A költségek töredékét sem fedezi az a támogatás, amelyet az állam fizet az egészségügyi intézményeknek, ennek következménye pedig a súlyos eladósodás és a betegek ellátatlansága – írta a Népszava a Magyar Orvosi Kamara honlapján közzétett elnökségi álláspont alapján.

Sok esetben az intézményvezetőknek nincs is más választásuk, mint visszafogni, korlátozni az ellátásokat. „Ez a helyzet abszurd, hiszen az egészségügyi intézmények alapvető célja a betegek ellátása – gazdasági szemszögből nézve azonban pont az alapcél teljesítése lehetetleníti el a működésüket” – írták. Különösen rosszul járnak a nagyon gyengén finanszírozott szakmák betegei, a vesztesek listájának élén az urológia és a pszichiátria áll.

A rossz viszonyokat konkrét példákkal is alátámasztották:

• míg az állami egészségügyben a magzat szívhang vizsgálatáért az intézmény 1929 forintot kap finanszírozásként, addig a magánellátók ugyanezért 10-15-szörös árat kérnek.
• Egy foghúzásért 650-800 forint térítenek, noha csak az érzéstelenítő, ami a beavatkozás előtt jár a páciensnek, 900 forintba kerül.
• A gyógyítók napi utasításokat kapnak arról, hány beteget kell azonnal elbocsátaniuk, vagy a hónap hányadik napjától kell korlátozniuk az ellátást.
• Teljesen általános, hogy több beavatkozást kell lejelentenünk, mint ami valójában megtörtént. „Bár csak sokszor 10 perc jut egy betegre, ahhoz, hogy összekapargassuk a finanszírozást, akár egyórányi meg nem történt beavatkozást kell lekódolni. Az intézmények sokszor egy kódcsomagot alkalmaznak, papíron minden betegnél ugyanaz a beavatkozás történik.” A jogi kockázatokat viszont az orvosok viselik.

Kiemelt képünk illusztráció.