéből, és csak Manfred Weber látogatása miatt kerültek le a brüsszelezős plakátok –, láthatóan érzi, hogy
a születések csökkenése és a kivándorlás kombója a valódi probléma, ami már középtávon katasztrófába torkollhat.
Gazdaság rovatunk két orbáni választ vizsgál meg: a gyermekvállalási támogatásokat és Matolcsy György nyugdíjprogramját. Utóbbi az önkéntes nyugdíjpénztárak ezermilliárd forintnyi vagyonát központi alapba terelné, az sem elképzelhetetlen, hogy a megszüntetett magánnyugdíjpénztárakhoz hasonló öngondoskodási rendszer állna fel. Azt egyelőre nem tudni, hogy észszerű reformmal vagy újabb lenyúlási kísérlettel állunk szemben, s azt sem, hogy csak másodlagos célja-e a Jóléti Alapnak az állampapírpiac és tőzsde fellendítése, ahol Orbán oligarcháinak a pénze is forog.
Akik legutóbb épp a Tihanyi-félszigeten szálltak partra, ismét kiszakítva egy darabot Magyarországból. „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – ez a Zerkovitz-sláger is lehetne Magyarország rovatunk erről szóló cikkének címe, amiből kiderül, hogy
senki, még a helyi önkormányzat sem tud olyan jó pályázatot írni, mint a kormányközeli oligarchák, ha fejlesztési forrásokról van szó.
Címlapsztorink szerint nemcsak balatoni kikötőkben vetnek horgonyt, hanem a Budapest Airportot is igyekeznek megszerezni. A cikk megkockáztatja, hogy Tarlós István főpolgármester nem kizárólag a fővárosiak álmát félti, amikor száműzné a fapados társaságokat, s talán az sem véletlen, hogy a Turisztikai Ügynökség most kelt ki a reptér „megdöbbentő” állapotai miatt. Amiben persze van igazság: a nyugat-európai árak mellett taxis hiénákat, kifosztott poggyászokat, kétes tisztaságú mosdókat kínál a Gyurcsány-kormány által 75 évre bebetonozott tulajdonos. Csakhogy a fapadosok elterelése nemcsak a Budapest Airportnak okozhat olyan veszteséget, hogy a gazdája talán engedne a zsarolásnak, hanem a turizmusnak is. Az pedig Mészáros Lőrinc érdekeit sérti.
Szellem rovatunknak az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásáról szóló cikke azt a 30 évvel ezelőtti pillanatot eleveníti fel, amikor a későbbi politikai elit képes volt közösen fellépni az állampárttal szemben, s még nem hasította ketté a máig szorgalmasan életben tartott kultúrharc, ami nem engedte meg, hogy a pártok legalább egy „nemzeti minimumban” egyezségre jussanak. Megágyazva ezzel mára annak a politikai erőnek, amely a szuronyok hegyén felkínálta számára a „nemzeti együttműködés” fikcióját.
A szerző a HVG szerkesztője
