Ha korlátozottan is, de elvileg maradt lehetőség a Pegasus-ügy hátterének, a magyar titkosszolgálatok szerepének és az esetleges jogsértések ellenzéki kontroll melletti feltárására azután is, hogy a Fidesz-frakció nevében Halász János, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának kormánypárti alelnöke kijelentette: nincs szükség a testület összehívására a megfigyelési ügyben, mert álláspontjuk szerint a “hírek megalapozatlanok és csak a politikai hangulatkeltést szolgálják.”

Pedig tisztáznivaló bőven akadna az ügyben, amiről eddig ezeket tudjuk:

• Nemzetközi tényfeltáró oknyomozás derítette ki, hogy az izraeli NSO cég Pegasus nevű kémprogramját újságírók és az Orbán-kormány kritikusai ellen is bevethették Magyarországon
• A listán újságírók – köztük a hvg.hu volt munkatársa – mellett Bánáti János ügyvéd, Gémesi György polgármester, Varga Zoltán a 24.hu-t kiadó médiacég tulajdonosa, Chikán Attila közgazdász és Simicska Lajos egykori oligarcha fia is rajta volt
• Az izraeli kémprogram gyártója kezdetben mindent tagadott, és nem árulta el, kik voltak a vevőik, de a Washington Post szerint a cég egy volt alkalmazottja megerősítette a magyar kormány érintettségét
• Az ügyben több beadvány is érkezett már az adatvédelmi hatósághoz, ám Péterfalvi Attila elnök csak augusztus elején dönt a vizsgálatról, mert addig szabadságon van
• A titkosszolgálatokat felügyelő magyar miniszterek közül Szijjártó Péter jelezte, hogy a hozzá tartozó Információs Hivatal nem vásárolt és nem használt ilyen kémprogramot, és készek a nemzetbiztonsági bizottság előtt beszámolni erről
• Pintér Sándor belügyminiszter közölte: a nemzetbiztonsági szolgálatok nem folytatnak illegális megfigyelést, konkrétan pedig arra a kérdésre, hogy ki vásárolta meg a kémszoftvert, és mely belügyi, vagy nemzetbiztonsági szervek vettek részt a megfigyelésekben, azt közölte: erre a nemzetbiztonsági bizottság előtt kész válaszolni
• A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtéseket engedélyező Varga Judit igazságügyi miniszter szerint pedig "komoly probléma lenne, ha nem lennének ilyen eszközeink, viszont ezeknek a felhasználása törvényes rendben zajlik”

A megfigyeléseket amúgy konkrétan nem tagadó nyilatkozatok tehát abba az irányba mutatnak, hogy a magyar kormány valamely szervének – minden valószínűség szerint a megfigyelések technikai lebonyolítását végző egyik titkosszolgálatnak, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak – lehetett hozzáférése a Pegasushoz. A kormányzati reakciók egyébként következetesen azt állítják, hogy ha történtek is megfigyelések, minden jogszerű volt. Vagyis megfelelt a magyar jogi szabályozásnak. Ezzel azonban az a baj, hogy a magyar szabályozás meglehetősen laza.

Egyrészt bizonyos szintű megfigyelést a titkosszolgálatok külső engedély nélkül, "saját hatáskörben" is végezhetnek, a komolyabbhoz kell csak külső engedély. De ennek indoklása sincs túlbonyolítva, mivel elég "bemondani" azt, hogy a titkosszolgálatok munkavégzéséhez szükséges információ máshogy nem szerezhető be. A nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésnél – szemben a bűnügyi célúval, ahol egy bíró jóváhagyása kell – az engedélyező ráadásul az igazságügyi miniszter, aki nem tekinthető független külső szereplőnek. Erre jutott már 2016-ban a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága is, emiatt meg kellett volna változtatni a magyar törvényt, de ez azóta sem történt meg.

Ráadásul a Pegasus megvásárlásához Izrael állam célhoz kötött exportengedélye szükséges, szigorú felhasználási feltétellel: csak bűnüldözési célra, a szervezett bűnözés, vagy terrorizmus elleni felderítésre használható. Ilyesmiben nem érintett újságírók, kormányzati kritikusok megfigyelésére nem. Ha mégis így történt, az törvénytelen akció, és nagyon is indokolt a kivizsgálása – mondta a hvg.hu-nak adott interjújában Szabó Máté Dániel jogász:

Máshol ebbe belebukna a politika - interjú Szabó Máté Dániel jogásszal a megfigyelési ügyről

A Pegasus nevű szoftverhez kapcsolódó megfigyelési ügy kivizsgálása nem érdeke a kormányzatnak, de ha be is bizonyosodna a törvénytelenség, komoly jogi, pláne politikai következményei ennek aligha lennének - mondta Szabó Máté Dániel, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója.

Az ügy kivizsgálása, a visszaélésszerű megfigyelések bizonyítása az ügy titkossága miatt nehézkes ugyan, de nem lehetetlen. Már maga a kémszoftver beszerzésének körülményei – a vásárló állami szerv és az ár – sem nyilvános adat, ami nem meglepő, hiszen ez a legtöbb védelmi és biztonsági célú beszerzésnél így van. De még ezek a részletek is bemutathatók a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén, hiszen ez a testület szokta a jóváhagyását adni az ilyen beszerzések titkosságára, a nyílt közbeszerzés mellőzésére is. Ám az ülés összehívását a Fidesz elutasította a témában. Márpedig a 7 tagú testületben 3 fideszes és 1 KDNP-s politikus ül, ha pedig a kormánypártok egységesek, nélkülük határozatképtelen és értelmetlen az ülés.

Az igazán kényes témát, a megfigyelések törvényességének vizsgálatát szintén a nemzetbiztonsági bizottság előtt, a minősített információk miatt ugyancsak zárt ülésen tárgyalhatnák, behívva és nyilatkoztatva az illetékes minisztereket, titkosszolgálatok vezetőit. Ha viszont határozatképtelenség miatt nincs ülés, ez a téma sem tárgyalható.

A sima “nyilatkoztatásnál” alaposabb vizsgálatot, és így komolyabban is vehető eredményt ígérne, ha a bizottság ténymegállapító vizsgálatot folytatna. Ez azonban szintén nem megy a kormánypártok aktív támogatása nélkül, márpedig ha egy testületi ülés összehívását sem tartják indokoltnak, aligha lesz komolyabb vizsgálat.

Túry Gergely

Pedig a törvény szerint egy ilyen vizsgálatot éppen akkor folytathat le a bizottság, “ha valamely nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes vagy nem rendeltetésszerű működését észleli”, vagy ha ezeket jelzi az illetékes miniszternek, ám a miniszter vizsgálatával nem elégedett. A ténymegállapító vizsgálat során külön albizottság alakul, amely minden, az ügyben releváns irattal, adattal vagy egyéb információval rendelkező személyt, szervet vagy szervezetet közreműködésre kötelezhet, ideértve az adatszolgáltatást, a megjelenési és nyilatkozattételi kötelezettséget. Az egyébként, hogy a kormánypártok ódzkodnak a Pegasus-ügyben bizottsági üléstől vagy egy ténymegállapító vizsgálattól, arra utal, hogy takargatnivalójuk van. Bár a nyilvánosság számára a minősített adatok miatt zárt ülésről elvileg nem szivároghat ki semmi, az ülés jegyzőkönyvét pedig azonnal, hosszú időre titkosítják,

a Fidesz alighanem joggal tarthat attól, hogy egy kormányváltás után a jegyzőkönyv vagy a ténymegállapító albizottsági jelentés minősítését feloldják, így minden kiderülne.

Az ilyen ténymegállapító vizsgálat egyébként nem túl gyakori. Az egyik ilyen eset volt 2014 végén az MSZP-s Simon Gábor ügye, aki a vagyonnyilatkozatában nem szereplő százmilliókat tartott egy bécsi bankban, ráadásul titokzatos bissau-guineai útlevelével Magyarországon is nyitott számlát. Az ő büntetőügyének nemzetbiztonsági vonatkozásairól az Alkotmányvédelmi Hivatal készített egy jelentést, de a testület kormánypárti tagjai további vizsgálódást tartottak szükségesnek, így meg is szavazták a ténymegállapító vizsgálatot.

Egy másik albizottság pedig korábban, 2013-ban vizsgálta – szintén kormánypárti kezdeményezésre – a Portik–Laborc-találkozók körülményeit és hátterét. Az ügy azután kapott nyilvánosságot, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) feloldotta az alvilági figuraként ismert Portik Tamás és az AH elődje, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, Laborc Sándor közötti 2008-as találkozókról készült hangfelvétel titkosságát. Ezek szerint Laborc a Portiktól származó, közéleti szereplőkre terhelő információkat a nyilvánosság előtt akarta felhasználni. Az albizottsági vizsgálat erre végül nem talált konkrét bizonyítékot, bár több mulasztást is feltárt.

Az Országgyűlés plenáris ülése

MTI / Máthé Zoltán

Amint az látható, a politikai ellenfélre nézve terhelő vagy annak tűnő témák akár tényfeltáró albizottsági tárgyalásának a Fidesz–KDNP szívesen utat enged, sőt kezdeményezi azokat, ám kérdés, hogy ugyanez elvárható-e a kormánypártoktól abban az esetben, ha az azonos színezetű kormányra nézve kínos témát kellene felgöngyölíteni, mint amilyen a mostani megfigyelési ügy. Persze, elvárható lenne, de a már említett Szabó Máté Dániel jogásznak nincsenek illúziói. Ahogy fogalmazott, “sok esélyt nem látok sem vizsgálóbizottság alakítására, sem arra, hogy az ott feltárt információk széles körét megismerhetjük”. Magyarázata szerint ugyanis

Abban egyetlen kormány sem érdekelt, hogy a saját felelősségét megállapítsák egy esetleges jogsértéssel összefüggésben, így amit megtehet ellene, azt meg is teszi.

A nemzetbiztonsági ténymegállapító albizottságon, vizsgálaton kívül azonban van még egy lehetséges fórum az ügy tisztázásra, ez pedig a nemzetbiztonsági bizottság keretein kívül működő parlamenti eseti vagy vizsgálóbizottság létrehozása. Az ilyesmi már sokkal gyakoribb, 1990 óta mintegy száz ilyen ideiglenes testület működött a legkülönfélébb témákban. Volt, amelyik csak ártalmatlan ügyekkel, így például a parlagfűmentesítéssel vagy a választási rendszer reformjának előkészítésével foglalkozott.

Stiller Ákos

De voltak “forró témák” is. Eseti bizottság vizsgálta például a csak “hosszú bájtok éjszakájaként” emelgetett esetet, amikor még Simicska Lajos irányítása idején az APEH rendszeréből nyerték ki közéleti szereplők, újságírók adatait. Ilyesmi volt az erős fideszes kötődéssel bíró UD Zrt. botrányaként elhíresült “árnyék titkosszolgálati” ügyet feltáró vizsgálóbizottság. Vizsgálóbizottság igyekezett feltárni az olajügyeket, valamint a D-209 kódnéven kémelhárítóként dolgozott Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját. Működött még az Orbán-család meggazdagodását vagy éppen hasonló témában “az Apró–Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkait” vizsgáló bizottság is. Vizsgálóbizottság foglalkozott a 2013-as amerikai titkosszolgálati lehallgatási botrány magyar szálaival is – nem véletlen, miután akkor kormánypárti politikusok nagyon hevesen ki akarták vizsgálni az ügyet.

A Snowden-szivárogtatás után Rogán Antal is nagyon ki akarta deríteni az igazságot, sőt még Orbán Viktor miniszterelnököt is annyira nyomasztották a történtek, hogy válságmegbeszélésre hívta a parlamenti pártok frakcióvezetőit. Most viszont, amikor konkrét magyar állampolgárokkal kapcsolatban merül fel a gyanú arra, hogy vélhetően jogosulatlanul, törvénytelenül figyelték meg őket, már nem aggódnak ennyire. Hiába kérdeztük például sajtófőnökén, Havasi Bertalanon keresztül a kormányfőt is arról, mit tudott a Pegasus-ügyről, indít-e a kormány vizsgálatot emiatt, illetve ő támogatná-e vizsgálóbizottság létrehozását, egyelőre nem kaptunk választ. Ahogy Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezetőtől se, akinél szintén a vizsgálóbizottságra kérdeztünk rá.

Stummer János, a nemzetbiztonsági bizottság jobbikos elnöke a mostani megfigyelési ügyben már jelezte, hogy tervezik vizsgálóbizottság létrehozását. Ebben az ellenzéki pártok összefogása nélkülözhetetlen, mivel vizsgálóbizottság felállítását a képviselők egyötöde kezdeményezheti, vagyis legalább 40 képviselő. Ekkora frakciója pedig egyedül egyik ellenzéki pártnak sincs. A kezdeményezés azonban csak az első lépés. A vizsgálóbizottság létrehozásáról, megalakításáról, megbízatásának idejéről ugyanis már az Országgyűlés dönt, ehhez pedig legalább a képviselők felének támogatása szükséges. Vagyis a kormánypártok nélkül vizsgálóbizottságot sem lehet létrehozni, pláne nem működtetni, hiszen, ha a kormánypártiak bojkottálják a testület üléseit, az nem tud határozatképes lenni, így érdemi munkát sem végezhet.