Nemcsak a szemérmes franciákat, az egész világot sokkolta Laura D. önéletrajzi kötete, amelyben a spanyol-olasz szakos lány őszintén vall arról, hogy szexuális szolgáltatásokért kapott pénzből finanszírozta első éves egyetemi tanulmányait. A megrázó és kissé botrányszagú történetre rögtön rábukott a világsajtó, ami nem is csoda, tekintve, hogy a kötet kiadása a provokatív és botrányos műveket előszeretettel gondozó Max Milo nevéhez fűződik. Laura története nyomán meghökkentő adatok láttak napvilágot: a SUD Etudiant francia diákszervezet közzétette felmérését, amelyben 40 ezerre becsülte azoknak a diákoknak a számát, akik 2006-ban prostitúcióból tartották fönn magukat Franciaországban. Később kiderült, hogy a szervezet jócskán „fölé lőtt”, ez a szám ugyanis nagyjából megegyezik a létminimum alatt élő diákok létszámával, akiknek csak egy része választja a pénzkeresés e formáját. A téma tabunak számít Franciaországban, ezért a helyi rendőrség is csak óvatosan nyilatkozik: hivatalos források 20 ezer diákprostituáltról beszélnek (az országban több mint kétmillió egyetemista tanul).

Csillapíthatatlan tudásszomj. © Dripnet

Az online „piac” ideális terep a szexuális szolgáltatásokat hirdető lányoknak, és eszményi vadászterület a jól szituált, házas, középkorú férfiaknak, akik egy kétórás, beszélgetéssel tarkított nemi aktusért akár 400 eurót (105 ezer forintot) is kifizetnek egy-egy diáklánynak - írta az eset kapcsán a Guardian című brit napilap online változata. Más kérdés, hogy akik szexoldalakon „egyetemistaként” hirdetnek, valóban a tandíjért és megélhetésükért güriznek vagy csak jó reklámfogást látnak a Lolita-szerepben, amely vonzza az öregedő, ám még hódításra vágyó Casanovákat.

„Egy képernyő választ el a kliensektől, és hiába van fönt a telefonszámom meg a képem egy szexuális szolgáltatásokat kínáló oldalon, biztonságban érzem magam. Ráadásul az 'escort' nem annyira lelketlen, mintha kiállnék az utcára és odavetném magam az első kuncsaftnak, aki jó mélyen a zsebébe nyúl” - meséli a 24 éves Anna, miért választotta a számára névtelenséget ugyan nem nyújtó, ám biztonságosabbnak vélt megoldást.

Drága tanulmányok

Laura D. 18 éves korában, az egyetemre beiratkozva döbbent rá, hogy diákmunkából nem tudja eltartani magát, szociális segély pedig nem járt neki, mert szülei többet keresnek a minimálbérnél. Egy éjjel az interneten barangolt - és azon töprengett, miből fogja kifizetni az albérletet és a számláit -, amikor megakadt a szeme egy hirdetésen. Ötvenéves férfi kere-sett egyetemista hölgyet masszázs céljából. Az első „masszázsért” 250 eurót (körülbelül 65 ezer forintot) kapott, később olyan is előfordult, hogy egyik vendége lap-toppal fizette ki - emlékezik Mes Chéres Études (Drága tanulmányaim) című, 2006-ban napvilágott látott könyvében Laura.

„Tényleg az én képemet látod a szexhirdetés mellett, ám ez nem jelenti azt, hogy minden lány kiteszi magát a kirakatba. Sőt! A legtöbben félnek a nyilvánosságtól, ezért modellek kozmetikázott képeivel nyomulnak. Ez nyilván átverés, dehát a szolgáltatás minőségén van a hangsúly. Amíg az ügyfél nem panaszkodik, nincs baj” - teszi hozzá a főiskolás lány. Azzal találkozik, aki neki - első hallásra, a telefonos egyeztetés alkalmával - szimpatikus, és az erotikus szolgáltatásokon kívül kíséretet is vállal. Persze, a legtöbben testi kényeztetésre vágynak, de ennek Anna megkéri az árát: pár órára húsz-harminc ezer forintot is felszámol (a szolgáltatás minőségétől függően). Arra azért odafigyel, hogy ne töltsön el huzamosabb időt egyetlen kliensével sem. Saját bevallása szerint nem fél attól, hogy ismerősei, diáktársai rájönnek, mivel keresi a kenyerét, de nem is reklámozza, hogy prostituált.

„Természetes, hogy a lányok, akik ebből fizetik a tandíjat, igyekeznek eltitkolni munkájukat, 95 százalékuk nem is az utcán tevékenykedik” - tudtuk meg egy, a prostituáltak érdekképviseletét ellátó személytől. A hirdetésnek is megvan a rizikója: előfordulhat, hogy a lány egyetemi tanárát vagy diáktársát ismeri fel kliensében. Annak azonban kicsi az esélye, hogy lebuktatják, mert a tetten ért férfiak általában nem verik nagydobra, hol találkoztak az örömszerző hölggyel.

Hazai becslések szerint egy felsőoktatásban részt vevő diáknak havi hetven-nyolcvanezer forintra van szüksége ahhoz, hogy, ha nem is luxusszínvonalon, de valahogy megéljen. Ehhez jönnek még az extra kiadások: ha költségtérítéses képzésben részesül, a  tandíj (félévenként), a tankönyvekre, ruházkodásra fordított összeg. A saját autó fenntartása, utazás, bulizás is több tízezer forinttal megdobja a havi kiadásokat. 

Ötvenes barangolók. Vonzó domborulatok között. © sxc.hu

„Ha már minden megvan, újabb és újabb dolgokra vágyik az ember: rájön, hogy jól jönne egy számítógép vagy egy új tévé, ettől kezdve pedig nincs megállás” - meséli egy neve elhallgatását kérő fiatal főiskolás lány. Levelező szakon  tanul, mellette dolgozik: visszatérő vendégei vannak, elsősorban középkorú vállalkozók. Naponta akár négy-öt szeánszot is vállal, ezekért 10-12 ezer forintot kér. A keresett pénz felét továbbadja, hogy fedezze a lakás bérleti díját (itt kerül sor a légyottokra), amelyen két-három lány osztozik. A határt gondosan meghúzza, általában, ahogy ő fogalmaz, „kézi levezetést” vállal, ami ezen túl van - effektív szeretkezés - már nem fér bele. Hogy miért választotta ezt az utat? Vidéki szülők gyermekeként nem számíthat a család anyagi támogatására, „polgári munkával” pedig nem keresne annyit, ami fedezné kiadásait. Ha szülei megtudnák, miből él, belehalnának - teszi hozzá kicsit szégyenkezve.

A prostitúció „kényszerokait” vizsgálva a huszadik század elején Tábori Kornél és Székely Vladimir Az erkölcstelen Budapest című kötetben arra a megállapításra jutott, hogy az esetek felében a nyomor, a szükség készteti a nőket arra, hogy prostituálják magukat. Döntő ok még a megcsalatottság, az elhagyatottság, a kitaszítottság, a „szülők bűne”, valamint a kényszer, hogy családjukról gondoskodjanak. A szerelemvágy hiányzik a palettáról.  

Eva Clouet szociológushallgató, aki ugyanazon a napon publikálta könyvét (a diákprostitúció és az internet-használat összefüggéseiről), mint a francia diáklány, 138 állítólagos érintettet meghallgatva jutott arra a következtetésre, hogy a prostitúciót mint pénzkereseti lehetőséget egyetemistaként három okból választhatja valaki. Döntő szempont a kilátástalan anyagi helyzet, a védett családi burokból való kitörési kényszer, távol a familiáris kötöttségektől és értékektől, végül pedig a komoly szerelmi csalódás, amely arra készteti a nőket, hogy lelketlen - érzelemmentes - kapcsolatokban éljék ki testi vágyaikat.

Kívánós huszadik század

Bár a prostitúciónak ma már a legtöbb országban létjogosultsága van, diákfejjel érdemes mindent megtenni azért, hogy más úton-módon lehessen boldogulni. „Nem kellemes abban a tudatban feküdni egy ötvenéves pasi mellett, hogy ki vagy szolgáltatva a mocskos vágyainak” - ismerte be Laura D., aki immár prostitúció nélkül - könyve jogdíjából is - folytatja egyetemi tanulmányait.

„Pár év múlva, ha lediplomázom, abbahagyom ezt a munkát, és többé hallani sem akarok az escort-ról. Gyerekeket szeretnék, és egy normális párkapcsolatot” - válaszolja Anna arra a kérdésre, hogyan képzeli el a jövőjét. Eleinte könnyen elfogadta a helyzetet, átmeneti pénzkereseti lehetőséget látott a prostitúcióban, de ha tehetné, ma már más utat választana. „Lassan kiégek” - fogalmazza meg, miért akar váltani. Hogy lelkileg nem nyomorodott meg ezalatt a pár év alatt, azt annak köszönheti, hogy távol tudta tartani magát a kellemetlen emlékektől. „Megtanultam, hogyan kell bánni a férfiakkal, és tudom, kit keresek. Csak idő kérdése, és meg is találom” - teszi hozzá.