Az alapvető jogok országgyűlési biztosa szerint Magyarországon 2011-ben 3,05 millió ember élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben, ezen belül a roma népesség többsége, mintegy 500-600 ezer ember, s ez azóta rosszabbodhatott. Mélyszegénységben az él, akinek összes havi jövedelme nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (2014-ben nettó 28 500 forint).

Ekkora mennyiségű szegény ember a központi költségvetésre is kihat (a hiányzó adóbevételek formájában), és közvetve a vállalkozások sikerét is befolyásolhatja. A szegények eleve kiesnek a hazai belső piacból, fogyasztásuk szabad szemmel alig látható. Nem fizetnek adót, viszont munkaerejükkel a feketegazdaságot segítik, és a feketepiacon vásárolnak élelmiszert és dohányt is. 

A szegények gyakrabban lesznek betegek és korábban halnak, mint azok, aki dolgoznak, és jó körülmények között élnek. A szegények gyermekei is hátrányos helyzetből indulnak, nem férnek hozzá ahhoz a tudáshoz, ami kiemelné őket hátrányos helyzetükből, ezért maguk sem akarják a változtatást. A leszakadó szegényeken tömeges méretekben, hosszú távon csak az állam képes segíteni, például fenntartható munkahelyteremtéssel, képzéssel, színvonalas közoktatással, adókedvezményekkel, támogatásokkal és segélyekkel is.