Meglepő ellentmondásra figyelt fel a Deloitte Üzletviteli és Vezetési Tanácsadó Zrt. A közel egy éve tomboló jelzálogpiaci válság és az emiatt előállt forrásszűke ellenére egyre több külföldi intézmény hoz létre pénzalapot, hogy az abban összegyűlő tőkét Kelet- és Közép-Európában fektesse be - tájékoztatta a HVG-t Seres Béla, a Deloitte vezető partnere. Ráadásul, míg a kilencvenes évek végétől a legutóbbi időkig csak a régióra specializálódott cégek - például az Advent International, a MidEuropa Partners vagy az Enterprise Investors - aktivizálódtak, addig ma már a globális nagyhalnak számító Warburg Pincus, a Blackstone vagy a Carlyle is kezdi megvetni a lábát errefelé. E hivatásos pénzügyi közvetítők kockázatitőke-alapok pénzéből gazdálkodnak, s olyan, tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokba fektetnek be - maximális haszonra törekedve -, amelyeknek az átlagosnál nagyobb a növekedési potenciáljuk, illetve az értéknövelő képességük.

Bőven jut Magyarországnak is a kockázati tőkéből: a tavalyi közel félmilliárd eurós összbefektetés alig maradt el a 2006. évi 535 millió eurós hazai és egyben régiós rekordtól. A pénz 45 százalékát a vegyipar, közel negyedét pedig a szállítási szektor kapta. A legtöbb ügylet kedvezményezettje kommunikációs cég és az élettudomány területén működő - gyógyászati eszközt, orvosi berendezést, gyógyszert gyártó, illetve biotechnológiai - vállalkozás volt. Összesen 24 társaság jutott kockázati tőkéhez - a bökkenő csak az, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv) alig részesültek a mannából. Ráadásul a befektetések közel kilenctizede kivásárlást finanszírozott, s mindössze 2 millió eurót kaptak frissen alakult vagy maximum három éve működő cégek. Márpedig a kkv-k döntő többsége ez utóbbi körbe tartozik, s azzal küszködik, hogy a bankok általában nem találják hitelképesnek az induló cégeket, ezért nem merik megkockáztatni a finanszírozásukat. Megoldást jelenthetne a kockázati tőke. Csakhogy tavaly az efféle magyarországi befektetések 93 százalékát olyan külföldi bejegyzésű társaságok és alapok invesztálták, amelyek ingerküszöbét a kkv-k nem érik el, 5-10 millió euró alatti igényekkel ugyanis nemigen foglalkoznak. Így az olyan kis tőkeigényű, tudás- és technológiaintenzív ágazatok, mint az informatika vagy a biotechnológia, a látókörükbe sem kerülnek.

Az ilyen cégeknek jöhet kapóra az Új Magyarország kockázatitőke-program, amely összességében 46 milliárd forintot helyezne ki az EU Jeremie (angolul: Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises) alapjaiból. A még az uniós engedélyezési szakaszban járó programban a pénz olyan társaságok közvetítésével jut majd el az igénylőkhöz, amelyek a hatályos tőkepiaci törvény alapján Magyarországon kockázatitőke-alapok kezelésére jogosultak.

E jogalapot a törvény tavalyi módosítása teremtette meg, amely több mint egy évtizedes problémát orvosolt a hazai kockázatitőke-befektetések újraszabályozásával. Korábban ugyanis elsősorban külföldön bejegyzett kockázatitőke-társaságok és -alapok tevékenykedtek Magyarországon, mivel az itteni előírások nem voltak eléggé vonzóak. Gátolta a magyarországi bejegyzést például az, hogy az alap addig nem fektethetett be, amíg tulajdonosai az utolsó fillérig be nem fizették a lejegyzett tőkét, továbbá az is, hogy előírták, mennyi idő alatt kell elkölteni az alap pénzét. Nem csoda, hogy mindössze két - állami tulajdonú - kockázatitőke-alapkezelő jött létre: az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. és a külföldön tevékenykedő Corvinus Zrt. Az életszerűbb új szabályok szerint tavaly júliustól már csak az alap tőkéjének egytizedét kell a tevékenység megkezdéséhez felmutatni, a maradék befizetésére hat évet kapnak a tulajdonosok. Így a pénzt nem kell esetleg évekig bankbetétekben, állampapírokban parkoltatni, illetve gyorsan "kiszórni" sem, miután már nincs határidő az elköltésére.

Az új módi csábítónak tűnik, lapzártánkig már nyolc társaság kapott engedélyt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől kockázatitőke-alap kezelésére. Ezek tulajdonosai és irányítói jórészt az ebben az üzletágban gyakorlatra és kapcsolatokra szert tett hazai szakemberek. A Valdeal Invest Zrt. háromegyede például az ország egyik legismertebb üzleti angyaláé (így hívják szakberkekben a kockázatitőkéseket), Polgárné Májer Ildikóé, míg a Morando Zrt. vezérigazgatója Csuhaj V. Imre, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Az érintettek reményei szerint az EU az ősszel áldását adja a Jeremie-pénzek felhasználására, amit ugrásra készen várnak a már felügyeleti engedéllyel bíró cégek. A Jeremie szabályai értelmében egy alapkezelő minimum 1 milliárd, maximum 7-10 milliárd forintot közvetíthet, ezért a szakemberek szerint 10-12 alapnál több nem rúghat labdába. Más kérdés, hogy van-e Magyarországon elég befektetési lehetőség a Jeremie-keret maximális kihasználásához. Hiszen ha - optimális esetet feltételezve - az invesztíciók átlagos értékét egymillió euróra tesszük, a teljes összeg felhasználásához mintegy 260 ügyletre lenne szükség. Mivel a létrejövő alapok feltehetően az első öt évben be kívánják fektetni a teljes tőkét, ehhez évente átlagosan 52 tranzakciót kellene nyélbe ütniük.

Mindenesetre például a BCB Zrt. eddig már öt-tíz finanszírozható projektet térképezett fel, az élelmiszeripar, a megújuló energia, az orvostechnológia és az informatika területén - közölte a HVG-vel József Csaba, a BCB-t gründoló Business Angel Kft. tulajdonosa. A cég 4-5 milliárd forintos alapot tervez, melynek 70 százaléka származna a Jeremie-ből - ennyi a maximálisan elnyerhető uniós támogatás, a maradékot magánforrásból kell előteremteni. Csuhaj tájékoztatása szerint e plafon miatt centizte ki 7,1 milliárdosra alapját a Morando.

Kakukktojás ugyanakkor a Varga Zoltán által tulajdonolt Central-Fund Zrt. Egyrészt mert - mint Varga a HVG-nek elmondta - nem kifejezetten az EU-pénzek elnyerésére apellál: e forrásra csak akkor pályázik, ha a 10 milliárd forintosra tervezett alapjába fektetők ezt kifejezetten kérik. Másrészt a cég alapvetően nem az újonnan alakult vagy néhány éve működő kkv-kat célozza meg, hanem klasszikus értelemben vett kockázatitőke-befektetésekbe kíván fogni: a bajba jutott, felszámolás felé haladó cégeket próbálja feljavítani, majd nyereséggel továbbadni.

Abban viszont nem térnek el a hazai kockázatitőke-alapkezelők sem egymástól, sem az üzletági jellemzőktől, hogy befektetéseiktől 20-25 százalékos megtérülést várnak el. Ebből a támogatás fejében 5 százalékot kellene visszafizetni a Jeremie-be, amely viszont bukás esetén egymaga állná a teljes veszteséget. Utóbbi ellen egyébként a kockázatitőke-alapok két állami szervezetnél, a Start Tőkegarancia Zrt.-nél és - múlt csütörtöktől - a Garantiqa Hitelgarancia Zrt.-nél is bebiztosíthatják magukat. Bár a Start már két éve lehetővé teszi a tőkegaranciát a befektetett összeg maximum 80 százalékára, ezt eddig csak négy cég igényelte. Kettővel már leszerződtek összesen 180 millió forint értékben, további kettő, összesen 60 milliós garanciára vonatkozó kérelmének elbírálása pedig folyamatban van - mondta el a HVG-nek Zoltán Csaba, a Start vezérigazgatója. A gyér érdeklődést szakemberek egyrészt az üzletág sajátosságaival magyarázzák, mondván, elég baj az, ha a befektető már beszállásakor a veszteségtől tart. Másrészt sokallják a befektetett összeg 1-4 százalékában meghatározott garanciadíjat. "A vállalt kockázathoz képest egyáltalán nem ez a díj magas" - védi a mundér becsületét Zoltán, aki az érem másik oldalát is ismeri, hiszen hosszú éveken át maga is kockázatitőkésként tevékenykedett.

CSABAI KÁROLY