Előbb-utóbb bebizonyosodik, hogy hazudni valóban nem kifizetődő (nem véletlenül mondjuk, hogy a „hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát”). A munkahelyen különösen kellemetlen következményei lehetnek annak, ha valótlanságot állít az ember, és ez kiderül. Ilyenkor egy szempillantás alatt lőttek a tekintélynek, szavahihetőségnek, a hazugságon kapott kollégában sokszor nemcsak a főnök, de a kollektíva többi tagja sem bízik meg. De fölmerül a kérdés, hogy mi minősül hazugságnak? Az apró füllentések sem megengedhetőek?

Egyesek szerint a tények elhallgatása nem hazugság, míg mások szerint az igazság, vagy egy olyan információ elhallgatása, ami közelebb vinne az igazsághoz, hazugság. Megint mások úgy gondolják, ha megszépítik a tényeket vagy nem mondják meg a teljes igazságot, azzal kisebb fájdalmat okoznak másoknak (esetleg kevésbé kínos helyzetbe hozzák magukat), de nem hazudnak. A hazugságnak valóban vannak árnyalatai és fokozatai. Gyakran előfordul, hogy az önéletrajzban, az állásinterjún a jelöltek elferdítik a tényeket, hazudnak - végzettségüket, munkatapasztalatukat vagy éppen nyelvismeretüket illetően. Egy szemfüles HR-es ezt azonnal kiszúrja, és szembesíti is vele a jelöltet. De mi van akkor, ha valaki a főnökének hazudik?

© sxc.hu

Helyzettől és embertípustól függ, mi az, ami még tolerálható, és mi az, ami már nem. Sokat nyomhat a latban, hogy miről van szó, mekkora a hordereje, az egész cégre hatással van vagy csak egyetlen embert érint. Az sem mellékes, hogy a hazugsággal mekkora kárt okoz az illető. Enyhítő körülmények mindig lehetnek, de csak akkor érdemes ezekre „utazni”, ha a hazugságot nem tetézik újabbakkal, hogy elkendőzzék az első „botlást”. Az is fontos szempont, hogy milyen kapcsolat van a két fél között. A kiegyensúlyozott, baráti viszony persze nem menti a hazudozót, sőt. Ha olyasvalaki hazudik, akivel jó kapcsolatban vagyunk, szavainak általában fájdalmasabb következményei és hatásai lesznek, mintha egy vadidegen vagy egy számunkra kevésbé fontos ember „néz madárnak” minket.  

„Megbocsáthatatlan, ha bárki hazudik főnökének, még akkor is, ha olyan apróságról van szó, mint a sokak által kedvelt napi „bók” („De jól néz ki, ma főnök”, attól függetlenül, valójában hogyan fest az illető) - véli Mark Goulston, aki a témáról könyvet is írt. Ezek a kis ferdítések, ártatlan, bóknak szánt valótlanságok ahhoz vezethetnek, hogy az ember később vaskosabb hazugságokkal is előhozakodik – vallja Goulston.

Shawn Achor amerikai munkapszichológus szerint a legtöbb ember, ha nem érzi magát - lelkileg - biztonságban, hazugsághoz folyamodik. Ez általában akkor fordul elő, ha a vállalatvezető nem emberként bánik alkalmazottaival, akiknél benne van a pakliban, hogy néha hibáznak” - véli. Ha egyetlen apró tévedés - ami nem indít el lavinát, vagyis nem okoz anyagi és eszmei kárt a cégnek - is szigorú büntetést vonhat maga után, természetes, hogy a dolgozók egy idő után tévedéseiket megpróbálják leplezni, elkendőzni, akár hazugsággal is. Amikor egy vezető nem csak a rosszat látja meg, illetve képes elfogadni és feldolgozni a rossz híreket is, és elismeri, hogyha alkalmazottai jól teljesítenek, hibátlanul dolgoznak, a legtöbb emberben fel sem merül, hogy valótlanságot állítson. 

A főnök megkér valamire, amit nagyon nem szeretnél megtenni?
Mit mondasz? Azt feleled, hogy sok a dolgod és megkérdezed, hogy más nem tudja-e megcsinálni helyetted? Vagy bólintasz, összeszorítod a fogadat és azonnal teljesíted kérését? (Mondván, mégiscsak a főnök.) Fogd fel úgy a dolgot, hogy csak a munkádat végzed, és minél hamarabb megvan, annál hamarabb szabadulsz. 

Késel a munkából?
Mit mondasz, ha saját hibádból – elaludtál, elszúrtad az időt reggel gép előtt, vagy nem tudtad eldönteni, mit vegyél fel és elszaladt az idő – késve esel be a munkahelyedre? Elárulod, hogy lenyomtad az ébresztőórát és elaludtál, vagy kitalálsz valamit helyette, például bedobod a legunalmasabb „dugóba kerültem”- mentséget? Ebben a helyzetben is az őszinteség segít, noha ha már harmadszor hozakodsz elő ezzel magyarázattal a héten, a főnökben felmerülhet, hogy képtelen vagy megszervezni az életedet.
 
Nem boldogulsz a rád bízott feladattal?
Össze vagy zavarodva, nem tudod elvégezni az egyik feladatot, amivel a főnök megbízott, de bólogatsz, mondván nincs kérdésed. Ahelyett, hogy visszakérdeznél, pontosan miről is van szó vagy bevallanád, hogy nem értesz valamit? Ha a főnökön kívül mástól is választ kaphatsz kérdéseidre, nem fenyeget az a veszély, hogy kiderül „gyengeséged”, de ha feletteseden kívül senki nem tud segíteni, később még kellemetlenebb lesz bevallani - vagy szembesülni azzal - hogy mégsem boldogultál.

Beteget jelentesz, pedig kutya bajod, csak pihenésre vágysz?  
Nincs kedved dolgozni, ezért beteget jelentesz? Becsületesebb, ha inkább megmondod főnöködnek, hogy szabadnapra van szükséged, mintha megpróbálod eljátszani a nagybeteget. Amellett, hogy számos csatornán ellenőrizheti - közösségi portálok, telefon -, valóban az ágyat nyomod-e, nem valószínű, hogy élvezni fogod a pihenést, attól tartva, hogy bármikor lebukhatsz.