Minimumadó: pénzt vagy nyugalmat?

HVG

Lehet, hogy csak egeret szült a parlament, amikor tavaly július 1-jétől bevezette a vállalkozások számára a jövedelem-, illetve nyereségminimum szerinti adózást. Ez az a fizetnivaló, amelyet korábban elvárt adónak hívtak, ám az Alkotmánybíróság (AB) tavaly februárban megsemmisítette az erről szóló passzusokat, mert azok nem adtak lehetőséget az adózónak annak bizonyítására, hogy valóban gyenge a teljesítménye, nem pedig számlák gyűjtögetéséből hozza össze a veszteséget. A tavaly július 1-jétől új néven visszahozott, önigazolásra is esélyt teremtő adótól bevezetésekor Veres János pénzügyminiszter még legalább 30 milliárd forintos bevételt remélt, viszont az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) illetékesei egy minapi sajtóbeszélgetésen már nem vállalkoztak számszerű becslésre. Ez nem is csoda, ha az adó alapjának kiszámítási módszerét, illetve a lehetséges kibúvókat nézzük.

Holott meglehetősen nagy az ilyen teher szempontjából szóba jövő vállalkozások száma: az APEH adatai szerint (lásd grafikonunkat) 2006-os teljesítményük alapján ötből két vállalkozás volt veszteséges, vagy annyira alacsony profitot produkált, hogy minimumadó alá esne. Egy évvel korábban sem volt jobb a helyzet: az egyéni vállalkozók 45, a cégek 60 százaléka nem fizetett adót (veszteségessége, illetve a különböző kedvezmények okán). A probléma annyira nem új keletű, hogy az MDF-kormány idején is létezett a közteher-elkerülést meggátolni hivatott minimumadó-féleség. Méghozzá jóval magasabb a mostaninál: a gyengén muzsikálóknak akkor az árbevétel 2 százaléka után kellett 36 százalékot leróniuk.

A mostani rendelkezések szerint a minimumadót elvben azoknak a cégeknek és egyéni vállalkozóknak kell megfizetniük, amelyeknél (akiknél) az általános szabályok alapján számított eredmény, illetve adóalap nem éri el az úgynevezett korrigált összes bevétel 2 százalékát (az utóbbin az összes bevételnek az eladásra beszerzett áruk, valamint a közvetített szolgáltatások értékével csökkentett összegét kell érteni). Ez esetben ez a 2 százalék az adó alapja. Ám a minimumadó eleve nem vonatkozik a kezdő vállalkozásokra az első két évben, valamint azokra, amelyeket elemi kár sújtott. Utóbbi értelmezését a törvényalkotók nem bízták az adózók kreativitására, hanem pontosan körülírták. A jövedelem(nyereség)minimum szerinti adózás alól elemi kár miatt azok mentesülnek, akiknek az ilyen csapások okozta együttes vesztesége eléri az eseményt megelőző év (rövidebb működés esetén napi átlagolással kiszámolt) bevételének 15 százalékát.

A többi adózó eldöntheti, hogy fizet-e a minimumadót. Ha azonban nem hajlandó erre (mert mondjuk valóban veszteséges), az adóbevalláshoz csatolt kérdőíves űrlapon nyilatkoznia kell bizonyos kiadásairól. A kérdőív - egyelőre csak az egyéni vállalkozók számára közzétett példánya - 27, az adóhivatal tapasztalata szerint érzékeny költségfajtára kérdez rá. Azt tudakolja például, hogy a vállalkozás irodája elkülönül-e lakásától, mennyit költött piackutatásra, reklámra, különböző szakértői és tanácsadási díjakra, külföldi utazásra, cégautóra. Az APEH ezeket elemezve választja ki ellenőrzésre az adóalanyokat.

Felmérve, hogy tömeges ellenőrzésre aligha lesz kapacitása az adóhatóságnak, a törvény megfogalmazói láthatóan a beijesztést követő önkéntes fizetéstől várják az igazi eredményt, ugyanis jócskán elnyújtották a delikvensek jobb belátásra téréséhez biztosított időt. Erre utal, hogy a nyilatkozat beérkezésétől számított harminc napon belül értesítik az erre kijelölt vállalkozást, miszerint egy éven belül ellenőrzést végeznek majd nála. Ezt követően - a revízió megkezdéséig - még mindig jó útra lehet térni és az eredeti adót önellenőrzéssel leróni, méghozzá súlyosabb szankciók nélkül, hiszen a kötelezettséget csak a mindenkori (jelenleg évi 7,5 százalékos) jegybanki kamat időarányos részével kell megfejelni.

Így aztán nyitott kérdés, hogy a jövedelem(nyereség)minimum után fizetett adóból mekkora bevételi többletet remélhet a költségvetés. Ehhez adalékul szolgálhat, hogy a minimumadó alapja meglehetősen alacsony. Kereskedők és szolgáltatásközvetítők esetében például azokon a településeken, ahol a maximális 2 százalékos iparűzési adót vetették ki, éppen az iparűzési adó mértékével egyezik meg. Más a helyzet a magas anyagköltséggel dolgozóknál, ők ugyanis az ilyen kiadásaikkal nem csökkenthetik az adóalapot, ezért jóval rosszabbul járhatnak. Mindenesetre egy egyéni vállalkozó kereskedőnek, akinek 2007 második felében 100 millió forint volt a nettó árbevétele, s ebből a summából levonja az eladott áru mondjuk 90 milliós beszerzési értékét, a 10 millió forint után számolva maximum 32 ezer forint minimumadót kell fizetnie (az adómérték különböző feltételektől függően 10, illetve 16 százalék lehet). Ezzel elvben megválthatja a valószínűnek mondott ellenőrzést, vagyis a veszteségesség - ezek szerint bocsánatos - bűnét. A gyakorlatban viszont ettől függetlenül bármikor ellenőrizhető, ugyanúgy, mint bármelyik adózó.

A csekély összegű kötelezettségek láttán valószínűnek látszik, hogy a jövedelem(nyereség)minimum alatt teljesítők többsége gondolkodás nélkül befizeti a minimumadót. De még az is előfordulhat, hogy sokaknak - esetleg éppen az ijesztgetés hatására - hajszálnyit jobbra "sikerül" az eredménye annál, hogy minimumadó alá essenek.

MICHNAI ATTILA