Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A kormány április 15-én küldte el az Európai Bizottságnak a magyar konvergenciaprogram aktualizált változatát. Ebben, mint a hvg.hu korábbi cikkében megírtuk, minden látszat szerint hátat fordítottak a korábbi csontvázkeresős, a megszorításokról hallani sem akaró, mindent az adócsökkentés dinamizáló hatására építő elképzeléseknek. Mást találtak ki.
A tervek szerint megszüntetik az álláskeresési segélyt és 90 napra csökkentik az álláskeresési járadék folyósítási idejét. A családtámogatásokat nominálisan befagyasztják, a több jogcímen igénybe vehető szociális tranfszerek értékét pedig maximálják. Ez az intézkedéssorozat önmagában a terv teljes hatásának közel negyedéért felelős. Mi változik még?
Napfény, tenegerpart, szabadság. Borús napok jönnek
Stiller Ákos
A próbaidőt az eddigi 3 hónap helyett 6 hónapban maximalizálnák. Azaz a munkáltatónak lényegesen több ideje lenne arra, hogy indoklás nélkül azonnali hatállyal megszüntesse a munkavállaló munkaviszonyát. A Liga Szakszervezeteknek a hvg.hu-hoz eljuttatott állásfoglalása szerint elfogadhatatlan, hogy az Alkotmánybíróság ismételt állásfoglalásai ellenére a kormány a hat hónapos próbaidővel bevezeti az indoklás nélküli felmondás intézményét a versenyszférában is. A Liga szerint a kormányon külön számon kérhető, hogy a munkavállalók millióit érintő intézkedésekről miért csak egy angol nyelvű internetes dokumentumból tájékozódhatnak az állampolgárok, és miért maradt el ismét minden érdemi párbeszéd vagy konzultáció.
A hat hónap már olyan hosszú idő, ami bizonyos munkakörökben, betanított illetve segédmunka esetén, teljesen indokolatlan – mondta a hvg.hu-nak Viszló László munkajogi szakértő, hozzátéve: a tervezett változtatás visszaélésekre is adhat lehetőséget, amikor megfosztja a munkavállalókat a rendes felmondás esetén egyébként biztosított jogi garanciáktól, mint az indoklási kötelezettség és a felmondási idő.
A munkaadó ráadásul, a cég érdekétől függően, csökkentheti vagy emelheti a heti munkaidőt. Határidős munka esetén akár heti 40 helyett 44 órában dolgoztathatja alkalmazottait, anélkül, hogy túlórapénzt fizetne nekik. Eddig a 40 órán felüli munkavégzés túlmunkaként jelentkezett, amit túlmunkadíjjal ki kellett fizetni. Ráadásul a munkáltató a rendkívüli munkavégzés (túlmunka) esetén annak ellenértékét nem lesz köteles kifizetni, akár a munkavállaló akaratának figyelmen kívül hagyásával jogosult lesz helyette szabadságot adni. A tervezett megoldás a munkavállalók jövedelmét egyoldalúan csökkenti, és a munkavállalóra hárítja a termelés ciklikusságából eredő hátrányokat – hangsúlyozta a szakértő.
További változás, hogy egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amelyet a szülő nők gyerekenként fizetés nélküli szabadságként vehetnek ki. Aki például most gyermekgondozás céljából 22 nap szabadságot vehet ki, ha elfogadják a törvénymódosítást, csak 11 napot kaphat majd.
A gyesről visszatérő kismama szabadságát a munkáltató nem köteles kiadni, feltéve, hogy a munkavállaló nem ragaszkodik hozzá. Ilyenkor a szabadságot pénzben is megválthatja majd, ha elfogadják a módosítást. Ez azon ritka javaslatok egyike, ami a munkavállalóknak kedvezne.
Visszatérne a rendszerváltás előtti gyakorlat is, azaz a kismamának legalább 30-60 nappal előbb jelezniük kellene, ha megszakítják a fizetés nélküli szabadságukat. Ez, Viszló László szerint, logikus és mint két fél számára elfogadható pontosítása az eddigi szabályoknak. Nemcsak a kismamákra, hanem mindenkire vonatkozna az a javaslat, hogy amennyiben a munkáltató fontos gazdasági érdeke megkívánja, akár kettőnél több részletben is joga lesz a szabadságot kiadni. A jogalkotó ugyanis csak 14 nap egybefüggő szabadság kiadását írná elő, azaz lőttek a 3-4 hetes szabiknak. Ez a változás, csakúgy, mint a 44 órás munkahét, a munkavállalók fizikai és pszichés terhelését is növelheti a munkajogi szakértő szerint.
A javaslatok többsége, amennyiben megvalósul, a munkavállalói jogok további szűkítését eredményezheti, feszültebbé válhat a szakszervezetekkel való viszony, romolhat a munkavállalók életminősége, fokozódhat a munkáltatókkal szembeni kiszolgáltatottságuk, csökkenhet az érintettek bére.
