szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Gaius Appuleius Diocles, a Kr.u. II. században élt kocsihajtó volt a leggazdagabb római sportoló, aki pályafutása során majd 36 millió sesterciust - 15 milliárd dollárnak megfelelő összeget - nyert. A kocsihajtó pályafutását, és bevételeit Peter Struck ókortörténész, a Pennsylvaniai Egyetem docense elemezte, aki kutatásairól a Lapham,s Quarterley történelmi folyóiratban számolt be.

óGaius Appuleius Diocles, az Ibériai félszigeten, Lusitania római provinciában látta meg a napvilágot. Látványos sportkarrierje 18 éves korában, Kr.u. 122-ben kezdődött, amikor a fehérek "klubjában" kezdett el versenyezni. Hat évvel később "átigazolt" a zöld csapathoz, 27 éves korában pedig a pirosokhoz, s e "klub" tagja maradt 15 éven át, míg 42 éves korában vissza nem vonult - olvasható a Discovery News oldalán.

Egy, a Kr.u. 146-ban állított emlékmű felirata szerint Gaius Appuleius Diocles volt a legkiemelkedőbb kocsihajtó. Első győzelmét húszévesen aratta. Összesen 4257 versenyen indult, ezekből 1462-t nyert meg, 815 alkalommal végzett a második helyen. Sportpályafutása során 9 lovat tett meg "centenarinak", azaz száz alkalommal győztesnek, egyik lova, Pompeianus pedig kétszázszor győzött. Az emlékmű felirata részletezi Gaius Appuleius Diocles versenystratégiáját is, aki 815 alkalommal a rajt után azonnal az élre került, s nyert. Hatvanhét alkalommal meglepetésszerűen aratott győzelmet, amikor a finisben sikerült az élre törnie. A versenyző egy 36-os győzelemsorozattal is büszkélkedhet.

Mint Peter Struck rámutat, a római kocsihajtók élete távolról sem volt könnyű. Sokszor rabszolgák voltak, akiknek később sikerült megvásárolniuk a szabadságukat. A versenyek színhelye a Circus Maximus volt - pályája körülbelül 600 méter hosszan és 200 méter szélesen húzódott. Ennek közepén emelkedett egy 214 méter hosszú fal, melyet spinának (hátgerinc) neveztek. Két végénél egy-egy kúpalakú aranyozott bronzoszlop, a meta (határkő) állott. A versenyzők bőrsisakot, mell- és lábszárvédőt, illetve "csapatmezt"viseltek, felszerelésük ostorból, valamint egy éles késből állt, amellyel, ha felborult a kocsi, gyorsan el kellett vágniuk a derekukra csavart gyeplőt. Hét kört, azaz 4,2 kilométeres távot kellett megtenniük a négyfogatú kocsin, s azok közül, akik nem borultak fel, túlélték a versenyt, és végigmentek a távon, az első három helyezett részesült pénzjutalomban.

Akadtak sikeresebb kocsihajtók - Pompeius Mucslosus például 3599 győzelmet aratott -, ám Gaius Appuleius Diocles bizonyult pénzügyileg a legsikeresebbnek. Huszonkilenc győzelme 1 millió 450 ezer sesterciust eredményezett, s Peter Struck számításai szerint pályafutása során Gaius Appuleius Diocles 35 millió 863 ezer sesterciust nyert: ebből az összegből egy éven át lehetett volna biztosítani Róma összlakosságának a gabonaellátmányát, vagy a birodalom hadseregét annak fénykorában több mint két hónapon át fenntartani. "A mai amerikai haderőkben honos fizetéseket alapul véve ugyanerre az időszakra ez körülbelül 15 milliárd dollárt (3318 milliárd forint) jelent" - hangsúlyozta Peter Struck.

Rómában a hajtók üzleti vállalkozásokként működő "klubokba", cirkuszi "pártokba" tömörültek, ezek a politikában is egyre fontosabb szerepet játszottak. A klubokat színekkel különböztették meg egymástól: a cirkuszi "pártok" kékek, zöldek, pirosak illetve fehérek voltak. A legnagyobb jutalmat az a győztes kapta, aki a verseny során mindvégig az első helyen hajtott. Már kevesebbet kapott, ha hirtelen tört előre és úgy nyert, míg a legkisebb összeget akkor kapta, ha fokozatosan nyomult fel az első helyre. Ezzel a premizálási módszerrel igyekeztek a hajtókat minél vakmerőbb versenyzésre ösztönözni.

Ezen az állaton semmi nem fog: mindenféle lényben ott vannak a mikroműanyagok, kivéve egyben

Ezen az állaton semmi nem fog: mindenféle lényben ott vannak a mikroműanyagok, kivéve egyben

Mi az, amit biztosan tudunk Jézusról?

Mi az, amit biztosan tudunk Jézusról?

Ukrán vezérkar: elkeseredett harcok zajlanak Pokrovszk térségében

Ukrán vezérkar: elkeseredett harcok zajlanak Pokrovszk térségében

Dúll Andrea környezetpszichológus: Jó lenne, ha nem volna szégyen a klímaszorongásról beszélni

Dúll Andrea környezetpszichológus: Jó lenne, ha nem volna szégyen a klímaszorongásról beszélni