Elhelyezkedési esély nulla? Abszurditások a felnőttképzésben

A parkgondozás és a hulladékgyűjtés rejtelmeibe vezetnek be hamarosan több száz közmunkást Pécsen, történetesen egy idegenforgalmi és vendéglátó-ipari szakiskolában, amelynek a profiljába nem igazán passzolnak ezek a diszciplínák. Nógrádban, egyéb szakmák mellett, segéd gát- és csatornaőröket képeznek ki a jellemzően műszaki oktatásra szakosodott Borbély Lajos Szakközépiskolában. Ezzel egy időben a Hajdú-Bihar megyei, ötezres lélekszámú Egyeken hatvanan végezhetik el a kazánfűtői tanfolyamot – az ő elhelyezkedési esélyük, megfelelő mennyiségű kazán híján, lényegében egyenlő a nullával. Abszurditások is vannak abban a felnőttképzési programban, amelynek keretében decembertől március végéig százezer munkanélkülit ültet iskolapadba a kormány, hogy a választások előtt látványosan felturbózza a munkaügyi statisztikákat. Erre 20 milliárd forintos uniós forrást költ el.

Káposztasavanyítást kitanult közmunkások a Fejér megyei Mezőszentgyörgyön. Savanyú, de a miénk

Stiller Ákos

 Nagy reményeket fűztek a felnőttképző intézmények az október közepén kiírt Újra tanulok! fantázianevű uniós pályázathoz. Többségük két kézzel kap a kuncsaftok után, amióta az OKJ-s tanfolyamok megdrágultak, és a korábbinál hosszabbak lettek. Azonban csalódniuk kellett. Már az ajánlattételi felhívás is némi gyanút keltett bennük, mivel először csupán öt munkanapos határidővel írták ki, és hemzsegett a pontatlanságoktól. Bizonyos megyékben például csak a képzendő összlétszámot adták meg, másutt településekre lebontva közölték az adatokat, s csak utóbb egységesítették a kiírást. Sok képzőnek azzal vették el a kedvét, hogy egy-egy szakma oktatását az egész megyében, a teljes létszámra vállalniuk kellett a jelentkezőknek. Vagyis csak olyan cégek indulhattak, amelyek akár tíz-húsz településen képesek több száz fő – például parkgondozói – képzésére. Menet közben többször is változott a kiírás: a tanórák számát napi négyről hatra növelték, kétszer módosították a beadási határidőt és az értékelési útmutatót, utóbbit a 10, illetve 15 évnél régebben működő oktatási intézmények előnyére.

Eleinte azt gyanították a pályázat olvasói, hogy a sajátos kritériumokkal az erőforrástárca felnőttképzési és módszertani háttérintézményét, a Türr István Képző és Kutató Intézetet hozzák helyzetbe. A Türr egy október eleji kormányhatározatban már megkapta az alapkompetencia-fejlesztési képzéseket, amelyekbe ötvenezer közmunkást kell bevonnia. A tanfolyamokon vegyesen vesznek majd részt általános iskolát végzettek és diplomások. A 438 órás „ráhangoló-motiváló tréninget”, a „mentálhigiénés fejlesztést” vagy az „életviteli kompetenciák fejlesztését” a délutáni-esti órákban abszolválhatják a munkanélküliek – amikor a családanyáknak a gyermekeikre kellene vigyázniuk.

Vélhetően kapacitáshiány miatt – a nagyjából kétezer tanfolyamhoz tanárt kell találni – a Türr végül kimaradt a szakmai képzésekből. Helyette az államosított iskolák centrumába, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba, valamint a vidékfejlesztési tárcához vándorolhat az uniós forrás nagy része. A képzések nagyjából 90 százalékát ugyanis olyan szakiskolák nyerték el, amelyeket ez a két fenntartó működtet. A hivatalos álláspont szerint a szakiskolák maguk, egyenként pályáztak, több iskolaigazgató bevallotta: a mai napig nem tudja, hol, mekkora tanári karral, milyen munkaeszközzel és logisztikai háttérrel oldja majd meg az állástalanok ezreinek képzését. Az egyik intézményben például azt tervezik, hogy két nappalis osztály egyes óráit összevonják, és az egyik tanárt átrendelik az új „diákokhoz”. A HVG úgy tudja, egyes megyékben a pályázat lezárása előtt néhány nappal értekezletre hívták össze az érintett iskolák igazgatóit, s lényegében ott osztották le a tanfolyamokat. A résztvevők többsége tiltakozott, mondván: le sem tudják ültetni a hallgatókat, nincs elég pedagógus, és azt sem tudni, kapnak-e a tanárok külön fizetést az extra kurzusokért, vagy a kötelező óraszám keretében, azaz ingyen kell majd oktatniuk.

A szakiskolák egy részének a felnőttképzési jogosítványa nem ellenőrizhető, és a pályázáskor nem is volt akkreditációjuk az adott programra. Őket utólag feleltették meg az előírásoknak. Az érintett iskoláknak eljuttattak egy nyilvánosságra nem hozott, úgynevezett „ideiglenes dokumentumsablont”, s ha azt kitöltötték, a tanfolyamok december 2-ára tervezett indulásáig megkapják a szükséges programakkreditációt és hatósági engedélyt. A procedúra a szakiskolák elmondása szerint egy negyedórás látogatásból állt, ahol lényegében csak arról győződhetett meg az ellenőr, hogy az iskola létezik. Egy valódi engedélyezési eljárás átfutási ideje több hónap is lehet, s ebből minimum két nap, amíg a helyszínen egy bizottság mindent ellenőriz.

A nyertesek között, kvázi díszpéldányként, majdnem minden megyében akad néhány magáncég, de azok sem a legnagyobb múltú felnőttképzők közül kerülnek ki. Csongrádban és Bács-Kiskunban például a 2013 tavaszán létrejött Minerva Bridge Kft. nyert néhány tanfolyamot, miután ugyanez a társaság tarolt a szintén uniós forrásból finanszírozott ingyennyelvtanfolyamok pályázatán is (HVG, 2013. szeptember 28.). Jutott megbízás a nyelviskolapiacon jobboldali kötődésűként ismert Ringroup Kft.-nek is, amely most lázasan keresi a vállalt kurzushoz szükséges oktatókat, valamint a gyöngyösi székhelyű IOSZIA Kft.-nek, amelynek tulajdonos-vezetőjét, Fülöp Henriket Kriza Ákos miskolci polgármesterhez és Bíró Márkhoz, a Fidesz regionális pártigazgatójához közel álló vállalkozóként ismerik.

Szinte mellékesnek látszik, hogy az oktatandó ismeretek mennyire növelik az elhelyezkedési esélyeket. A hivatalos kommunikáció szerint a százezer résztvevő 46 százaléka alapkompetenciát fejlesztő képzésen vesz részt a Türr szervezésében, 4 százalékuk az általános iskola hetedik, illetve nyolcadik osztályát fejezheti be, 21 százalékuk OKJ-s képzést kap, 28 százalékuk valamilyen betanított munkához szükséges ismereteket sajátít el, egy százalékuk pedig a gépjármű-vezetői engedélyt szerezheti meg. A kormány váltig állítja, hogy a munkaügyi központok előzetes felmérése alapján határozták meg, melyik településen milyen képzésekre van szükség. Igencsak kérdéses azonban, mire megy majd újonnan szerzett ismereteivel a sok ezer békési és csongrádi motorfűrész-kezelő és betanított betonkészítő, illetve milyen tudást lehet átadni januárban, négy fal között a leendő erdőművelőknek, energiaültetvény-gondozóknak, zöldségtermesztőknek. „Soha sehol nem fogják tudni használni az így megszerzett, akkreditált tanúsítványt, mivel az adott munkakör betöltéséhez a legtöbb esetben OKJ-s végzettségre van szükség” – jegyezte meg egy felnőttképzési szakértő. Ezzel a közmunkásokító programmal mindenesetre a kormány egyértelművé tette, hogy a felnőttképzést is államosítani kívánja, s a piacot ismerők szerint hamarosan más munkaügyis pályázatnál is hasonló eljárás várható.

G. TÓTH ILDA