Kitartás, dili, motiváció: mi kell a sikerhez?
Mi kell a sikerhez? Innováció, motiváció, kreativitás, merészség? Esetleg épp Budapest? Ahány fiatal, annyiféle történet, de a legfőbb tanulság az, hogy elég egy jó ötlet, és mellé egy nagyadag bátorság. A TEDxYouth@Budapest konferencián közel 30 fiatal mondta el saját történetét.
Nem azokból az eredményekből lehet hosszú távon tanulni és profitálni, amik az ölünkbe hullanak, hanem a kudarcokból, vagy a nehezen elért sikerekből – nagyjából így foglalható össze az a fiataloknak szóló jótanács, hogy mit kezdjenek tehetségükkel, ötleteikkel, gyengeségeikkel a TEDxYouth@Budapest konferencián, amelyen 26 fiatal mesélt magáról, álmaikról, elért sikereikről.
Váró Péter, aki a Devsigner nevű startupján dolgozik, azt mondta, a munkát nem kötelességként, hanem lehetőségként kell megélni. Mostani munkáján három éve dolgozik, és előadásában öt fontos fordulópontot hangsúlyozott.
Mindenek előtt meg kell születnie magának az ötletnek, egy adott problémára feltett, jól irányzott kérdésnek, és magának a megoldásnak is. Ebből alakulhat ki egy kidolgozásra váró vázlat. A következő lépcső az innováció, hogy a vázlatból termék születhessen. Szerinte az előbbre jutást sok-sok próbálkozás előzi meg, amibe bele lehet fáradni, a feltöltődéshez pedig a harmadik pont, a motiváció elengedhetetlen, amit az apróbb, pozitív visszajelzések is kiválthatnak. Fontosnak tartotta megemlíteni magát az egyént, az alkotót. „A zseni a kitartásban, a szorgalomban, az akaratban rejlik” – fogalmazott. Szerinte nem szégyen ellesni, eltanulni másoktól a bevált módszereket. A végső állomás pedig maga a konferencia témája, a siker. „Nem a siker elérése a cél, hanem a cél elérése a siker” – mondta.
Street artból menő grafikus
A csupán 21 éves Szebenyi Dávid „karrierje” tinédzser korában kezdődött. Eleinte a saját maga által megrajzolt matricáit ragasztotta ki a város különböző pontjain, majd 15 évesen elindult egy pólótervezési versenyen, amit megnyert. Jelenleg szabadúszóként itthoni és külföldi dizájnercégekkel dolgozik, és azt mondja, boldogság tölti el, ha látja, hogy munkáit mások megosztják egymás között a Facebookon.
„Semmelweis Ignác reinkarnációja” – így vezették fel Haidegger Tamást, aki társaival megalkotta a Hand-in-scan prototípusát azért, hogy felszámolja a kórházi fertőzéseket, amelyek, mint mondja, napi másfél millió beteget érintenek. (Semmelweis Ignác jött rá a kézmosás hiánya és a fertőzések terjedése közötti összefüggésre – a szerző.) Elmondta, hogy annak ellenére, hogy világszerte oktatják az egészségügyi dolgozóknak a helyes kézmosás technikáját, annak az eredményét nem kérik számon, de a Hand-in-scan segítségével be lehetne vezetni ennek az ellenőrzését. Arra a kérdésre, hogy mikorra várható, hogy ez a fajta minőség-ellenőrzés minden magyar kórházban megtalálható legyen, Haidegger azt válaszolta, hogy amíg sok helyen kötszerekre sincs elég pénz, addig szinte elképzelhetetlennek tartja, de reméli, még eljön ez az időszak is.
Maradjanak itthon a fiatalok?
Andy Zhang 21 éves, de már sorozatvállalkozónak lehet nevezni, első saját üzletébe 15 évesen vágott bele. „Badarság elmenni itthonról, sok lehetőség van Budapesten” – mondta. Szerinte az ötletekből akkor van érték, ha azok megvalósulnak, és nem szabad elengedni őket. Még akkor sem, ha azok látszólag a lehetetlenség vonalát súrolják, hiszen fontosnak tartja, hogy az egyén megismerje a határait, abból lehet ugyanis tovább építkezni. A keretek ügyes kihasználása a siker kulcsa, és kiemelte, hogy a korlátok szolgálnak, és nem korlátoznak.
A siker és az önzetlenség kéz a kézben is járhat, legalábbis Kovács Borihoz története ezt igazolja. A frissen végzett formatervező diplomamunkáját, a Cókmókot az állami gondozott gyerekek inspirálták. Az ergonomikusan megtervezett hátizsák több elemre bontható – takaró, párna, övtáska –, ami állandóságot hoz azoknak a gyerekeknek az életébe, akik a nevelőszülők és a befogadó otthonok között kénytelenek ingázni. A hátizsákot elsősorban azon szülőknek árusítja majd, akik saját gyerekeinek veszik majd meg, de a kiválasztott és egyedi jelszóval ellátott táska másodpéldánya egy helybeli befogadóotthonba került gyerek számára válik elérhetővé. „Nagyon boldog lennék, ha jövőre 500 államilag gondozott kisgyerek jutna hozzá a táskához” – mondta.
Barabás Lőrinc, a fiatal trombitás háromsávos loop station segítségével sokszorozza meg trombitája hangját. Olyan hangokat képes elővarázsolni a hangszeréből, amikről nem is hinnénk, hogy ki tud adni magából. A mini-koncert annyira magával ragadó, felkavaró, csodálatos és lenyűgöző volt egyszerre, hogy sokaknak könnyet csalt a szemébe Barabás. A zenész később azt mondta, az a fontos, hogy az ember valósítsa meg a kitűzött céljait, és legyen rendben önmagával. Ha ez megvan, az már egyfajta siker.
Mi kell hát a sikerhez?
A TEDxYouth@Budapest konferenciáján nem csupán közhelyeket és üres szavakat, hanem kézzel fogható, hazai és nemzetközi sikersztorikat meséltek a fiatalok. Voltak, akiknek a munkája mögött tudatos, jól felépített koncepciót találhattunk, de akadt olyan is, aki a szenvedélyét valósította meg. Közös volt a fiatalokban az, hogy mindenki elégedett az életével, és maximális tisztelettel, odaadással és hévvel éli meg a munkáját. A sikerhez vezető utat, a cél elérését pedig egyikük sem cserélte volna fel valami olyanra, amit minden erőfeszítés nélkül megkaphatnak, hiszen az út, amit bejártak, meghatározó eleme volt a személyiségfejlődésüknek is.
Az előadásokban sokan, sokféleképpen elmondták, mit jelent számukra a siker, és hogyan kell azt megvalósítani. Fontos, hogy merjünk álmodni, tűzzünk ki célokat, legyünk bátrak és valósítsuk meg ötleteinket, használjuk ki kapcsolati hálónkat. Emellett ne felejtsük el, hogy elsősorban magunknak kell megfelelni, önmagával legyen elégedett az ember.
Eszes András, a BME gépészmérnök hallgatója, valamint a CERN munkatársa, aki rendkívül szórakoztató, de a laikusnak annál értelmezhetetlenebb előadásában a részecskegyorsításban elért sikereiről mesélt, három szóban foglalta össze, mi kell a sikerhez: kitartás, legjobbra való törekvés – és némi dili.
