Ausztriában úgy döntöttek, hogy megpróbálják tökélyre vinni azt a német-francia-olasz modellt, amely az elmúlt években a kelet-európai kamionoscégek kiszorítását célozta Nyugat-Európából. Bécsben azt találták ki, hogy januártól az osztrák minimálbér megfizetésére köteleznek minden (például magyar) céget, arra az időre, amíg a sofőrjeik osztrák területen dolgoznak. Azoknál a fuvaroknál érvényes ez a szabály, amelyeknél az árut Ausztriában rakják le vagy veszik fel, tehát ha csak áthaladnak az országon, akkor nem.

Ez pedig nem más, mint egy nagyon ügyes csapda.

Hogy miért, annak megértéséhez először látni kell, hogy miért keres egy osztrák vagy német cég alkalmazásában álló (akár magyar) sofőr csaknem kétszer annyit, mint egy magyar cég magyar sofőrje. Alapvetően azért, mert a keleti cégeket kiszorítják azokból a nyugati fuvarokból, amelyekkel jól lehet keresni.

Fülöp Máté

Egy osztrák vagy német üzem (megbízó) általában eleve úgy tervezi az üzletét, hogy a termékének elszállítása kilométerenként kb. 1,5 euróba kerül majd, és hosszabb távra is ilyen díjjal szerződik a helyi fuvarosokkal. Ha egy magyar cég bekopogtat hozzá, hogy ő bizony elvinné ugyanezt 1,2 euróért, akkor lepattintják, arra hivatkozva, hogy már elkelt a fuvar.

Mi ebben az üzleti racionalitás? Miért nem kapnak a nyugatiak az olcsó keleti fuvarajánlat után?

Azért, mert az összezárás az érdekük: ha ugyanis belemennének az árversenybe, alaposan leépülne a nyugati fuvarpiac nyereségtartalma, de amíg a megbízónak ezen az áron is megy a biznisz, addig osztrák az osztráknak és német a németnek nem vájja ki a szemét. Ebben egyébként semmi szabályellenes nincs, hiszen minden magáncég azzal és annyiért szerződik, akivel és amennyiért akar. Az osztrák-német-francia üzemek egyébként gyakran hivatkoznak arra, hogy a helyi nyugati fuvarozójukkal évek óta megbízható üzleti kapcsolatban állnak, magas minőséget képviselnek, és pár eurócentért nem akarják veszélyeztetni ezeket a gyümölcsöző kapcsolatokat. És ebben egyébként még van is valami.

A magyarok (és a keletiek) tehát döntően csak akkor jutnak üzlethez, amikor a nyugatiak kapacitása már elfogyott. Manapság azonban számunkra az a szerencsés helyzet a jellemző, hogy ez elég hamar bekövetkezik. Ám ilyenkor a nyugati megbízó leadja a fuvar szervezését egy – jellemzően szintén osztrák – speditőrnek. Ez leveszi a hasznát az 1,5 euróból, és 1,2 euróért továbbtolja a feladatot egy magyar speditőrnek. Ez is leveszi a hasznát, és végül a magyar fuvarozó elviheti a megbízást 0,9-1 euró körüli áron. A szerződésben azonban kikötik, hogy a magyar fuvarozó nem léphet közvetlenül kapcsolatba az osztrák megbízóval, ha ezt megteszi, akkor súlyos büntetést fizet. Hiába végzi tehát kitűnően a munkáját a magyar fél, utána nem mehet oda a megbízóhoz, hogy legközelebb már közvetlenül szerződjön vele, magasabb fuvardíjért. A bizniszt csak a speditőrláncon keresztül tarthatja életben, nyomott árakon.

Ez a nyugati piacvédelmi mechanizmus. Ez teszi lehetővé azt, hogy a nyugati fuvarozók sokkal jobban meg tudják fizetni az alkalmazottaikat. Ausztriában a kamionsofőrök minimálbére bruttó 1626 euró (éppen 500 ezer forint), amit kollektív szerződés biztosít mindenkinek, de ennél azért jóval több,

nettó 2500-3000 euró szokott lenni a jövedelmük.

Ha az osztrák cég kamionját egy magyar sofőr vezeti, természetesen ő is megkapja ezt az összeget, hiszen a nyugatiak nem a magyar munkavállalók, hanem a magyar cégek ellen küzdenek, hogy azok ne szoríthassák ki őket a piacról. Sőt, a munkaerőhiány miatt kint tárt karokkal várják a magyar sofőröket, akik mennek is.

A fentiekből két fontos dolog látszik:

• Egy magyar cég nem tudja bejelenteni magyar sofőrjét bruttó 500 ezer forintos fizetésre, mert nem képes ennyi pénzt adni neki.
• A bérkülönbség fenntartása biztosítja a sofőrök nyugatra vándorlását, vagyis orvosolja a kinti munkaerőhiányt – egyben súlyosbítja a magyarországi hiányt.

Ezt azt osztrákok is nagyon jól tudják, és pont ezért kötelezik a magyarokat az osztrák minimálbér megfizetésére. Csavarnak még egyet a helyzeten, tovább feszítik a húrt. Az intézkedés hivatalos indoklása persze az, hogy a szabályokkal a sofőrök szociális biztonságát védik (hogy ne haljanak éhen az alacsony bér miatt útközben), a valóságban azonban mindenki tudja, hogy mire megy ki a játék.

ORFK / H. Szabó Sándor

Ugyanakkor a magyarokat (és más kelet-európaiakat) sem kell félteni. A hazai cégeknek ugyanis fel lehet róni, hogy átestek a ló túlsó oldalára.

Nálunk nyoma sincs az összefogásnak és a nyugatihoz hasonló piacvédelemnek.

Az ezredforduló után olyan árversenybe lökték egymást a magyarok, hogy mára mindenki lehúzhatja a gatyáját.

A magyar cégek csak minimálbérre jelentik be a sofőrjeiket, a fizetés többi részét pedig adómentes napidíj formájában adják oda. Az állam is asszisztál ehhez, hiszen mindenki tudja, miért mond le a költségvetés a napidíj adóvonzatáról, ráadásul a mentesség felső határát nemrég még meg is emelték, napi 60 euróra. A magyar szabályok tehát lehetővé teszik azt, hogy egy magyar cég a nemzetközi sofőrjének

meg tudja adni a havi nettó 400-500 ezer forintot, de közben csak minimálbérre jelentse be.

És talán így már az is érthető, hogy ez miért szúrja az osztrákok szemét.

A németek, a franciák és az olaszok már korábban meglépték azt, amit most az osztrákok: egy ideje ezekben az országokban is az ottani minimálbért kell kifizetni. A keletiek azonban viszonylag könnyen kijátszották ezeket a rendelkezéseket: a sofőröknek napidíjként adott összeg egy részét ugyanis elismertették bérnek. Így papíron be tudták mutatni, hogy az alkalmazottjuk megkeresi a nyugati minimálbért. Ha egy magyar cég például 50 eurós napidíjat ad egy sofőrnek, és ennek jelentős részére el tudja ismertetni, hogy az munkabér, plusz hozzáadja a sofőrnek kifizetett magyar minimálbér összegét, akkor be tudja bizonyítani, hogy az alkalmazottja megkeresi a kinti minimálbért – természetesen csak a kint töltött napokra vonatkozóan. A trükk az, hogy ennek a bérnek nincs adóvonzata, nem úgy, mint egy nyugatinak.

Láthatták az osztrákok is, hogy a német és a francia intézkedés tökéletesen hatástalan a keletiek ügyeskedése ellen, ezért bekeményítettek: ők már nem fogadják el a napidíjat bérnek, arra hivatkozva, hogy az után nem kell Magyarországon adót fizetni. A magyar cégeknél ezért áll most a bál. „Mindenki gőzerővel azt számolja, hogy az új szabályoknak hogyan lehetne megfelelni. Az osztrákok az országukban tartózkodó sofőrtől azt követelik meg, hogy – számos más dokumentum mellett – a munkaszerződésük németre fordított verzióját és az aktuális bérpapírjukat is maguknál tartsák. Az osztrák ellenőr tehát például a Bécs melletti parkolóban meg fogja nézni, hogy mi van a sofőr munkaszerződésében, és azt is, hogy valóban megkapta-e az aktuális hónapban az abban szereplő összeget. És ennek el kellene érnie a havi 1626, vagy óránkénti 9,4 eurót” – mondja Kis-Petik Ferenc, a Tacho Center szakértője.

Fülöp Máté

Kamuszerződéssel tehát elvileg nem lehet kijátszani az osztrákokat. Az első ilyen ellenőrzések csak február közepétől indulhatnak, akkor lesznek meg a januári bérjegyzékek. A magyar cégeknél egyelőre még nem sikerült kitalálni, hogy ezúttal mi lesz a kreatív megoldása a feladványnak.

A magyar sofőrök egyelőre csak annyit tudnak, hogy a munkáltatójuktól egy csomó újabb papírt és igazolást kaptak, amit majd fel kell mutatniuk egy osztrák ellenőrzésen, a bérpapírokról azonban még senki nem tud semmit. Béremelési szándékról nem hallottunk a sofőrök körében, vagyis a magyar cégek megpróbálják kimatekozni az új fizetési struktúrát, keresik a fogást az új rendszeren. Nagyon nincs más választásuk, mert ha nem sikerül, akkor el kell hagyniuk Ausztriát.

Lajkó Ferenc, a Waberer’s International Zrt. vezérigazgatója azt mondja, a piacvezető tervszerűen készült arra, hogy megfeleljen a minimálbérrel kapcsolatos német, francia, olasz és legújabban az osztrák előírásoknak. A társaság évek óta folyamatosan emeli a gépjárművezetők jövedelmét, legutóbb januárban hozott ilyen intézkedést. "Mi úgy ítéljük meg, hogy az ausztriai követelmények nagyon közel állnak a németországiakhoz. Mivel a társaság által a gépjárművezetőknek juttatott jövedelem mértéke megfelel az Európai Bíróság által meghatározott számítási módnak az elvárható jövedelem tekintetében, ezért hisszük, hogy a Waberer’s kielégíti az osztrák elvárásokat is" - mondta.

Az intézkedés miatt egyébként az összes szakmai szervezet tiltakozott, és úgy tudjuk, már a fejlesztési tárca is komolyan foglalkozik az üggyel, mert elég sok magyar fuvarozónak fontos az osztrák piaci jelenlét. Az unió kötelezettségszegési eljárást is indíthat, de ez nem fogja megakadályozni az osztrákokat abban, hogy februárban már büntessék a kamionos cégeket. Mégpedig elég vaskosan: az alulbérezés több mint három munkavállaló felett 2-20 ezer eurós büntetést vonhat maga után, ismételt esetben pedig munkavállalónként akár 50 ezer eurót (15,4 millió forintot) is kivethetnek.